India delight: 4. nap - Majorda

(Zsuzsa)

Reggel keles, pakolas, reggelire piritos, aztan irany az internet kavezo, hogy megtudjuk, kell-e ma dolgoznom. Nem volt aram, igy amig Laci vart es izzadt a helyiseg elott, en elmentem korbefotozni a videket, mert elozo este szembesultunk a tennyel, hogy nem vittuk tulzasba a dokumentalast.

Az egesz falu zizgett. Mindent takaritottak, javitgattak, pofozgattak. Hiaba. Par nap es indul a szezon. Ket esemeny ragadott meg. Az egyik, mikor is egy kokuszpalmat (apropo kokusz. Tegnap vettunk egyet. Kiprobaltam, milyen a kokuszviz, meg a kokusz maga. Azt hiszem, nagyon fiatal volt a gyumolcs, mert a husa nem az a kemeny valami volt, amire szamitottam, de valami feher, kocsonyas anyag. vagy ilyen a kokusz? A viz... hat finom volt, de nem lesz a kedvenc italom.) igyekeztek munkasok megszabaditani a ranott eloskodotol. Nem tudom, errefele van-e fagyongy, de a noveny lenyege ugyanaz volt. A munka abbol allt, hogy lent alltak sokan, es szakertve figyeltek a fent egy szal szerszammal dolgozo, mezitlabas embert. Akit nyilvan nem daru szallitott magasba, de maga maszott fel. Nana hogy kiszurta, hogy fotozom. Le is szolt, h őt vigyem Amerikaba, ne a fenykepet.

A masik az utjavitasi munkalatok voltak. Ezt nem birtam ki, videoztam. Ezt folosleges elkezdeni magyarazni. leirhatatlan. Majd megprobaljuk a videot felaplikalni ide.

Amig gyujtogettem a kepes emlekeket, tobben szolitottak meg, mint eddigi ittletunk alatt osszesen. Azt irta a konyv, amit olvastam, hogy lany nyugodtan utazzon el egyedul Indiaba, nem veszelyes. Igaza lehet. de azt is hozza kell tenni, hogy az a lany nem sokaig lesz egyedul, es veletlen sem lesz maganyos.

Del korul meguntuk a varakozast (probaltunk mobil netelerest biztosito pöcköt venni, amit az inetrnetezos hely nenije elobb aznapra igert – ez volt tegnap -, majd 10-re, kesobb 11-re. Ez volt az utolso idopont, ami utan ugy dontottunk, nem varunk tovabb. Majd a kovetkezo helyen.), es atautoztunk Benaulimba. Csak ugy tudtunk alkudni a viteldijbol, hogy ut kozben reszt kellett vennunk egy kotelezo programban. Ez nem volt mas, mint egy boltlatogatas. A bolt 3 emeleten kinalta ejjel-nappal portekait az orosz milliomosoknak. egy sal 30 fontba kerult... Nem a helyi tarifaval dolgoztak. De volt is biztonsagi or. nana, majd csak ugy otthagyjak a sok dragakovet, perzsa szonyegeket, kezi szotteseket. Par perces tiszteletkor utan tavoztunk. Ha tudnak, mennyire sokkal tobbre ertekeltuk az elozo napi hazlatogatast, biztos nem invitalnak. De hat proba szerencse.

Majorda utan, ami az utikonyv szerint a bollywoodi sztarok es orosz turistak lelohelye, most a sokat ivo, angol nyugdijasok kedvenc helyen Benaulimban voltunk hat.

A szallas elkepesztoen tiszta, illatos, vegtelen kedves emberekkel. Eddig jo.

