India delight: 5. nap - Benaulim (Goa)

(Zsuzsa)

Akkor mielott elfelejtenenk: Majordaban a szallasunk neve Shangrila Hotel volt. Abszolut ajanlhato olyan kezdoknek, mint mi. Itt, Benauliban a szallas neve Hotel Failaka. Ha az elobbit ajanlottam, akkor ide kerem, hogy terjen be, aki erre jar. Ma itt reggeliztunk. Ettermuk ugyan nincs, de a kertjukben 3 teritett asztal varja az ehezoket. A kert rendezett, gyonyoru. Leelnem itt az eletem. Itt koltottunk el reggelire massala omlettet, ami zoldseges rantottat jelent, fokhagymas paradicsomos toastot (ami aprora darabolt paradicsom es foghagyma – kb azonos aranyban - a piritott kenyeren, foghagyma iz nelkul), meg fustolt teat, ami inkabb volt rozsaolaj illatu es izu, mint fustos. De ami ennel is fontosabb, hogy alkalmunk nyilt szot valtani helyi goai szuletesu emberrel. O volt a tulaj masodik, kisebbik fia, aki a felesegevel egyutt segit a szalloda uzemeleteteseben, holott tudja, ez soha nem lesz az ove, leven a batyja az elso a tronon. Tole tudtuk meg, milyen a helyiek viszonya a monszunhoz. Hogy a 3 honapi iszonyu meleg utan megvaltaskent varjak, de a masodik honapra mar utaljak kicsit. Az indiai turistak foleg ebben az idoszakban latogatjak a hotelt. Az ut menti szentelyekrol kiderult, h azok az egyes hazak tartozekai. Mert regen csak a varosban volt egy templom, hova sokan, foleg az idesebbek nem tudtak elgyalogolni. Igy ezeket megepitettek maguknak, s az egyhaz engedelyevel itt imatkozhattak a templom helyett. A korabban emlitett sarga viragfuzereket amolyan ajandekkent akasztjak rajuk. S hogy a monszun nem ejjel-nappali folyamatos esozest jelent, de egy kis eso, egy kis szunet valtakozasat.

Reggeli utan Laci letelepedett a recepcio melletti lugasba a vilaghalora csatlakozni, s mig a blogra toltogette fel a korabban megirtakat, en kimostam az elmult napok ruhait. Minden furdoszoba felszerelesehez tartozik egy nagy vodor, egy pici kanna-szeru. Itt van egy kb 10 centi maga 3 labu szekecske is. Hogy mire jo, nem tudom, de valoszinu ez is hamar kiderul. A ruhakrol: van ket polo, amit hasznalok, meg a nadrag, amit par napja vettem. Se a zoknik, se a hosszu ujju polok, se a harisnyak, se a vaszon nadrag, se a szoknya nem kerult elo a taskabol. Hja, mondtak ezt korabban, hogy eleg egy utlevel, meg a valtas ruha, de hol tudtam en abban az orszagban elkepzeni is, ahol oktoberben hat reteg ruhat huzok magamra, hogy ha leszallok a repulorol, eleg lesz az egyszal semmi. Nem tudtam elkepzelni, igy a zsakom tele van nem hasznalt ruhakkal. Most keszitem a tervet, milyen sorrendben fogok megszabadulni toluk.

Bar nem akartam a napos orak szamat legkondicionalt, rideg muzeumok latogatasaval tolteni, megis kaptunk az alkalmon, mikor hazigazdank javasolt a kozelben egy muzeumot, ami Goa tortenelmevel foglalkozik. Azt mondtak, kb husz perc az ut gyalog. Nekiindultunk. Tobb mint ket ora gyaloglas utan meg is erkeztunk. Na de az ut!!!

(Laci)

