India delight: 17. es 18. nap - Gokarna - Kannur (Karnataka

(Zsuzsa)

Egyben irok e ket naprol, mert a valosagban is osszemosodtak.

Meg mindig Gokarna. Hiaba, az ido es a napfeny mindent olyannyira kepes megszepiteni, hogy vegul elkezdtuk magunk is erezni azt a beket, es nyugalmat, amirol elso ejjel beszelt vendeglatonk, s aminek letezeset akkor nehezen hittem, s mondhatni megkedveltuk e helyet is.

Mivel a szallasunk toszeomszedsagaban van epp egy teplom, igy a reggel hatos harangozast nem tudtuk elveteni. Ez annnyiban erdekes, hogy elhataroztuk, reggel koran kelunk, es kimegyunk a szent viztarozohoz megnezni, hogy furdoznek reggel a pilgrimek (szerzetesek). Az utikonyv szerint ui. a kora reggel mindig ott talalja oket. Hatkor tehat keles, gyors arcmosas, es irany. Az utcan csak ugy pezsgett az elet. A zoldsegarus asszonyok teljes hadfelszerelesben ucsorogtek a falak menten, s kinaltak portekajujak, a boltok nyitva, a kavezok teraszan emberek. Te jo eg, mirol maradunk le minden reggel! A hazigazdank felesegetol kesobb megtudjuk, az emberek tobbsege 5 – 5:30 korul kel, igy hatra mar javaban all a bal.

A pilgrimeknek termeszetesen nyomuk sem volt. Egy arva emberke mosta a magat, majd lepedoit, de o is hamar tavozott. Annal erdekesebb volt, hogyan keszulnek a kozeli asszonyok a napra. Tobb, a kornyek piacain keszult fotokon, mik tobbnyire kepeslapokon kotnek ki, lehet latni szines porkupacokat. E pornak lathattuk egyik felhasznalasi modjat. Felsoprik es felmossak a haz elotti reszt, majd feher port szorva rajzolnak a kuszob ele mandala szeru jeleket - az egeszen egyszerutol az egeszen mestermuig barmi elofordulhat - s aminek egyes reszeit szines porokat szorva szinezik. A part melletti hatalmas fa alatt kis szobrok, kotablak pihentek szep szammal, mik tobbnyire vagy kigyokat abrazoltak (azt a fajtat, aminek a kigyobuvolok furulyaznak), vagy Ganeshakat, minden meretben. Az aszonyok ezt jartak korbe – korbe viragokat, es fustoloket helyezve el . Kicsit meredtunk magunk ele a napfelkeltetol paras viztarozo felett, miben hangtalan mallottak peppe a nemreg beleszort rizsgombocok, majd viccakocogtunk pihenni egy kicsit, leven ma ejjel utazunk, ami annyit tesz, nem szamithatunk tul sok alvasra.

A masodik ebreszto utan vegul mi is nekikezdtunk a napnak, minek elso par orajat internetkavezokban toltottuk. Elso korben visszamentunk a tegnap a hazan olyan elozekenyen vegigvezeto bacsihoz, ki hatalmas mosollyal, ismeroskent fogadott minket. Fel ora sem telt bele, aram el, net el. Ellenben erkezett egy nagyon zajos tarsasag, kik keresztulvonultak a falun. Elol ferfiak doboltak szines textilekbe csavarva, vagy felmeztelen. Nagy fejdiszes, piros es sarga ruhas kollegaik kovettek oket, majd a barna es a sotetlila arnyalatait viselo lanyok, botokkal kezukben. Az utemet a dobosok adtak, kik haladtukat olykor megszakitva korbe alltak, es orult utemben kezdtek verni hangszereiket.

A menet legvegen narancs ruhas ferfiak, a legtekintejesebbnek tetszo pici kontyocskaval, kovettek oket. A narancs polos szervezok, kik szinte tobben voltak, mint maga a menet, fel le cikaztak, a kozben haladni kivano forgalmat is iranyitva.

A netes bacsi azt mondta, ez a helyi Ganga fesztival resze. Par nap mulva kezdetet veszi egy tobb napos esemenysorozat, mikor is sokan erkeznek a szent vizhez holtaik hamvaival. Vegigkovettuk a menetet. Meg kb negyed orat vonultunk, aztan az utcaval egyutt a mulatsagnak is vege szakadt. A sor vegi meltosagok legkondis kisbuszokba szalltak es eltuntek, a dobosok, tancosok lassan szetszeledtek.

