India delight: 9. nap - Panji

(Zsuzsa)

Reggel korai keles, pakolas, bucsu a szallas menedzseretol, mert csak ot talaltuk, ki meg ellatott minket azzal az infoval, hogy most siessunk a buszhoz, a reggelit hagyjuk kesobbre, mert ha fel orat varunk, nem fogunk felferni a buszra, mert az iroditsak ellepik azt. Legyen hat.

Ismet buszon. Tavolsagi, tavolsagi, helyi jarat. Ugy voltunk ezzel is, mint en anno Londonba elkerulve. Napokig kerulgettem a metrokat, mert a bejaratokban talalhato csapoajtokat vegtelen felelmetesnek tartottam, es el sem tudtam kepzelni, hogy jut at azon elve ember. Holott a jelek szerint napponta tobb ezreknek sikerult. Itt is, miutan atestunk a tuzkeresztsegen, mar ugy peregnek le rolunk a riksasok es taxisok ajanlatai, s olyan termeszetesseggel buszozunk, mintha mindig ezt csinaltuk volna. Azt mondjuk tesguk hozza, hogy mindenkie vegtelen segitokesz. Kerdeznek, ha elveszettnek tunsz, iranyba igazitanak. Tenyleg nem konnyu elveszni.

A maradek kesu es az edesseg a reggeli. Liszt alapu. Csak nem lesz tole baj. Ahogy haladunk a cel fele, ami Goa deli resze, egyre tobb a feher ember. Ott vannak a jo kis tengerpartok, meg a legturistabb videk. Az utrol sokat nem tudok, mert bevallom, elszunditottam. Ha Lacinak lesz kiegesziteni valoja, majd beszurja, mirol maradtam le.

Celunk Agonda, hol Laci irta tegnap, egy nemet orvostol berelunk szobat. Az oldala szerint vannak tengerparti bungalloi is, de miutan felhivtuk, kiderult, igen, lesznek, kb 10 nap mulva. Most epulnek. Ahogy a parton minden. Az egesz faluban epitenek, festenek, alapoznak. Hihetelen munka folyik.

De elobb erkezzunk meg. A helyi jarat kipottyantott bennunket valahol. Az eslo epulet mellett elhaladva egy tablat pillantottam meg, amit elobb nem nagyon ertettem mit leres itt – Anonim alkoholista klubot hirdetett – de kesobb, az utikonyvet olvasva kiderult, itt is gond az alkohol. A konyv szerint a leggyakoribb problemat nem a fejekre hullo kokuszdio okozza, sokkal inkabb az alkoholos allapotban fara maszo dioszedok lepotyogasa. S ha mar felhoztam az utikonyvet. Ha valaki csak egy videkre akar ellatogatni, abszolut hasznalhato ez a mienk: Rough guide to Goa. Eddig mindenben igaza volt. Errol a helyrol pl azt irta, hogy itt nincs semmi. Nem hittuk el. Es lam... De mar megint elkalandoztam. Szoval 3-4 embert megkerdezve, kik egyontetuen azt allitottak, ha egyenesen haladunk, ott lesz a Monsoon Guesthouse, haladtunk. Mikor kifogyott labunk alol a beton, s a homokuton baktattunk, na ott volt egy kis bizonytalankodas.

Elso benyomasom az volt, hogy ha meg nem lattam volna korabban Indiabol semmit, most le lennek nyugozve, s nem ertenem, miert irtak az utikonyvek azt a sok elrettento tanacsot. Minden takaros, tisztara soport, frissen festett, szines, szagos. A kis bodek teli WC papirral, vizzel, tusfudovel – ezek az elulso polcokon, jol lathatova teve, hogy vannak-, szep ekszerek, ruhak kiakasztva, internet kavezok, pici ettermek. Onmagaban elmondhatatlan megnyugtato es szimpatikus latvany, a lampaoszlopokon hirdetesek, hogy joga itt, ayurveda ott. Ezzel ez egy hetes hattertapasztalattal viszont nem voltam annyira lenyugozve. A robogokon feher emberek, helyi arc alig, az ettermek menujen English breakfast, a szekekben oroszok, angolok, lengyelek. Nem sok dolog tanuskodott rola, hogy hol is vagyunk. Nekunk, turistaknak csinaltak mindent olyanra, ahogy azt ok gondoljak, nekunk kenyelmes, kedves, otthonos. Pedig mar az utikonyv is megirta, ide csak az jojjon, aki pihenni akar. vagyis akinek a pihenes azt jelenti, hogy egesz nap nem csinal semmit, csak fekszik a napon, es azon topreng, mit egyen az elkoveztekendo etkezese soran. Szoval ezzel sincs gond, ha erre vagyik az ember. En nem erre vagytam. De mindegy. Ez is egy tapasztalat. Lassuk, mi fog kisulni. Bizok Indiaban. Eddig egyik napnak sem pontosan megtevezetet programokkal futottunk neki, megis minden napra jutott nemi meglepetes.

