India delight: October 2012

(Laci)

A tegnapi henyeles utan ugy dontottunk kimozdulunk kicsit. Mivel mar csak egy napot maradhattunk a jelenlegi szallasunkon, uj helyet kellett talalnunk. Mivel mar ugyis meg akartunk nezni mi van delebben, meg ugy olvastuk hogy van arrafele egy nem tul nyuzsis, meg erintetlen, titkos partszakasz. Amikor ilyeneket olvasokat egy kicsit szkeptikus vagyok ugyanis ha ezt egy tobb szazezer peldanyban megjeleno konyvben all akkor nyilvan mar nem annyira titkos. Mondjuk meg mindig jobb mintha 1 millio ember olvasna. Mindegy, gondoltuk meger egy probat. Mivel mar allati vaganyok vagyunk ismet tomegkozlekedes mellett dontottunk. Kiballagtunk a foutra buszt keresni, de utkozben vegre beerett egy kereskedo alma. Van ugyanis egy fodraszuzlet elott egy pali aki minden egyes alkalommal amikor elhaladtunk elotte, megkerdezte hogy akarunk-e egy motort (Scooter, Sir?). Ami nem ritkasag errefele mert mindenki megkerdezi hogy ma bejovunk-e vasarolni, mire mindig az a valaszunk hogy majd holnap. En mondtam is Zsuzsanak hogy elobb utobb ugyis bemegyunk. Így is lett. Ha mar annyit kerdezte, legyen, berelunk robogot. A robogo ara nem sokat valtozott a 3 eves utikonyvben leirtakhoz (Rs 200 egy napra) a benzin mondjuk mar nem Rs25 hanem Rs60-70 ami eleg nagy emelkedes. Azzal meg nem is volt baj hogy berelunk-e, azzal mar inkabb hogy nincs itt a jogsim. Nem kell megijedni, motort (legalabbis amolyan kisebbet) tudok vezetni csakhat bizonyitani nem tudom. Megkerdeztem hogy ez gond-e de a figura csak annyit mondott hogy annyira nem, csak ne csinaljak balesetet, meg vigyazzak. Ezt mondjuk jogsival is hasonlokeppen terveztem, hat belevagunk. Ezenkivul egy kedves baratom emlitette hogy egy kozos ismerosunket egyszer elkapta egy rendor jogsi nelkul es nemhogy meguszta egy sima penzbuntetessel, de meg sikerul is lealkdunia az arat Rs200-rol Rs100-ra. Remeltem hogy nem kell alkudnom. Kaptam egy gyorstalpalo ismertetot a motor fobb funkcioirol (duda, gaz, fek es lampa) es egy jotanacsot, hogy vezessek a bal oldalon.

Elindultunk. Kicsit bizonytalanul, de haladtunk. Kb meg a lapos kereku biciklisek is gyorsabbak voltak, de fo a biztonsag! Azert kesobb batrabbak lettunk. Iranyba vettunk Palolemet ami az egyik legfelkapottabb helyek egyike, de mivel onnan mar csak 1km-re van az a tiktos hely amit csak tobbszaz ezren ismernek, gondoltuk meger egy megallot. Az ut remek volt. Mar regota vartam hogy tehenek, uton koborlo gyalogosok es mindenfel egyebb emlosok kozott cikazzak!

(Zsuzsa)

Hogy gyakoroljuk a kanyarodast, az egyik mellekutra fordultunk, minek a vegeben ott allt egy eleg tekintelyes meretu epulet. A semmi kozepen. Kivulrol minden ablaka kek nejlonnal fedve. Eleg csapzottnak tunt. De belul! Minden szep, ragyogo, hindul szobrok, elefant feju testek, szinek, szines textilek mindenutt. Sehol egy porszem. Kicsit egyebkent ez volt az elemenyunk majd minden szamunkara uj telepulessel, ahova beerkeztunk. Amig a buszbol latja az ember, ugy fest, rogyadozonak az epuletek, minden koszosnak, elhagyatottnak tunik. Aztan ahogy kozelebb megy, elmerul benne az ember, kiderul, itt s lehet elni.

