India delight: 6. nap - Benaulim/Colva (Goa)

(Zsuzsa)

Reggel van. 6:45. Itt ulok a teraszon, es ezen sorokat irom. A galeriaban azota folyik a joga ora. Na mi kovetkezik ebbol? nem, nem arrol van szo, hogy nem keltunk fel. Otkor kipattantunk az agybol, keszulodes, fogmosas, kicsit aggodalmasan pislogtunk ki az erkelyrol, hogy azert egy kicsit talan sotet van egy dzsungelturahoz... Hogy ertsuk meg, mennyire nem volt eddig sotet, egy tompa durranas, es elment az aram. Ez itt normalis. Vaksotet lett az egesz telepulesen. Ekkor mar sejettuk, hogy ebbol a kalandbol nem lesz semmi. Ot nap ide vagy oda, ennyire meg nem vagyunk batrak. Maradunk a nappali jogaoraknal. Mashol, maskor.

Rengeteg tervunk volt mara. Annyi, hogy nem is jutottunk dulore, melyiket valasszuk, igy hiaba alltunk menetkeszen atkoltozni egy masik telepulesre, maradtunk. A szallo tulaja sejthetett valamit, mert reggeli utan megkerdezte, igenyt tartunk-e szobara meg egy napig.

A nagy tervek bedolese utan annyibol allt a napunk, hogy atballagtun Colvaba, ami egy kb 3 kilometerre fekvo telepules. Nagyobb, rettentoen koszos, de nem (csak) a piszkos, hanem a szemetes ertelmeben is a szonak. Hogy izgalmat vigyunk a napba, az egyik utcai bodeban ebedeltunk 45 rupiaert zoldseggel toltott buktacskakat, meg fankot. Laci elobb aggodon nezett ram, hogy ezt most komolyan gondolom-e, de basszus egy zoldseges leveles teszatol csak nem halunk meg. Az asszonyoktol bezzeg nem vettunk halat, kik a negyven fokban szepen felhalmozva kinaltak portekajuk, hutes, es mindefele egyeb ovintezkedes nelkul.

Azt hiszem, a bejegyzesek lassan rovidebbek lesznek, mert annyira termeszetes kezd lenni az erdo, benne a kulonos hazak, a forgalom, a szunyogok, a furdoszoba, minden, amire par napja meg racsodalkoztunk. Ami teny, a kisebb telepulesek sokkal baratibbak, mint a nagyvarosok. Hazigazdank utmutatasait kovetve eszak Goa meglatogatasarol is letettunk. Allitasa szerint ott fokent az ejszakai elet kedveloi talaljak meg szamitasaikat. Az este tizes fekvessel ezek nem mi lennenk.

Lejutottunk Colva tengerpartjara. Hat na. Millio ember, regeteg auto, arusok, ruha, zoldseg, ekszer, meg ami. Sejtettuk, hogy ilyesmi var rank, de mindig akkor esik le az embernek, mit is irt az utikonyv, mikor szembesul vele. Viszont az is a konyvben volt, hogy ha eszak fele setalunk 20 percet, Goa legelhagyatottabb partszakaszara lelunk. Hittuk is meg nem is. Hogy milyen okbol allt egy szaz meteres szakaszon tobbszaz indiai ember, es kicsit odebb senki, az eg a megmondhatoja. Az erdekes, hogy eleg keves indiai strandolot lattunk a szonak abban az ertelmeben, ahogy azt otthon tesszuk. Ferfiakat meg csak-csak felmeztelen, de ok is inkabb csak besetaltak a vizbe, vagy a sekely vizben ucsorogtek, es beszelgettek, de furdoruhas not egyet sem. Ruhaban setaltak be par metert, es aztattak a labszarukat. Mint jomagam azok utan, hogy egy husito mosdast kovetoen azon reszeimen a bor, miket viz ert, atalakultak uborkaborre. Tapintasra legalabbis. Arra a rucskos fajtara gondolok. Az izzadtsag sófokat meg birom, de a tengere, ugy fest, azonnali lemosas hianyaban tul eros nekem. Nem igy Laci, ki orakat kepes a vizben tolteni, aztan orakig letezni sos borrel, es kutya baja.