Az hogy mi merre van az orszagban a legjobban a helyiek tudjak (nyilvan) es mivel ok tudjak csak, ebbol az kovetkezik hogy ugy magyarazzak ahogy ok tudjak. Igy szavaikai mi turisk megha ertjuk is, a keresett objektum nem az igert helyen lesz. A muzeumra vonatkozo instrukcio szerint menjunk kicsit egyenesen, majd balra. Az elso keresztezodest ami a hoteltol 100m volt meg is talaltunk, onnan viszont kicsit elveszettebek voltunk. Az utat szokasos palmafak, itt ott omladozo, itt ott keszlulo es itt ott mar keszen allo kisebb palotak szegelyeztek. Mikozben a riksak, buszok es motorok kavalkadjaban probaltunk tulelni az utat, ami kb olyan forgalmas mint a volt M5-os, egy asztalosmuhelyt pillantottunk meg, ami a szokasos bode ventillatorral felszerelve volt, az ajtoban pedig egy jokepu srac a foldon ulve ajtokat, kereteket, meg mindenfele butoralkatreszeket farigcsalt serenyen. Egyik kezeben veso a masik meg kalapacskent uzemelt, a labaival pedig ellentartotta a szekrenyajtot. minden vegtagjat celszeruen hasznalta. A feje nyilvan az egesz muvelet kozpontjakent szolgalt. En hatalmas batorsagom bizonysagaul megkerdeztem hogy keszitehetek-e rola par fotot mire o a felreerthetelen fejbologatasaval jelezte hogy igennem. Ez a felreerthetetlen fejbologatast persze en felreertettem. Ekkor bizonyosodtunk meg hogy a jobbra balra ingatodzo fej (nagyjabol olyan mint az ejejej kimondasakor elkovetett fejmozdulat. Mintha hol jobb fullel, hol bal fullel hallgatodzna az ember az eg fele) azt jelenti hogy ok, persze semmi baj, rendben, meg ilyesmik. persze nekem kb haromszor is meg kellet bizonyosodnom hogy nem baj-e (itt latszik a batorsagom foka). De meglettek a kepek, es a srac meg be is invitalt a muhelybe megmutogatta elozo munkait, a papirbol kivagott mintak tomkeleget, meg amin eppen dolgozik. Egy szot sem beszelt angolul de megertettuk egymast valahogy. Zsuzsa kozben csatlakozott. o eddig a kertben botorkalt es rogzitette a kornyezetet, meg egy mar elkeszult agykeretet, ami lakkozottan ragyogott a poros, csirkes udvar kozepen, es nagy mugonddal lefilmezte ahogy a srac konnyed mozdulatokkal ves egy szamomra hatalmas falapot.

Mivel mar eleg hosszan setaltunk gyanus volt hogy rossz fele megyunk, mert ugye azt mondtak hogy a muzeum csak itt van a keresztutcaban balra. Csakhogy mennyire balra, meg mit nevezunk keresztutcanak. Alternativak nelkul tovabb battyogtunk, majd megkerdeztunk egy idos holgyet merre tovabb mire o szolt vki fiatalabbank aki ertette is mit akarunk, o pedig ugyanazt ismetelte hogy csak elore aztan balra es ott lesz. Rendben. ott lesz. A muzeum biztos ott lesz. Mi nem. Kozben persze mindent fotoztunk ami mozgott, meg azt is ami nem. Aztan jott a keresztutca (vagy az annak tuno utelagazas) ott elfordultunk balra majd megkerdeztunk egy csapat suhancot akik eppen egy boltos lanynak udvaroltak serenyen, hogy erre-e azt arra mire o is megnyugtatott minket hogy csak elore es aztan balra. Nos ha eddig olvastatok amit irtam akkor eszrevehettetek hogy mar egyszer elfordultunk balra egy keresztutcan, de ettol fuggetlenul meg mindig elore es balra az irany. Van ami nem valtozik, de a muzeum akkor is ott. A sracot persze akartak egy fotot a kiscsajrol, aki persze hevesen tiltakozott uhogy ezt a lehetoseget kihagytam. Zsuzsa viszont ismet talalt egy kismalaccsordat amit sikertul megorokitenie hangos mosolyok kozepette. Kesobb meg lattunk egy-ket iskolat amiben ugy tunt eppen ment az okitas de azert a gyerkocoknek volt ideje kiintegetni es nevetgelni.