(Laci)

Palolembe gyorsan leertunk, csak 10 km volt, de rogton lattunk hogy itt tobb a feher mint a bennszulott. Van egy hatalmas fout, amibol leagazik egy mellekut egyenesen a tengerre, es azt vegig boltok, ettermek szallodak es szallasadok szegelyeztek. Leraktuk a motor, es elindultunk egy kiepitetlen, fuves, elhagyatott csapason, s szallasokat kerestunk. Az utikonyv szerint itt lennie kellet volna ket szallasnak is de mi csak aranyos disznokat es hatalmas viztarolot talaltunk elhagyatott kenukkal. Viszafordultunk tehat a belvaros fel. Lesetaltunk a partra, gondolva hogy talalunk par kunyhot a vizparton. Na kb 2 percet toltott labunk a homokban, meg csak le se vettunk a papucsot, lattunk hogy ne az nem az a hely ahol el fogjuk totleni azt a par napot amit meg Goara szantunk. Colvat mar emlitettem mint az indiai Siofok. Hat Palolem meg az indiai kis-Siofok. Azert azt hozzateszem hogy itt is jol ment a kereskedok buvolese ugyanis sikerult ket helyre is betertunk es venni ezt azt. En megint kaptam egy polot, es vegre Zsuzsa nagy oromere egy csikos gatyat oldalzsebekkel. Kb olyan mint a pizsama, de ha neki teszik... O is kapott szep holmit, amit mar szinten regota keres de sehol nem kaphato Londonban es egy ajandekot is sikerult beszereznunk. Azt nem arulhatom el mit mert ki tudja ki olvassa ezeket a sorokat. Izgi mi? Szoval azon kivul hogy sikerult elkoltenunk egy fel napi penzunket tovabb altunk Patnembe a tiktos helyre. Utkozben meg megalltunk egy Colom nevu tengerparti helyen ami kb egy 10 meteres vizszakaszt jelent, dehat homokos (es szemetes) uhogy tengerparti statuszt kapott. Itt lattuk hogy keszul par bungalo uhogy betertunk es erdeklodtunk mikor lesz kesz es mennyiert. Kiderult hogy holnapra kesz lesz es Rs1000 az ara. Egy kicsit sokkaltuk, meg nem volt tul hiheto hogy kesz lesz, uhogy tovabballtunk. Innen nem volt messze Patnem, kb 200m-re volt uhogy kesobb gratulaltam magamnak, mert sikerult eltevedtunk, sejtelmunk sem volt hol hagytuk a motort, mit bepanikolva indultunk megkeresni, s amit egy 1.5km-rel odebb sikerult is megtalalnunk. Innen mar messzebb volt Patnem. Ahol, az igaz hogy kevesebben voltak mint Palolemben, de titkosnak semmikep nem volt nevezheto. Kisebb volt. Ennyi. A parton full extras bungalok, joga retreatekkel (ami kb annyit jelent hogy aki ide jon az tobb hettol akar tobb honapig is csak jogazik es teljesen visszavonul, olyan paradicsomi korulmenyek kozott ami csak kepeslapon latni) talalkoztunk. De mind mind a feher ember (a gazdagabb) penztarcajahoz merve. Van olyan hely ahol Rs4-5000-t is elkernek egy napra. Az rohadt sok es teljesen felesleges. Szoval itt se nagyon talaltunk megfelelo szallast. Vagy nem volt kesz, vagy nem tetszett vagy draga volt. Kicsit elkeseredtunk, mert nem volt hova mennuk (szegeny mi...). Egyre valoszinubbnek latszott, hogy Agondan maradunk. Annyira nem volt nagy a baj, mivel eleg sok szallaslehetosegbe futottunk bele es a hazigazdank biztos tud valamit javasolni. Tovabbaltunk.

