1. nap - Mumbai

(Lacc gondolatai kovetkeznek)

Namaste!  Ide is eljutottunk!

A repterre siman kijutottunk, bar en meg az utolso percekben is masoltam, gyujtogettem a filmeket, meg a hasonlo hasznos dolgokat amik nelkulozhetetlenek egy indiai utazashoz. Mondjuk igy is sikerult otthagynom a jogsimat ami nelkul valoszinuleg nem fogunk motort berelni Goa-n, de most meg ne szaladjunk ennyire elore. Szoval repter ok, mar vart rank a szep nagy Boeing, helyunk is volt egy kettes sorban az ablak mellett, ugyesen el is helyezkedtunk es vartunk a 7 es fel oras utat. Mikozben Zsuzsa a betakargatta magat mindenfele pled es kendo variaciojaba en termeszetesen a filmek es a sorozatok listajat bongesztem a fedelzeti monitoron. Volt mindenfele hollywoodi, bollywoodi meg egyeb lehetoseg, uhogy biztos voltam benne,hogy nem fogunk unatkozni. A geprol es a szemelyzetrol meg annyit hogy baromi tiszta es rendezett volt, a stewardessek csinosak es kekek voltak (itt megjegyeznem hogy Zsuzsa ontudatlanul is sikeresen oltozott fel az utra, ugyanis o is csupa megfelelo arnyalatu kekben volt). Ami nekem nagyon bejott, hogy a monitoron kovetni lehetett a gep utjat, amit rendszeresen es nagy szakertelemmel tanulmanyoztam, de a legjobban az tetszett hogy lehett latni ami a gep alatt es elott volt, ugyanis kamerak voltak a gep orraban es hasaban! Jo moka volt figyelni a szaguldo csikokat az aszfalton felszallas kozben! Mivel ejszaka volt, a nezelodesbol nem sok lett, de helyette kivalasztuttunk egy filmet. Termeszetesen egy Disney produkciot sikerult kivalasztani. Brave-t neztuk meg, jo kis animacios film volt egy skot hercegnorol. Pont jo volt elalvas elottre. Ja es a kajarol meg annyit hogy jo specialis kajat valasztani meg a jegyvasarlasnal mert azokat hozzak ki elore. En stilusosan hindi kajat kertem, Zsuzsa pedig vega es laktoz mentes vmit amit lenyegeben egy feher valamiben aztatott izetlen teszta volt. De szerencsere adtak hozza gyumit uhogy eleg lett. A bor utan pedig jot szunyokaltunk, vagyis probaltunk az alom es az ebrenlet kozott egyensulyozni. Mire felebredtunk mar sivatagos taj felett voltunk vhol Dubai felett. Onnan sejtem mivel meglattam azokat a palmafaszeru mesterseges szigeteket. ja meg azt a jo magas felhokarcolot, ami olyan magasbol nem tunt nagynak, de a tobb hazhoz kepest jo nagy volt. Szep makett mindenesetre! En meg par sorozatot megneztem mielott leszalltunk Muscat repteren.

Omanban jo meleg van. azonnal megcsapott minket. Reg ereztem hasonlot, es az meg csak 25 fok volt! itt gyorsan atszalltunk egy masik gepre Mumbai fele. Az ottani repteren semmi kulonos nem volt azon kivul, hogy jo sok csadoros, kendos, asztalteritos pali rohangalt, meg minden csillogot villogot. Az biztos hogy nem egy csoro orszag! az ujsagban pedig gazdag oreg pasik keresnek felesegeket hirdetesek utjan. Interju a minimum! Miutan felszalltunk, megint kaptuk a kajat. Ugyszinten az Omanair repitett minket, uhogy hasonlo kek csajok, ugyanaz a kaja, de pont ugyanaz, mondjuk itt mar izletesebbre sikerultek a tesztadarabkak. Ez mar csak egy laza 2 es fel oras ut volt. Kozeledtunk Mumbaihoz!