A telepules joval nagyobb, nyuzsisebb. Az elso utunkkal valami etek felkutatasara indultunk volna, mert a szalloda csak reggeliztet, de nincs alatta etterem. Am az elso sarkon olyan helyre bukkantunk, ahol eselyesnek tunt, hogy azt a mobil internetes valamit be tudjuk szerezni. Ezzel el is ment egy ora. Net valamiert nem volt. Mire asztalhoz keveredtunk, mindegy volt mit kapunk: nem sokat olvasgattuk az etlapot, kertuk a szokasos (hja! 3 nap utan szokasos! nincs nagy arc! :o)) zoldseges eteleket es a csapatit. ami itt kevesbe volt olajos, palacsinta-szeru. izet tekintve az itteni inkabb paszkahoz volt foghato. szaraz volt es nem olyan izletes. de meg mindig szeretjuk. Mivel rajtunk kivul egy masik vendeg par evett, akik nem bizonyultak tul izgalmas latnivalonak, meg ket fonyi szemelyzet tartozkodott a barpult mogott, akik szamara mi voltunk a latnivalo, es nem akartunk visszanezni hosszan, s mindezeken tuli erdekessegkent, torteneskent csak egy egyik lampabura gondolta meg magatt, s hulott ala, tehat lenyegeben semmi figyelnivalo nem akadt, az etterem toszomszedsagaban talalhato maganhaz udvaranak esemenyeit kovettuk, hol egesz ido alatt egy vegtelen vekony neni mosott. elobb ruhakat, kesobb edenyeket. ez utobbiakat mintha az etterembol hoztak volna ki. a ruhakat meg... lehet, hogy berbe mosott, mint itt sokan. meg nem probaltuk ki e szolgaltatast, mert eddig csak kis adag ruhakat kellett mosni, meg aprokat, es azt megoldottuk, de allitolag nagyon szepen mosnak, annak ellenere, hogy minden, ami rendelkezesukre all, egy vodor viz, feltehetoen hideg (udvarokon nem szokott melegvizes csap lenni), meg valami tisztitoszer. Feltehetoleg nem oldodo zacsis, folyekony Ariel.

Allt meg az udvaron ket bicikli. Mivel biciklikolcsonzokent is funkcionaltak az ott lakok, hamarosan fel is tunt egy turistanak tuno egyen, es elvitte az egyiket. Messze van a part. Majd husz perc gyalogosan. Kibandukoltunk a tuzo napon. Nana, hogy furdoruha nelkul. Mar tul maceras lett volna felutrol visszafordulni. Kicsit koszlottabb volt a part, de lenyeget tekintve hasonlo. Egy halaszhajo (azota az is kiderult, allitolag ejszaka vetik ki a halot a halaszok), egy őrtorony, a fuldoklokat figyelendo, meg sok boklaszo ember es kutya. Az egyik kutyat jatekos hangulataban talalta a nap, hat felkapta az egyik furdozo parton hagyott sortjat, es magasba dobalva szaladgalt vele. Reg nevettem ilyen jot. Egy helyi figura ijesztette el az allatot ugy, hogy az kiejtette szajabol a ruhanemut.

Ezt leszamitva vegtelen mennyisegu rakot, kagylokat, es rizsszem nagysagu feher bogarkakat lattunk a part menti vizben, hol hosszan bandukoltunk.

Majd egy bekesebb homokbuckara letelepedtunk, hol rovid ido mulva mellenk ult egy helyi bacsi, aki egyebkent szakacsnak tanult angliaban anno, s ki felajanlotta az o guesthousat, termeszetesen fele annyiert, mint ahol most lakunk. Ami pedig igy is olcsobb, mint az elozo hely volt. Hiaba, felnyomtak az orosz kollegaknak az arakat. Kiket a bacsi nem kedvel, mert az elso kerdese az volt, oroszok vagyunk-e, s nemleges valaszunkat kovetoen foglalt csak helyet.