Mi vissza egy masik internetes helyre. Probaltuk feltolteni a blog korabbi napjait, de a net vegtelen lassusaga miatt errol letettunk. Dolgoztam kicsit, majd ujra, mert egy aramszunet miatt elszallt a korabbi forditas. Kozben Laci kesu-vadaszni jart. Csak fel kilos kiszerelesben adtak a magot. Mire mondta, neki annyi nem kell, hat az elado felbontotta az original csomagolast, a kivant mennyiseget atontotte egy nejlonba es a vasarlo elegedetten szemezgethetett, mig en a gep elott gondoltam csunyakat, mikor masodszor is nekifutottam ugyanannak a munkanak. Hiaba. Menteni kell.

A nap fennmarado reszeben meg tettunk egy becsuletkort a falu korul. Olyan hazakra bukkantunk a dzsungel melyen, amik a korabbi napokat ideztek. Csak itt nem egymas hegyen-hatan, hanem szellosen, nagy portakkal, bambusszal, banannal, kokuszpalmakkal. Siman el tudtam volna kepzelni, hogy ott elek.

Aztan ott, ahol a madar se jar, elsohajtottam magam, hogy de jol esne egy kis banan, mire a kovetkezo kanyar utan elotunt egy csopp vegyesbolt, elotte egy megcsoppebb oreganyo gubbasztott, s ott arultak a vilag legkisebb, ellenben legedesebb bananjat. Ez egyebkent nagyvonalakban mindig igy tortent. Ami kivantunk, vagy kerdest feltettunk, az max egy oran belul teljesult, vagy jott a valasz. Fene se erti mi folyik itt.

Nem tudom, lelekben mar az esti utra keszultem-e, azert vagy sem, de teny, ma kicsit nehezemre esett a melegben setalni. A kozpont fele haladva talaltunk egy helyet, ahol arultak etelt es italt. Bar a segitsegunkre sieto ferfi ruhajahoz kepest a par napja kifogasolt tisztasagu Costas patyolatnak bizonyult, megkockaztattunk egy helyi teat. Gyuszunyi ital az egesz, de pont olyan forro, hogy remekul kiegyenliti a testen kivuli es beluli homersekletkulonbseget, s mindjart kevesbe izzad az ember. Itt ultunk majd egy orat.

Aztan ujra utnak indultunk, s el is jutottunk egeszen a par szaz meterre levo masik teazo helyre, ahol ujabb egy orat mulattunk el, ujabb tea tarsasagaban. Itt jottunk ra, hogy a fem teaspoharat nem azert teszik a ketszer olyan szeles, de magassagra csak fele meretu, szinten fem edenykebe, hogy ne vizkarikazza be az asztalt, es nem azert adnak melle kertelen is egy pohar vizet, mert jo fejek, hanem mert ezt a teat ugy kell inni, hogy a poharbol ont az ember egy keveset az alatetnek hitt kis edenybe, ami igy konnyebben hul, illetve fel lehet higitani a pohar vizzel. Ezt is jol kifigyeltuk. Meg par nap, es addig leskelodunk, hogy profin esszuk majd a rizst evoeszkoz nelkul.

Szoval a delutan indiai szellemben telt. Ucsorogtunk, szemlelodtunk. Es ereztuk, a par oraja meg olyan remiszto Gokarna irant megteli a szivunk szeretettel... Na jo, nem volt ez ennyire veszes, de teny, jol voltunk, s megkedveltuk ezt a kis koszfeszket.

Lassan ideje volt szedelozkodni. Szallasra vissza, gyors zuhany, bucsu, aztan irany a buszpalyaudvar. A helyi jarattal atbuszoztunk Kumtaba. Azt irtak a konyvek, hogy a buszozas hosszu tavon csak mazohistaknak ajanlott, mert a lelket kirazza az emberbol. Hosszabb tavon garantalt hanyas. Nos, valoban nem volt sima utunk, meg ha csak egy orat zotykolodtunk is. Az a hatalmas femmonstrum a fel meter atmeroju kormanykerekevel mint egy tank haladt recsegve-ropogva a szo legszorosabb ertelmeben vett uttalan utakon. Nem az aszfalton volt par lyuk, katyu, hanem a lyukakon par pottynyi aszfalt. Valoszinu, a monszun es az ido egyuttesen vegzik aldasosnak nem mondhato tevekenyseguket. Gondolkodtam, vajon miert nem javitjak, mire rajottem, ezen mar nincs mit javitani. Vagy ujra rakjak, vagy igy marad.

Kumtaban volt ot orank, hogy megtalaljuk a vonatpalyaudvart. Akik utbaigazitottak minket, csak intettek a fejukkel, hogy ott a vonatallomas a szembe oldalon, mintha csak ot percre. S valoban, ott is volt. Kb egy kilometernyi jarasra. Amit mi kb kettove dusitottunk, mert minden kis fenyforrast megvizsgaltunk kozelebbrol, az vajon az allomas-e mar?