Es itt jon amirol mar mindenki irt, beszelt s meselt. A repter koruli nyomornegyedek, a szag a hoseg es a tobbi... Kultursokk ahogy sokan jellemzik. Namost nekunk ugy tunt mintha visszacsoppentunk volna keleteuropaba, mondjuk a regi romaniaba, csak itt instant formaban volt jelen. ossesuritve minden amit elkepzelheto egy tized akkora helyre.  A repteren mar latszott hogy itt valami erdekes dologgal nezunk szembe hamarosan. Gyorsan osszeszedtunk a motyonkat es probaltuk kideriteni hol lehet a sofurunk akit a szalloda kuldott ki elenk, merthat beszariak voltuk es lefoglaltunk 2 estere egy szobat az ipari negyedben. gondoltuk ket nap eleg lesz felderiteni Mumbait. Meg sok is volt! Nade nagynehezen meglett a sofor, miutan haromszor felhivtam hogy hol van. felet ertettem, felet nem, amit mondott, de ez nagyjabol eleg is volt. A kocsiban ujsagpapirokkal vedtek a kocsi padlojat... vagy minket? ez nezopont kerdese. Na amit ez utan lattunk, abbol egy nagyregeny lehetne irni, de legalabbis egy 500 oldalas tanulmanyt. maradjunk annyiban hogy leirhatatlan. Nem az hogy minden van mindehol, hanem meg azon is tul van minden. Zsuzsa szerint nagyon kreativok ugyanis csak ok tudnak egy fel negyzetmeteres helyre bezsufolni egy kifozdet, fodraszt es egy kovacsmuhelyt. elkepzelhetetlen es leirhatatlan. fotozassal nem is probalkoztam mert teljesen felesleges lett volna. Nem tudtuk hova nezzunk. Kis kunyhok, utcan uldogelo, fekvo gyereket, felnottek, allatok, szeduletes nyuzsges, fennforgas. Bambuszokbol epitett alvanyzatok kozt rogyadozo hazat, viskok meg barmik. Dudaszo, ricsaj, zaj minden mennyisegben. Az autoban uvolto indiai slager, cikazo buszok es autoriksak, motorokon robogo csaladok. 4 fo siman elfer egy robogon, ez bizonyitott teny! Mindenhol kis uzlethelyisegnek tuno takolmanyok, fodraszok allva ullve vagjak a hajakat (szerintem meg a fodrasz hajat is vagja vki mikozben o vagja vkinek), egyik helyen a vast lapitjak mellete e meg a kenyeret. Mindent lehet venni, meg azt is ami nincs. Kozelebbrol nem sikerult megcsodalnunk mert robogtunk a szallasunk fele, de egyelore jonak is tunt az a kis vedelem amit a kocsi nyujtott. A hazakrol termeszetesen nem lehett tudni hogy epitik-e vagy bonjtak, vagy laknak-e benne, az epitkezesekrol ugy tunik hogy mar evszazadok ota tart, mert mire az egyik veget befejezik addig a masik mar rohad. Mondjuk ha papucsban, csakannyal asnak, ugy nem is nagyon fog haladni. dehat raernek gondolom. Mire a szallasra ertunk mar kb egy eletre elegendo feldolgozando informacioval lettunk gazdagabbak es meg csak kb 30 perce voltunk Indiaban. A szalloda (ACE Residency, Military Road, Mumbay) egy roggyant bolt, egy kokuszokat arulo bodega es egy szemetdob kozott volt. nem tunt biztatonak de kellemes csalodas ert mindket. Kedves recepcios, tiszta szoba es furdo fogadott minket. Ennek ellenere biztosak voltunk benne, hogy nem itt fogjuk a 6 hetet eltoletni uhogy amint lepakoltunk megprobaltunk bejotni a varoskozpontba azon belul is a vonatallomasra hogy vegyunk egy jegyet Goara. Na itt kezdodtek az igazan erdekes dolgok. Eloszor is az nem ugy van hogy itt csak setafikal az ember, itt minden messze van meg amugy is minek az. Ja es a vonatallomas mar zarva van ilyenkor. A turistaknak jegyet arulo resz legalabbis. Majd holnap. Miutan sikerult meggyoznunk a repcepcios figurat hogy mi akkor is szeretnenk megnezni, o mar ki is talalta hogy sokkal jobban jarunk ha berelunk sofort autoval, mert az olcsobb es jobb is nekunk. Azt nem tudom hogy jobb volt-e de az biztos hogy dragabb! Mert persze megegyeztunk az arban, meg hogy a parkolasert es az utdijakert  nekunk kell fizetni de abbol ugyis csak par van, mi persze mindent erintettuk, meg ha siman taxival mennenk az tobbe kerulne ha ennyi helyet akarnank megnenzni. Mi csak az allomasra akartunk eljutni meg egy kicsit setafikalni. Namindegy. Bejutottunk a varosba ugy kb 1 ora alatt kb 30km, es mar szepen beesteledett, de kaptunk egy kicsi varosbemutatast. a latvany ugyanaz. mondjuk a kulvarosban ahol mi voltunk a fenti allapotok jobban jellemzoek de azert a cityben is lattunk 5 csillagos szalloda kapujaban szemetkupacokon tevekenykedo arcokat! Szalloda bejarat, oltonyos portas, vasat vero emberke, utcan fekvo gyermek. ez igy egymas utan kb 10 meteren belul. De a gyerek nem a jardan, hanem kozvetlen az ut szelen egy pokrocon, mellet anyja eppen viragbol keszit fuzert amit turistaknak probal eladni. Nekunk is probalta az egyik, mire eszbe kaptunk mar Zsuzsa taskajan logott a nemkivant termek, de Zsuzsa ellenallt a kisertesnek, meg a hosszas unszolasnak es nem lettunk viragkoszoruval gazdagabbak. Az allomason, miutan kifizettuk a parkolasi dijat termeszetsen, kb volt egy szabad percunk gondolgozni mire le is tamadott minket egy ugynok aki probalt segiteni. szepen elmagyarazta hogy ma mar nem lehett venni vonatjegyet, ami igaz, meg amugy se egyszeru venni mert nem fogunk felferni ugyse, ez is igaz, de rajta keresztul mar holnapra van jegy. Na ez nem igaz. Ugy tunik, de nem az. En szkeptikus voltam, rendes ember ez biztos csak segiteni akar, de