A kovetkezo allomas, amit erdemes megemliteni az Soul galeriaja volt, jogazasi lehetoseggel. Nem tudjuk ki az a Soul de helyes volt a galeriaja, erdekes kepekkel. eleg furcsa hogy egy rendesen kiallito galeria van semmi kozepen. Na majd ha egyszer itt lesz kiallitasom en is azt fogom mondani hogy csak egyenesen es balra! Elbeszelgettunk a sraccal, mondjuk az nem detult ki hogy o-e a tulaj vagy csak eppen ott volt es festegetett, de az kiderult hogy holnap reggel fel 7-kor lesz jogaora, amire persze hogy megyunk! En legalabbis elkiserem Zsuzsat. Ennyire meg nem vagyok bator. Uhogy most nagy az orom. Galeriaban meg biztos nem jogazott Zsuzsa. Tovabb haladva ismet szembejott velunk egy elagazas, ahol megkerdeztunk a helyi boltost, miutan atengettem a disznot elottem az uton hogy innen akkor most merre. Es termeszetesen o is mondta hogy csak elore aztan balra. Mi ugyanolyan magabiztossaggal befordultunk balra. Szerencsenkre jott egy jegkremarus, pont arra, uhogy vettunk is tole ket jegkremet. En meg probaltam neki elmagyarazni egy csokisat kerek, de o nem igazan ertette, vagy nem is hallotta, igyhat kaptunk ket meglepetes izu jegkremet. En hulye meg azt felteteleztem hogy a dszungel kozepen egy rozsdas biciklin, gumipokokkal felfuggeszett vasdobozban van legalabb 15 fele jegrem. Nyugati gondolkodas... Kersz jegkremet vagy nem. Azt nem kerdeztem milyet... Szoval elnyammogtuk a jegkremet ami pont jokor jott es haladtunk tovabb. Az utunk lassan veget ert mar lattam is a kiirast a muzeumhoz, ugyhogy meg egyszer elfordultunk balra. ahol a muzeum ott volt. Meg mi is. Csak elore es balra!

A muzeum inkabb skanzen szeru, nem uveges vitrinekkel telezsufolt, reideg epulet. Lakohaznak is siman beillene. Az udvara kovezett, a novenyek apoltak, folotte halo, arbba hullanak a levelek es a kokuszdiok, s igy nem tesznek kart a tetoben. Itt-ott kutya hevereszik. Mint egy gazdag ember kuriaja. A szokasos szines cserepekkel kirakott padlozat, csrepes novenyek a feherre meszelt locak menten. Alom-szeru.

A muzeum bejaratanal sikerult jegyet vennunk, mikozben egy apacaseregbe is bele botlottunk. Kedves hellozas utan kaptunk is egy idegenvezetot, bar nem kertuk, jott velunk es elmagyarazott mindent. Nem szeretem az idegenvezetest, de o nagyon kedves volt es jo is volt hogy jott, mert sehol semmi nem volt kiirva, plusz egy csomo infot megtudtunk a muzeumon kivuli vilagbol is. Pl hogy itt minden kutya, marha, macska, diszno meg mindenfele allat tartozik valakihez, nem csak ugy koborolnak az utcan. ha kaja van (napi haromszor) akkor mindegyik hazater, aztan vissza az erdobe. Midegyiknek van neve, mindenki ismeri oket. Kiskorukban, ha etetes van, mig esznek, a gazda furulyazik nekik, igy mire felnonek, rohannak haza a furulyaszora. Ennyit a szabadon koszallo allatok mitoszarol. A muzeum egyes reszei meg nincsenek keszen, meg epulnek, mivel nem kap allami tamogatast, meg semmilyet csak adomanyokbol es belepokbol el, igy lassan de biztosan halad. A bejarat utan megcsodalhattuk a kulonbozo embercipelo eszkozoket. Volt itt sima hinto Bomay-bol meg gyaloghinto a fenesetudja honnan, de szepek es erdekesek voltak. A mar kesz epuletben pedig a foldmuveleshez, epiteshez, etelkesziteshez szukseges eszkozok es egyeb kulonleges dolgok voltak kiallitva. Igy nem hangzik tul izgalmasnak, meg nem is vagyok tortenesz, hogy reszletes leirjam oket, de jo volt uj dolgokat latni, hallani, bepillantani hogyan eltek regen itt az emberek. Mondjuk eleg hasonlo volt barmelyik magyarorszagi paraszt muzeumhoz azzal a kulonbseggel hogy itt kokuszkanal volt, meg a helyre jellemzo eszkozok. Azt is megtudtuk hogy itt a kokuszpalma nagy becsben van mert mindene felhasznalhato. Maga a fa, a termese a levele mind hasznos. Az en tegnap vett nyaklancom is kokuszbol van. Zsuzsa megkerdezte, hogy mi van akkor ha egy kokuszdio leesik a farol es raesik valakire. Erre az volt a valasz hogy ilyen nem fordulhat elo. A kokuszdio mindig az ember mellett esik le, soha nem ra. Ebben megegyeztunk. A muzeumhoz tartozik egy ultetveny ahol mindenfele zoldsegeket es fuszereket termesztenek. Talalkoztunk bananfaval (ami bokor), meg okra-val (ilyet ettunk is), es fuszernovenyekkel. Egy olyannak, aki meg a tokon is meglepodik hogy hogyan no, annak ez jo elmeny. Ja, ez en lennek! Az agyasok kozepeben cserepedeny volt asva. Mint kiderult, apro lyukak vannak az edeny falan, s mikor megtoltik vizzel, az folyamatosan nedvesen tartja a foldet.