Csak indulas elott egy oraval, azaz ejfel utan lehetett jegyet venni. Hat tovabb alltunk vacsorazo helyet keresni. Nem is volt messzi az az International Hotel, aminek besunnyogtunk az ettermebe. Amilyen impozans volt a szalloda kivulrol, nem voltam benne biztos, hogy ide bebocsatast nyerhetunk nem epp csopp poggyaszainkkal, es feltehetoen nem a helynek megfelelo oltozekunkkel.

Nos, az ettermet ugy erdemes elkepzelni, mint otthon egy gyengebb menzat. A nem apro teruletet mindossze egy a plafonba sulyesztett ego vilagitotta meg, minek fenyenel meg kb lattam Laci arcat, de a szomszed asztalt jotekony homaly fedte. Utbaigazitonk be akart tessekelni minket egy legkondicionalt szobaba, ahol huvos is volt, meg proper villany. Ami egett is egesz ejjel az ures szobaban, mert vegul mi sem itt, hanem a nyuzsisebb sotetben telepedtunk le.

A vendegsereg nem meglepo modon oroszokbol, es tehetosebb indiaiakbol allt. Rajtam kivul egy ororsz no volt, ki hamar tavozott. Szoval nem bantam a sotetet.

Ot ora, az ot ora. Ilyen hosszura meg mi sem tudtuk elnyujtani a vacsit, igy maradt idonk az allomason ismerkedni az ejszakai elettel. Az udvaron egy csordanyi marha pihent. Olykor 1-1 benezett a varoterembe, majd unottan elporoszkalt. Ot-hat riksas ’Itt a piros, hol a piros’-ozott kuncsaftokra varva. A vonatot varok pedig szep lassan kozos halova alakitottak a palyaudvart. Pledek, lepedok, takarok kerultek elo a semmibol. Parat legyeztek a fold felett, ezzel takaritva meg a kiszemelt teruletet, majd textil le, cipot le, ing le, tarca trikoba rejt, s mar aludtak is.

Ejjel 12-kor nyilt a penztar. Laci elott egy ember allt, o megis csak negyedikkent kerult sorra. Szo nelkul odatomorultek az elotte allo ferfi melle, s vettek jegyet, mintha Laci a majd ket meterevel nem is letezne. Errol is irt a tulelokonyv, hogy ha jegyet vasarolunk, azt erdemes tobben tenni, s olyan alakzatba rendezodni, minel tobb taskaval novelve az elfoglalt teret, ami lehetetlenne teszi az elozest.

A jegyunk egy altalanos osztalyra szolo ulojegy volt. Az alvo reszre mar nem volt elado hely. Ez a vonat elso ket vagonjat jelentette, de mivel nem tudtuk, merrol erkezik a vonat, orientalodni sem tudtunk. Igy esett meg, h gy felszallas utan az alvo osztalyon keresztulvagva probaltunk eljutni helyunkre. Am a ket osztalyt, h az alsobb retegek veletlen se tevedjenek at a konfortosabb zonaba, redony szeru vasajtoval valasztottak el.

Az alvo osztalyon atvagva, bevallom nem is tudom mire szamitottam, miben remenykedtem, hogy az ennel eggyel megocskabb reszlegen mi var majd rank. Amit eddig a pontig lattam, az olyan hatassal volt ram, hogy azt mondtam, en inkabb elgyalogolk Keralaba, de ezen a avonaton 7 orat nem vagyok hajlando eltolteni.

Az alvo reszleget ugy kell elkepzelni, hogy van egymassal szemben ket ules. Mint otthon. 3-3 ember fer el rajta. Ahol otthon a csomagtarto van, ott is van egy 3-3-as ules. Ezen este alszik valaki, nappal meg csomagtartokent funkcional. Es van a hattamla, ami ejjelre felhajtanak, igy lesz az is agy. Ezen ulesekre merolegesen , a masik falon szinten 3 emeletnyi ules-agy kombo. A ketto kozt szuk kis utca, a plafonon a mar ismert ventillatorokkal.

Ejjel ezen vonultunk vegig. Hat... Ugy ereztem magam, mintha az Indiana Jones es a vegzet temploma cimu filmbe csoppentem volna. Sotet az egesz vagon, csak nemi ejszakai feny pislog a rosszalvoknak valahol, labnal, fejnel es kozeputt talpak, bokak, kezek nyulnak feled. Horkolas, ventillator berreges, a foldon pedig a sotetben batran garazdalkodo apronep (csotany) nyuzsog. Semmi mast nem alartam, csak nem megallni. Igy meg volt remeny, hogy nem fut fel semmi a bokamon.