szerencsere Zsuzsa ismet tajekozottabb volt, es tudta hogy ez tipikus duma. Ok igy nyomjak. Jegy nem lesz, viszont penzunk se. Sikerult valahogy lerazni, aztan szemugyre vettunk a vonatokat, amik vilagitas nelkuli vastartalyokra hasonlitottak a legjobban. OK, akkor holnap reggel elso dolgunk az lesz hogy itt jegyet veszunk. Vagy nem. Ugyanis azt mondtak hogy 2-3 napra elore kell foglalni, foleg Goa-ra. Na mindegy, tovabballtunk. A kovetkezo allomas vmi nagy kapu vagy diadaliv szeru volt, ami hiresnek tunt. Setaltunk egyet a vizparton ahol portrekat rajzolo es nyomorek vagy csak szerencsetlen sorsu emberek keregettek tobb kevesebb sikerrel. Volt egy helyes tenyerjos aki csak ugy ult az utcan ket tabla tarsasagaban jelezve hogy mi mindent tud, majd amikor ugy dontott hogy mara ennyi eleg volt, ledolt es elaludt. Jo az amikor az embernek egy a munkahelye es az otthona! Meg probaltunk vacsorazni vhol de nem nagyon lattuk az eselyet mivel foggggalmunk se volt mi merre meddig, uhogy nagybatran betertunk egy nyugatibb tipusu kavezoba ahol megittunk egy teat es ettunk finom croissant, meg megfinomabb sutit. Ezek utan ugy dontottunk hogy ideje hazamenni, megkerestuk a sofort, aki persze vart rank, es jeleztuk hogy mara ennyi eleg, menjunk haza. Ja persze ez esetben is ott allt meg, ahol fizetni kellett a parkolasert. Kertem hogy mutassa meg a parkolocetlit, mire o ket papirfecnit produkalt elo vhonnan, bizonyitva hogy tenyleg kellett. Ja es volt meg par ember aki egy magasabb szintre emelte az instant foto fogalmat. Lattunk ugyanis par arcot akik bizonygattak hogy csinalnank rolunk romantikus varoshatteres kepet szepen kinyomtatva. Lattam mar ilyet mashol is, nem nagy szam. Fizetes, foto, majd postacimre a kep, vagy fel ora mulva ossze lehet szedni. De nem itt. A palinal ugyanis egy kezi szines fotonyomtato volt. Lehet mar ilyet kapni, a polaroid ceg mar gyart ilyet. kis masina, kb akkor mint egy pakli kartya es szep kepet nyomtat. Na ez a pali valoszinu nem hallott meg rola ugyanis o egy rendes asztali nyomtatot szorongatott a hona alatt, es abbol jott ki a papirkep. Az hogy honnan kapott aramot, az rejtely, de valoszuni a hatizsakjaban cipelte a 220-at. Vhogy. Mobil fotos mobil studioval. A lenyeg hogy mikozben robogtunk hazafele a soforunk kozben mondogatta miket latunk, ennek is felet ertettunk a masikat  meg ha ertettunk volna se ertettuk volna. Lattunk szep muszlim korhazat, meg vlmi parkot ahol eppen buli volt, meg szerelmes setanyt, meg egy jo nagy hidat. Na az azert erdekes, mert a recepcios pali magyarazta hogy van egy szep hid ami par eve keszult el es na ott van csak utdij. Gondoltam megmutatja a sofor, hogy na az az ott, aztan tovabb. De nem, o ugy dontott hogy at is megy rajta ugy jobban latni. Na itt szakadt el a cerna! Probaltam neki elmagyarazni hogy mi csak haza akartunk menni egyenesen, semmi faxni, de addigra mar alltunk a jegyszedo palinal aki kerte a penzt a hiddijra. Morogva de odaadtam de megmondtam neki hogy tobbet nem fizetunk a megallapodott dijon felul. nem erdekel ha tobb lesz mint 80km. Biztos tobb volt, de nem adtunk tobbet. Mostmar tudom, pontosan meg kellet volna mondani hogy merre menjen. itt mindent pontosan meg kell mondan, meg kell allapodni es akkor is tuti lesz meg amire nem gondoltunk. Ezekrol mind hallottunk, aki mar volt kint az mind ezeket tanacsolta de addig meg nem tapasztalja az ember addig nagyon nehez elhinni hogyan mukodik ez. Mindenkinek van ismerose aki tud segiteni, meg semmi nem ugy van, hanem ahogy o tudja. Csak egy ropke kitero. Goan kerestunk internetezo helyet. Negyen allitottak hogy van egy hely egy masik szalloda elott. Belebotlottunk egy taxisba akitol megkerdeztuk merre van a hely, amit keresunk. O azt mondta ilyen nincs. Mire mondtuk hogy de biztos van itt vhol, arra o azt mondta hogy meg nincs szezon igy nem mukodik. Erre mi hogy dehat biztosan itt kell lennie, negy ember nem teved. Erre az volt a valasz hogy van de lassu. Az egesz arra ment ki hogy o tud egy helyet innen kb 15km-re es egy kis penzert szivesen elvisz es ott nagyon jo a net. Persze nem mentunk el vele, hanem megkerdeztuk a szalloda biztonsagi oret aki elmagyarazta hogy itt van jobbra nem messze. Majd joval odebb volt ugyan, de ott volt. uhogy ott sikerult csatlakozni a vilaghalora! Na de elobb meg az utunk Goara. Visszaerve a szallodaba mar megegyeztunk Zsuzsaval hogy jo a busz is csak menjuk, pedig azt tuti vegighanyjuk, de mindegy. Mumbaibol ki kell jutni! Barmi aron. Na az ara kb 9000 rupia volt (1 font kb 85 rupia. a konnyebb szamolas erdekeben mi csak ket helyiertekkel toljuk el a szamokat), ugyanis mire mar a szobaba ertunk eldontottuk hogy masnapra veszunk repulojegyet es elhuzunk innen. Fizettunk egy orara netet es nezegettunk a repjegyeket. Mivel (ismet) fogalmunk se volt hova merre meddig, lefoglaltam egy jegyet az Indigo nevu legitarsasagnal. Amirol azt hittem egy ugynokseg, de masnap kiderult az a neve a tarsasagnak. A foglalasrol nem kaptam persze visszaigazolast, igy csak annyit tudtunk hogy Mumbaibol indul 12.15-kor. Ez eleg informacionak tunt. Akkor.