Kifele a muzeumbol belebotlottunk egy fickoba, akirol kesobb kiderult hogy o Victor Hugo. Na nem kell megijedni, nem lattunk szellemet. O a muzeum kuratora, vegzettseget tekintve restaurator, Victor Hugo Sanchez. Mi mas. (most eppoen ABBA uvolt a szomszedban, csakhogy erezzetek mit elunk mi at...) O az aki a semmiert es a semmibol epitette, gyujtotte es meg ma is gyujti a targyakat, informaciokat a regi eleterol. Folyamatosan utazik, es amit talall, hazaszallitja. Volt, hogy egy hatalmas faszerkezetet tobbszaz darabban talaltak. Ezt ugy rekonstrualjak, hogy milyen lehetetett uj koraban, hogy beszelget a meg elo oregekkel, s az elbeszelesek nyoman teremti ujra a targyakat. Eszement melo, es iszonyu penzek lehetnek letrehozni, es fenntartani eszt a gyujtemenyt. Nagyon jol elbeszelgettunk. azaz o beszelt. Kiderult hogy a nagymamaja megvakult, es ok gyerekkent gyakran hallgattak amiket meselt a helyrol es az eleterol, amikor meg latott. ezek a tortenetek inspiraltak, s azt a kepet, amit magaban hordoz, a regi Goa kepet akarja megorizni a jovo generaciojanak es megosztani barkivel. Nagy feladat, de latszott rajta hogy kitarto es nagyon elhivatott. Ez az elete, nem vitas. Amig mesletek rola, azt kepzeltuk, egy 50-60-as uriember lehet. Ennyi targy osszehordasahoz azert ido kell. Erre ott egy negyvenes pasi. Azzal bucsuzott, hogy „Spread the word” „Vigyetek a hirt” (mert nem reklamoz – ez teny. az uton egy tablasem jelezte, h muzeum varhato. azt akarja, csak azok menjenek, akiket valoban erdekel, ne turistasodjon el a hely) Uhogy a neki tett igeretunk ertelmeben ezennel tudatjuk, hogy letezik ez a hely es hogy mindenki latogasson el ide ha Goan jar:

Goa Chitra Ethnographic Museum

St. John Baptiste church road, Mondo-Waddo

Benaulim, Salcete Goa

403716 India

Tel.: 0091 0832 657877

www.goachitra.com

Es nagyon konnyu megtalalni. Csak elore es a keresztutnal balra.