Apropo, kutya. A mai parti setankon csatlakoztt hozzank egy feher kutya. Mikor en arnyekba ultem, es a munkasokat figyeltem, kik az ujabb es ujabb etkezdeket huztak fel, Laci meg furdeni indult, dontenie kellett az ebnek, kit kovet. A viz mellett tette le voksat. Igy viszont hamar magara maradt, es kerdon nezett a tengerben egyre beljebb es beljebb halado Laci utan.

Nem csak epitesek folytak a parton, de a halaszok is foltoztak, tisztogattak vegtelen haloikat a belejuk akadt kagylohejaktol hirtelen felhuzott, arnyat ado satrak alatt, hajokat mozgattak egyuttes erovel, halakat szaritottak. Embertelen, mennyit dolgoznak azert a pici penzert.

Lattunk olyan ruhaba oltozott noket is a mai nap folyaman szep szammal, mint amit Szilvia viselt. Ugyanaz a tukros ruha, ugyanaz a frizura. Ha jol emlekszem, Szilvia mintha azt emlitette volna, Rajastanbol jott. Ha lesz holnap net, vagy osszefutunk a tulajjal, ezt feltetlen meg akarom kerdezni, kik ezek a kulonos ruhas asszonyok.

Meg az uton a rettenetes Colva fele megvilagosodtam, hogy ha mar igy alakult, hogy maradtunk, akar el is mehetek az esti joga orara, ami 5:30-kor kezdodik. Az volt a megallapodasunk, hogy en vigyazok Laci ruhaira, mig o furdik, o meg megvar, mig oran vagyok. Negy korul felkerekedtunk hat, hogy visszacammogjunk a vegtelenul zsufolt partszakaszra, mert onnan indultak berelheto jarmuvek. Igen am, de az volt a pont, ahol konstataltuk, menet kozben elhagytuk Laci polojat. Szegeny ruhadarabot egesz nap szidtam, micsoda hitvany minoseg, hogy egy kezi mosastol igy elnyult (a centrifugalasi technikam nem epp kifinomul). Na, a sors megoldotta, s mar erre sem kelle tobb szot vesztegetnem. Igy torolkozobe burkolva beszaladtunk az elso bazaroshoz, es Laci kapott egy helyi divatnak megfelelo felsot. Ami sokkal ideillobb anyagbol van. Meg jol is all.

Mindezek utan riksas is jott, aki mondta, persze, tudja hol a galeria, amit keresunk. Egy keresztezodesnel hamar kiderult, nem csak utasai lettunk, de navigatorai is.

Az ora? Hat mit mondhatnek. Egy helyi holgy volt rajtam kivul. Teljesen mas volt, mint amit megszoktam. Egyfelol az en tanaraim Vinjasa jogat tanitottak. Ez astanga volt. Az ora felepitese is teljesen uj volt. Londonban a legzogyakorlatok sem az altalanos gyakorlat reszei, itt az is volt. Jo meleg volt, ajtok nyitva, kint a gyerekek randaliroztak, a szomszed szobababn TV ment, mi meg jogaztunk. Nem volt az az elemelt, misztikus formatum, mint otthon, de az elet egyik szeletenek, termeszetes szeletenek ereztem az egeszet. Vegtelen jol estett. Az az egy artatlan kerdesem koveto majd egy oras rogtonzott eloadas a joga leterol, meginkabb. Teljesen feltoltodott a lelkem. Reggel ereztem, kezd kicsit kikezdeni a folyamatos helycsere, ki-be csomagolas, tervezes, a bizonytalansag, a minden erzekem folyamatosan bombazo ujabb es ujabb elmenyek. De ez az esti elmeny segitett kicsit lenyugodni, visszatalalni magamhoz. Kozben szegeny Laci kint etette a szunyogokat. De becsuletere valjek, egy rossz szot sem ejtett ki szaja, hogy mit beszelgettem az o vere kontojara.

Hazagyalogoltunk. Vacsira vettunk a German bakerynel par fahejas sutit (Russin juppy fanatazianevre hallgatot), meg par gyumolcsot, es ennyi volt a nap. Az arnyekban ucsorogve kiolvastam az utikonyvet A-tol Z-ig, seta kozben pedig megbeszeltuk, hogy kepzeljuk az elkovetkezendo napokat, hogy elkeruljuk a maihoz hasonlo, kicsit megfeneklett tipusut.