(Zsu gondolatai kovetkeznek) 

Amig az ejjelt szorgosan vegiggepelo Laci alszik, en is irok par szot, ha mar kivetett az agy igy reggel 7-kor. A repulon volt par dolog, amiert rettento halas voltam. Pl hogy nem busszal vittek bennunket a gepig, igy a kisebb Wizzair gepek utan nem kellett szembesulnom vele, ez milyen oriasi lesz, igy a kerdest sem kellett feltenni magamnak, hogy az vajon hogy nem zuhan le, es aranylag nyugodt voltam az uton. a masik egy kis kek zacsko, benne zoknival, mini-fogkefevel, amit azota is hasznalok, mert sokkal jobban kezre esik, mint az en otthonrol hozottam, kb 3 cm hosszu tubusnyi fogkrem, es egy szemfedo azoknak, akik nem tudnak vilagosban aludni, a zaj ellen meg fuldugo. elhoztuk e kis csomagokat, mert irtak mindenhol, h kell fuldugo, plane ha Bombayban aludni szeretnenk, s bar nyitott ablakkal menedzseltuk le az ejszakat, kb annyira volt zajos, mint ha Pesten az Istvan koruti lakasa nyitott ablaka mellett aludna az ember. Ugyhogy a fuldugo maradt az eredeti csomagolasban.