Vegul befutottunk a szallasra. Sok kis nepali fiatal sugott-forgott. Epitettek a kunyhokat. A mi szobank picike, de aludni tokeletes. Van egy pici terasz pici asztallal, egy fotellel. A teraszra fellepes elott le kell vetni a labbelit. Ha mezitlab mennel be, van ott egy lavor viz, amiben labat lehet mosni. A furdo pici, takaros. Az eddigi szallasokkal ellentetben van szunyoghalo. Fejedelmi. Na ez az igaz baldachin. A tenger ugy kb 200 meterrel odebb. Erre eleg haragos. Olyan hullamokat vet egesz nap, hogy csak tatom a szam. Laci szerint termeszetesen ez nem veszelyes.

A reggeli-ebedet itt koltottuk el a szallason. Leven foznek. Ennek igen egyszeru oka, hogy a falu legvegen talalhato, messze-messze minden egyeb vendeglato egysegtol. Igy aki tajekozatlan, vagy epp kenyelmes, annak ki sem kell mozdulnia. Itt mindent megtalal. Van egy betonbol epitett, de gyekennyel, parnakkal kenyelmesse tett, kor alaku hely, ahol lehet csak ugy ucsorogni is, meg enni, meg ki mit akar. Rendeltunk megint ket szoszos etelt helyi kenyerrel. Finom volt, de erzodik, hogy nem helyiek foznek. Sokkal elkerekitettebb, sokkal europaibb volt a fuszerezese. Mindegy. Ezt is tudjuk.

Volt egy olyan tervunk, hogy majd beiktatunk par napot, amikor kicsit megallunk, hasat suttetunk. Aztan most, hogy itt voltunk, az erre legalkalmasabb helyen, kicsit csalodottnak bizonyultunk. Elindultunk a telepules centruma fele, vegul a parton kotottunk ki. Kutyak sehol. Epitkezok sokan, 1-2 kesz helyen feher, hasuk napoztato emberek koktelt szurcsolve. Kezdtunk befrusztralodni. A part kietlenebb resze fele vigasztalasunkra Laci kikotort egy kavicsnak tetszo valamit a homokbol, ami ugy viselkedett, mint egy strucc. Zomok kis testevel odebb kocogott, majd a fejet belenyomta a homokba. Innentol nem moccant. Rejtely, mi lehetett az.

Aztan egy asszonyra lettem figyelmes. Letrat cipelt a tengerparton. Ujabb titok a lathataron. Na, ebbol meg lehet valami. Kiderult, kicsit odebb hatalmas, kavics alaku sziklak aztak a vizben, oldalukaon rakovesedett kagylokkal, vagy valami olyas-felevel. Az asszony oda cipelte a letrat. Nekitamasztotta a konek, felmaszott ra, es apro csakanyaval lekopogtatta a kepzodmenyek kupakjat, amikben kagylo-szeru, puha testu valamik laktak. Azt gyujtogette. Azt hittem, ez valami kulonleges dolog errefele, mig kb szaz meterrel odabb ujabb sziklak, ujabb asszonyok, ujabb kopogtato csakanyok es letrak nem tuntek fel.

Az egyik szikla obleben rakfigyelobe mentunk at, ami annyit jelentett, hogy hosszu percekig ultunk neman es moccanatlan, s vartuk a rakokat, bujjanak elo rejtekukbol. Mit ok meg is tettek, kb 5 percenkent moccanva fel centit. Laci mar keszitette a gepet, hogy ebbol micsoda foto lesz, mire ket kutya tarrsasagaban odatrappolt egy helyi arc, erdeklodven, mit csinalunk, s ki a latott rakra csak legyintett, hogy a, az kicsi, majd tovabb haladt.

Ujabb iranyvaltas utan meg vart rank egy majom, aki az egyik farol szinte lezuhanva vagtatott at a kozeli haz fele, minek a tetejen megpihent, kakilt egyet, majd tovabb nyargalt. A haztulaj szerint az elmult 3 evben tuntek csak fel, es csak azon az 1-2 fan, sehol masutt a telepulesen. Lehet, holnap visszamegyunk majomlesre? Soha eletemben nem lattam majmot racs nelkul.

Ma is keszult sok foto. Erdekes, hogy azokat visszanezve teljesen mas a kep, mint amit mi itt tapasztalunk. Ha itt vagy, minden, a legkulonosebbnek tuno dolgo is olyan termeszetes. Ha a fotot nezi az ember, minden elelmelodik. Van sok-sok video felvetel. Tervezzunk parat kivalogatni, es feltolteni, hogy egy kis hangelmenyt is szolgaltassunk az arra kivancsiaknak.

Egy arus nenit megkerdeztem, mit szeret jobban, ezt a turista idoszakot, vagy a monszunt. A monszunra szavazott. Kerdesemre, hogy de mit tud akkor csinali, mert akkor nincs kinek arulnia, azt mondta, foz, es eszik. A gyerekek suliban, a ferje alkalmi epitkezesi munkakra jar, o meg otton ul hat honapot. Kalandos. De o szereti.

A nap kb ennyivel le is zarhato. Volt meg egy vacsora, mellenk telepedo kutyaval, sok-sok hazafele ballago tehennel. MI is hazaballagtunk.