Nem volt meg tul keso, ezert ugy dontottunk megnezzuk mi van Agondatol eszakra. Az elozo varosban javasoltak, hogy mindenkeppen nezzuk meg Cabo de Rama-t, ami egy felszigeten levo erod volt, legalabbis ami maradt belole. En annyira figyeltem hogy meg veletlenul se akadjunk rendorbe, hogy sikerult megtalalnom a foutat. Gondoltam ha gyorsabban megyek gyorsabban tul is leszunk rajta. Fejemen kalappal, mogottem Zsuzsaval sebesen robogtunk a szinte huppanok nelkuli uton, mikozben suhant a taj es az a rendorposzt amirol senki nem szolt hogy ott van. Keson vettem eszre, de szerencsere ok is! Nem kellet alkudnom. Elmult a veszely, de megjegyeztem hogy erre tobbet nem jovunk. Az ut tovabbi resze zsenialis volt. Hol dzsungel hol, hol rizsfoldek, hol pusztasag. Hegynek fel, lejton le. Az egyik kanyarban egy majmot vettem eszre amint sebesen haladt egy palmafa koronaja fele. Megalltunk hogy szemugyre vegyuk es akkor lattuk csak hogy egy egsz falka ucsorog a fakon, es bamban neznek rank. Lassan megszokjuk oket.

Cabo de Rama sem rejtegetett tul sok latnivalot. Szep volt a kilatas es a temlomkert is elbuvolo volt, de csak ezert nem utaznek megegyszer 6000km-t. Az ut maga jobb volt mint a cel. Ami mondjuk tobbnyire igaz. Visszafele nem sok emlitesre melto tortent, szepen egyben hazaertunk, visszaadtuk a motort, es hazaertunk idoben hogy meg uszni tudjak egy jot. Zsuzsa a parton ucsorgott es a hazigazdankkal beszelgetett, ami azert erdekes mert megkerdeztuk tud-e valamilyen jo szallast itt a faluban, es kiderult hogy van egy szobaja ami ugyan nincs kesz, de lakhato. Megneztuk , es megegyeztunk hogy akkor maradunk meg itt egy-ket napot. Csak megjegyzem, hogy ide egy ejszakara jottunk, de lassan mar egy hete leszunk itt. Megorultunk, uhogy mar csak a vacsora volt hatra mint feladat. En feloltottem frissen szerzett pizsama tipusu goncomet es megiramodtunk etkezni.

Az uton osszefutottunk a helyi zsomlearussal es egy izraeli hippivel ami egy kulon sztori. Mar regota izgatta a fantaziankat hogy ki vagy mi lehet az a fazon aki minden reggel es este egy biciklivel es egy hatalmas edennyel a csomagtartojan fol ala teker es kozben dudalgat. Na o a zsomlearus. Dudal, jelzni hogy itt van. Mint a fagyiarus, vagy a furcsa hangon kantalo fazekarusok. Be is ertuk, es vettunk tole kolunbozo formaju zsemleket. A kerek az teljes kiorlesu liszttel keszul, a lepke(!) formaju vegyes, a sima negyzetes meg feher lisztbol, ha jol ertettuk az izraeli palit, akivel egyszerre vasaroltunk. Igy ismertuk meg. O persze megkerdezte kik vagyunk es miert vagyunk itt, es abbol a par mondtadbol le is szurte, hogy nem a koktel barok miatt jottunk Goara, uhogy javasolta is hogy ne siessunk sehova, mert az nem az „indiai modi”. Csak nyugisan. Majd ahogy lesz. Elnezve az eddig agondai letunket, egyre jobbak vagyunk ebben! Rola sajna nem sok derult ki csak annyi hogy a kornyekrol keszit terkepet, ami nekem azt jelenti nem eloszor van Indiaban. Mielott elkoszontunk javasolta hogy napfelkeltekor vagy naplementekor menjunk el a falu vegebe, ahol van egy osveny, ami felvisz egy kisebb hegyre, be a dzsungelbe es ott van egy... Na azt nem arulta el hogy mi, de biztositott minket hogy csodalatos. Es ha legkozelebb talalkozunk, akkor majd szamoljunk be rola. Tisztara mint egy helyi mano aki felbukkan, mond par jo szot es eltunik. Kell ennel tobb?