Az elso benyomas? Igen, zajos a varos, de melyik nagyvaros nem az? Igen, jo meleg volt, de nem inkabb, mint iden nyaron MO-on. A repteren a szag olyan volt, mint gyerekkoromban a morahalmi strandon. Fulledt, paras, kicsit azott, de semmi megrazo. Orultem az ismeros illatoknak. A szabadban... hat vessenek ram koveket, de semmi szokatlant es elviselhetetlent nem ereztem. Ok, megfaztam a legkonditol, mint mindig, de szagokat erzek. Azaz nem ereztem, mert nem volt mit erezni.

A latvany? Igen, vitan felul erdekes, h mindjart a repter mellett, epp csak egy kerites-felevel elvalasztva ott egy nyomortelep, de mintha csak szinpadi diszletet lattam volna: pici kockabodek kek nejlonnal6femmel, vagy ki tudja mivel fedve, de mivel olyan tavol volt az egesz, es olyan picik voltak, ja es embert egy szalat sem lattam benne (dolgoztak volna valahol, vagy bent aludtak????), nem razott meg annyira. Az utcak? Nos, az autout egy gyors keresztmetszetet adta a kulvarosnak. Merthogy a varos all egy suburbbol, kulvarosbol, es egy citybol, belvarosbol. Ez utobbiba a motoros riksak nem johetnek be. Ez a resz, a belvaros, sotetben barmely europai belvarossal osszetevesztheto lett volna. Nagy epuletek, hotelek, fenyek, kavezok, es jo sok ember. Ok, a kivilagitott, aranyozott hintok eleg egyediek, es a kornyekre jellemzoek voltak, meg az anyuka is, aki a semmi kozepen ulve fesulgette a kislanya hajat, mig a kisfia valami szamunkra lathatatlant vizsgalt a foldon. mellettuk egy nejlonzacsko, ami talan minden vagyonukat rejthette. ki tudja.