A muzeum utan mivel mar aranylag kesore jart, es ehesek is voltunk, ugy dontottunk hogy fogunk egy riksat es lehuzunk a tengerpartra es eszunk (legalabbis en) egy nagy halat. Jo kerdes hogy honnan szerzunk riksat, de mire kiotlottuk volna, mar jott is egy kerdoen nezve rank hogy kell-e fuvar. Hogy honnan bukkant elo, az passz. De pont jott. Pont jokor. Bemondtuk a helyet es bepattantunk az eddig meg ismeretlen jarmube. Nagyon elveztuk a zummogo hangot, a buckakat, es az elsuhano tajat, de kb 10 percig tartott csak az utunk. Hogy mi mi a francot csinaltunk vagy ket oraig azt tobb szaz kep es jopar elmeny igazolja. A partra leerve elkezdtuk keresi az egyik javasolt helyet amit Hawaii-nak hivnak (koszi Zoli!) de sajna nem talaltuk mert, amirol mar hallotunk de meg nem tapasztaltuk, hogy ez is egy olyan hely amit a szezon elejen felepitenek es a vegen leszednek. Ezek amolyan bambuszbol meg mindenfelebol osszetakolt komoly kis ettermek. Es mivel a szezon jovo heten kezdodik, csak a vaza volt keszen. Csalodottan de hatarozottan visszaindultunk, es betertunk egy masik helyre, rogton a strand bejarata mellett, gondolvan ez is csak olyan mint a tobbi, itt is biztos jo lesz. Zsuzsa valltig allitotta, hogy ez meg nem volt itt tegnap, mivel itt talalkoztunk Suzanne-nal es Szilviaval es az etterem helyen egy ures resznek meg egy WC-nek kellett volna lennie. Nem nagyon akartam ellenkezni, vegul is fel lehet ezeket a dolgokat huzni egy este alatt. Betertunk. Na itt kezdodik az est melypontja. Ket asztallal odebb egy angol srac (max 19) felturt galleru poloban, rajta angol zaszlo, hawaii mintas rovidgatyoban, jobbjan egy szoke csajjal (szinten max 19) ucsorgott. Kozvetlen melletunk egy feher nemet szorakozott az iphonjaval, mogottunk pedig egy orosz pali aki legalabb harom sort megivott mig mi a rendelest leadtunk. Nem o ittan gyorsan hanem mi lettunk kiszolgalva lassan. Rendeltunk egy halat meg ket vega kajat es egy sort. A sor soha nem erkezett meg, legalabbis nem ekezett volna meg, ha nem szolunk fel oraval kesobb hogy csak kene az a sor meg a vacsi elott. A felszolgalo megjelent egy fem talcan egy halott hallal, ugy nyersen, fagyva, kerdezven hogy o jo lesz-e. Mondtam remek lesz. Kb mar 45 perce is jo lett volna. Orosz megegy sor, nemet megegy kaja (holott kesobb jott mint mi), mi meg megkaptuk vegre a tanyerokat meg sort. Kozben beesteledett, mar nem nagyon lehett gyonyorkodni a tengerben, igy marad a konyha mustralasa, ahol eppen karoba huztak az iment bemutatott halat. Haladunk, mar csak par ora... Innen mar gyorsan ment a dolog, ropke 20-30 perc mulva kihoztak a vacsinkat es ugy 15 perc alatt be is nyomtuk. De rettento finom volt minden! Zsuzsa vegre ehetett okrat (az olyan zoldsegfele, kicsit mint a borso, csak a keresztmetszete inkabb a pokhalo formajara hasonlit, szorosebb, es feher, gyongy-szeru magok vannak benne. Lady fingersnek, kisasszony ujjnak is nevezik), ugyanis eddig csak konzerv paradicsomosat sikerult szereznunk angliaban, ami rettenetes volt. Ja es azt kifelejtettem, ami miatt vegul ugy dontottunk, hogy ezt a vacsorat az est melypontjanak nyilvanitjuk, (mert az etel minosege vegul mindezen fennakadasokat feledtette volna), hogy mindezt vegig a hangszorokbol uvolto zene kiserte. De nem holmi helyi muzsika, hanem hol Bruce Springsten, hol Brian Adams, hol angol pop, hol buta techno, vagy Rihana. Tisztara mintha Siofokon ucsorognenk, annyi kulonbseggel hogy itt van tenger. épp csak a ringlispirek hianyoztak, de szerintem 10 ev es az is lesz. Sohasem fogom megerteni hogy miert eszik isszak az emberek ugyanazt, miert vagynak ugyanarra mint otthon, ha elmennek nyaralni. Az itteniek nyilvan kedveskednek nekik, mert azt adjak amit szeretnek. Na mindegy. Ez nem nagyon tetszik, es sajna ugy tunik hogy a zsezon kozeledtevel egyre tobb sapadt arcu legeny es leany tunik elo. Majd meglatjuk....

Vacsi utan hazasetaltunk, uton utfelen taxisok, riksasos es boltosok kurjangattak hogy vegyuk igenybe szolgaltatasaikat, vagy vegyunk valamit, de mar rutinosan „majd kesobb”-el valaszoltunk. Egy peksegszeruben vettem egy vizet, es mivel jol neztek ki a pekaruk, megkerdeztem mikor nyitnak, jo lesz ez meg holnap, mire az elado azt felelte hogy 6.30. Latvan hogy ez nekem nem tul jo, megkerdezte hogy akkor mikor nyisson... Mindent a turistakert. Neha sajnos...

Otthon meg vart rank egy traccsparti a hazigazdakkal a helyi buszok es vonatok mukodesenek rejtelmeirol. Hogy kell jegyet venni, milyen osztalyon kell utazni, mik a jegyeken a roviditesek, miert jo, hogy a bombay-i arccal nem alltunk le az allomason, meg kepeket is mutogattak, mert epp ott volt a net a recepcion. Meg azt is megtudtuk, hogy itt nem kell sokat aggodnunk a baldachinuk miatt, leven a szunyogok nem jonnek fel a masodik emeletre. csak a foldszinten lakokra veszelyesek.