Tavozta utan nem sokkal mi is utra keltunk szallasunk fele, de nem a sotetedo parton, mert az az elmeny tegnap mar megvolt, hanem a szarazfoldon, ahogy elkepzeltuk, merre kelle menni. Nagyon tetszett, hogy lattam egy fem bodet, amire egy nyil mutatott, „toilett” felirattal. Addig nezegettem, meg mutogattam Lacinak, mig az elotte ucsorgo holgy integetni nem kezdett. En vissza. Miert ne. Mire elhaladtunk szaz metert se - s en Lacira varva, ki fototemat talalt, epp a gabonat szelelo embereket szerettem volna megorokiteni - ott is termett. Jottek a szokasos kerdesek, hogy honnan jottunk, hogy hazasok vagyunk-e, hogy van e gyerek. Aztan halal megorultunk egymasnak, mert ugyanaz a nevunk. Erre bizalmasan elarulta, mutat nekunk valamit, mert o csak az ev fele reszet tolti itt, a masikat otthon, tavol innen. Es o igazabol arul is dolgokat. Na itt volt vegunk. Leultetett egy muanyag szekbe mindkettonket, szepen leporolt egy asztal szeru valamit, es megjelent 2-3 termetes batyuval. Volt ott textil, soszoro, ekszerek, tollak, dobozkak... azt igerte, az ar nagyon barati lesz, mert ugye egy a nevunk, meg hat innentol mi mar baratok is vagyunk, meg ki tudja miket mondott meg. Ahogy mutogat es valogatunk, megjelent eddigi kirandulasunk fenyponta. Elobb azt hittem, szinhazi jelmezben van az erkezo. De nem. az volt a hetkoznapi szerelese. Ruhaja fel tenyernyi kerek tukrokkel kivarrva, minden labujjan tobb gyuru, millio karkoto, hatalmas arany karika orrbavalo, nyaklancok, kendok, a szivarvany minden szineben. Es akkor tudtam, o csakis az lehet, aki miatt varom a vonatozast. mert a vonatokon allitolag sokszor feltunnek ezek az emberek, akik ferfinak szuletnek, de nokent elnek. ha jol sejtem, hereltek, de erre nem vennek merget. mint otthon a transzvesztitak, olyan a stilusuk. Noiesek, de olyan mertekben, ami mar sok. Szilviakent mutatkozott be. Letelepedett mellenk. Mondta, neki is van portekaja. Ha Susannaval befejeztuk a bizniszt, o is megmutatna. Susanna ideges stilusahoz kepest egy vegtelen bekes, sokkal keszebb ember benyomasat keltette. Ha zat mondja, tegnap erkezett haza kulfoldrol, ahol egyetemen tanul, nem lepodtem volna meg. Minden ekszert egyesevel mutogatott vegig, olyan muertelemmel, finomsaggal, szeretettel teritve ki oket, mint dragakoveket a feher kesztyus eladok. javaslatokat tett, hogy szerinte mi allna jol akar nekem, akar Lacinak, es ha latta, valami nem az igazi, nem eroszakoskodott, es nem probalt meggyozni rola, hogy de igen, EZ az a darab, ami nelkul nem mehetunk haza.

Szoval szepen felvasaroltuk a fel keszletuket, majd tavoztunk. En a sorsnak halasan Szilviaert. Hazafele jol rankesteledett, igy a kő foutat kovetve haladtunk arra, amerre logikusan a szallasnak lennie kellett, es remenykedtunk, nem logikaztunk felre. Del India egyetlen malaria-veszelyes videken termeszetesen a mocsarak menten toltottuk a napszalltat... Idiota turistak. Meg jo, hogy a naptej, a szunyog ellenes spray es a zseblampa mindig nalam van. Eddig bejott.

Este gyumolcslakoma volt ismet. De a mai arus mangot is tartott. Hat isteni! Arrol a furcsa koszos szilva szeru valamirol meg kiderult, hogy a neve Chiko (vagy ilyesmi) es ha jo iranyba pucoljuk, olyan gerezdekre esik szet, mint a narancs. Latvanyra tulerett szilva, izre meg szalkas, vegtelen edes valami. Es ne feledjuk a nap fenypontjat, Laci megevett egy egesz banant!

Lassan probalunk elaludni, mikozben a legfrissebb nyugati slagerek szolnak a szomszedos diszkobol. Tiszta Balatonpart. Ma Laci gargalizalt a csapvizzel, ugy belefeletkezett a hazai filingbe :o)