de maradjunk a kulvarosban. indulas elott egy konyvet olvastam el, nagyjabol annak utmutatatsait kovetve keszultem az utra. „Survival guide for girls to India” (Lanyoknak tulelo kezikonyvecske Indiahoz). Nem a nevezetessegekrol ir, de a praktikumrol. Ebben olvastam, h 1-2 guriga WC papirt vigyunk magunkkal. Nem tul praktikus, mert osszenyomva is nagy helyet foglal, de legyen, gondoltam. Aki bejarta egesz Indiat, csak nem tevedhet. Es lam, igaza lett. A szallasunkon nem volt papir a WC mellett, de ABC szeru letesitmenyt is csak egyet szurtam ki az autoban ulva egesz Bombay teruleten. Azon tul hatalmas, felig kesz (meg epulo, vagy lebontasra varo?) epuletek, meg szemetbol takolt kunyhok szegelyeztek az utat. A nagy epueletek vegtelen lekoszlottak voltak. Mint amiket 30 eve elkeztdtek epiteni, aztan a vasszerkezet azota is ott meredezik az egnek, mint a kosarfono felkesz kosaranak fo-vesszoi. nemely ha oldalan logott 1-2 ember, vagy a toveben alldogaltak ferfiak biztonsagi fejfedovel, es textileket mutogattak egymasnak, mint az asszonyok a piacon, vagy eppen a kemenyre taposott poros talajt vertek fel csakannyal, egy szal papucsban.

Ami feltunt, hogy mindenki tevekenykedik valamit. Torolgetnek, soprogetnek, pakolnak, vagy csak aktivan figyelnek, hogy ha barmi tortenik, oda lehessen menni, es hozzafuzni a velemenyuket. A leghelyesebb az volt, h az egyik bodeba bepillantva lattam az ures, koszos falakat (egy badogbodet kell elkepzeni), benne ul egy ember, akinek vagjak a hajat. mogotte egy masik, aki szinten vagja egy ember hajat, aki meg szemben all vele, mint egy kisfiu, es potyog a haj. Ennyi, de az emberek faltol falig megtoltottek a helyiseget. Az autonk sofore pedig jobbra mutat, hogy ez egy hajas-szalon. (Hair salon) Na ezen elmosolyodtam magam. Ahogy fent olvashato volt, leirhatatlan, lefenykepezhetetlen. Nem mondom sokknak (ezt a kultursokk dolgot azt hiszem nem ertem. Igen, furcsa volt, de amit latni lehet a TV-ben, kepeket, vagy olvasni, nos, az mind igaz. Csak ott tapinthato. De nem ereztem sokkolva magam. Inkabb csak tatottam a szam, es nem hittem el, hogy ez lehetseges. Hogy igy lehet elni. Masnap reggel nem tudtam elkepzeni, honnan bujtak elo a feher inges, fekete nadragos, laptop hatizsakos ferfiak, akik frissen mosdva, jol fesulten haladtak a munkehelyuk fele.), mert mikor egyszer atutaztam Romanian, kb hasonlot lattam. csak itt surubben. Itt mndenhol a nyomor van, es az orok serenykedes ellenere a kosz, por. De az allatok es emberek bekes egymas mellet letezese nagyon tetszett. Tehenet nem lattunk, de volt kutya, hol itt, hol ott heverve, meg kecske. Nagy kover voros kecskek. Vagy csak a szoruk volt nagy? Egy plato, benne negy ferfi, meg kozeputt egy kecske. Es utaztak.

Rengeteg motoros cikazott az utakon. Ferfi vezet, elotte egy gyerek, ha tud mar ulni, mogotte a felesege, csak ugy fel fenekkel a robogon, mint anno a nemes asszonyok a lovon. Szariban megis, hogy ulne ra maskent. ha a gyerek kicsi volt, akkor anyuka tartotta a kezeben. Az is tetszett, hogy nem volt tele az utca tank-szeru kepzodmenyekkel (nevezett babakocsi), de a gyerek a szulo kezeben volt, ha meg tudott jarni, akkor hasznalta a labait. Valahogy sokkal eletrevalobbnak tunt nekem az egesz vilag. Furcsa volt, felreertes ne essek, meg ket napja alig aludt, nathatol alig lato fejem vagyott is egy kis nyugalomra, igy jo volt, hogy eljottunk, de sajnaltam is kicsit. hazaindulas elott azert majd teszunk egy setat az utcakon.

Ja igen, seta. Mikor a recepcios segitsegevel az esti programot terveztuk, mondtam, en szeretnek setalni. Setalni? Aaaazt nem lehet? De miert nem? Aaaazt nem lehet. faraszto, meg amugy sem lehet. De mi szeretunk setalni. Neeeem, nem. Autozni sokkal jobb lesz nekunk. Meggyozettettunk, mert ugy dontottunk, ok, akkor leszunk mi a kezdo turistak Indiaban (hisz azok is vagyunk), lassuk, ebbol mi sul ki. Az is teny, hogy tobb tiz kilometert utaztunk a varos egyik felebol a masikba, de azert jo lenne valosan is erezni azt a varost.

Igy autobol nezve egy kicsit Tv-elmenye van az embernek. Uveg mogott az idegen  vilag. De jo ez igy. Nem voltunk eleg batrak azonnal fejest ugrani a valoba.

Ami azota felmerult bennem: olvastam egy konyvet millio eve, Dery Tibortol a G.A ur X-ben cimut. Amit Bombayban lattam, na azt ebben a konyvben olvastam. Nem tudom az iro jart-e itt, vagy csak kitalalt egy vilagot, ami esetunkben eppen bombay-szeru, de borzasztoan ismeros volt az egesz.

Amitol rettegtem indulas elott, az a nyomorral valo szembesules, es hogy hogyan intezem majd el magamban, hogy ha jonnek es kernek, ami valoszinu sokszor elofordul majd, es en nem adok, mert nem menthetek meg egy orszagot, akkor hogy szamolok el magammal. Ebbol az lett, hogy ahogy figyeltem az embereket, azokat, akik az en mercemmel a nyomorban elnek, megnyugodtam. Olyan termeszetesseggel, deruvel, bekes szemlelodessel tettek-vettek, hogy nem rossz erzesem volt, de el birtam fogadni, h en ez vagyok, igy vagyok, turistakent, szajtatokent, az o mercejukkel merve kogazdagon, ok meg ugy. Hogy mindenki a helyen van, minden igy jo, ahogy van.

A masik, amire rajottem, h csak akkor fognak a kereseikkel uldozni, es nem kivant autokat a nyakamba varrni, ha bizonytalan vagyok. Ha hatarozottan mondasz igent vagy nemet, azt tudomasul veszik, es tiszteletben tartjak. De amint egy csepp bizonytalansag feltunik a fedelzeten, meg a kutya is megugat. csak 1-2 vakkantas, azt is faradtan, amugy becsuletbol, hogy aztan ujra lerogyhasson a porba szundikalni, de na, hat megiscsak kutyarol van szo. Ok kereskednek. Eladnak. Akarnak valamit. Miert ne tennenek egy probat. Tok rendben van.

kb ennyit Mumbai-rol. Ez is mar a repteren Goa fele...