A vagonok vegeben vagy csomagos emberek, vagy valaki ott nyugodott el a csupasz padlon, mindenfele textilek nelkul, labat a felig nyitott ajton kilogatva, vagy szemethalmok. Egy volt kozos, a WC szag mindenhol. 4-4 WC volt minden vagon vegeben, ha jol lattam, mind az indiai tipusu pottyantos, miket a tobb szaz – ezer ember ki is hasznalt.

Vegul az egyik ilyen tisztason megalltunk, mert egett a villany, apronep tehat nem jott elo nagy szamban, plusz egy fiu aludt csak az egyetlen szeken, es az extrem mocsok is csak egy sarokra korlatozodott. Ez lett at eletterunk az elkovetkezendo 7 orara.

En a koran fekvo, jol alvo olyan eber voltam, mint vodor kave utan ez ember. Lefektettuk az egyik hatizsakot, az lett a szofa, Laci a masikat atkarolva aludt, en meg, hogy enyhuljon a WC szag, labammal az ajtot tamasztva bamultam a sotet semmibe, es vartam, hogy taljen az ido.

Volt 1-2 rosszul alvo utas, ok bolyongtak csak a zakatolo ejszakaban, s csatlakoztak olykor hozzam sotetbamulni, a vizesblokkot olykor elhagyta 1-1 batrabb csotany, oket hajkurasztam, de ezt leszamitva bekesen telt az ejszaka.

5-kor beerkeztunk egy nagyvarosba. Itt felszalltak az arusok, ami azt jelentette, hogy nem volt tobbe alvas. Teaval, kaveval felszerelkezve szeltek at a szerevenyeket, s fel percenkent elkurjantottak magukat, „Coffee, csáj”. Ahogy az ido haladt, egyre tobben adtak fel, hogy aludnanank meg, s allitottak meg oket.

A megebredt tomegek pedig elindultak elvegezni a reggeli toalettet. Emberek jelentek meg muanyag edenykekkel. Mi otthon WC papirt viszunk a WC-re, ok kisvodrot. WC utan fogmosas, hosszu-hosszu percekig. Amig egy fogat mos, a tobbiek zokszo nelkul alljak korbe. A fogkefe mellett egy U alaku femet lattam az emberek 90 szazalekanal, mint a szett resze. Reggel 8-ig volt idom kifigyelni, mire hasznaljak. Nyelvet tisztitanak vele. Itt ez is a szajhigienia resze ezek szerint. Aztan arcmosas. Nem csak sima vizzel (fokent a nokrol szol ez most), de mindenfele habzo kremekkel, arclemosokkal hosszan dorzsolgetve. Vegul az orr es toroktisztitas. Egy toalett kb fel orat vett igenybe. Mindezt tobbszor tiz ember egy darab csapnal, ami hivatalosan a WC kezmosocsapja volt, s aminek tovet tokeletesen felterkepeztem az ej soran.

Szoval ideiglenes halonk reggel 5-kor kozfurdove alakult. Lanycsapatok tollaszkodtak, idos ur borotvalkoztott, akinek nem volt fogkepefe, az ujjal mosott fogat. Mindegy volt milyen uton, de mindenki frissen, belott hajjal varta a napfelkeltet.

8 elott meg jott a friss sajto, meg egy fesu-fogkefe arus. 8-kor erkeztek a reggeli arusok. A peronrol kinaltak az arut, az emberek meg a racsokon adtak ki a penzt, vettek be a vasarolt holmit. Erdekes latvany volt. De ennek mar nem szenteltem tul nagy figyelmet, mert lepukkant celallomasunkon voltunk, s haladtunk a jol megerdemelt agy fele.

Az allomas nagyon meglepett. Minden ragyogoan tiszta volt, nagy, tagas, sehol lepukkant, sotet bodek. Volt szemetes es plazmateve, meg rengeteg takarito.

Egy riksaval elszaguldottunk a szallasra, ahova az igert del helyett 8-ra erkeztunk. Igy picit varni kellett, mig kitakaritottak, egy gyors keralai reggeli, ami gozgomboc-szeru feher galuska volt es hagymas langos-fank-fele karika, meg a szokasos levesnek tuno sos level, amikbe martogatni kell oket. Aztan vegre vizszintesbe kerultunk.

Kivancsi voltam a szallasra, mert azt irtak, ott van a tengerpart mellett: Nos, ez igy is volt. Azonban sejtelmem sem volt rola, hogy a tenger, ha ilyen kozel van, az ennyire zajos tud lenni. Majdnem olyan elmeny, mint egy zajos korut mellett aludni. Semmit nem hall az ember, csak a folyamatos, hangos morajlast. Kevesbe volt romantikus, mint gondoltam.

Delutanra nem terveztunk sokat. Flangaltunk a varosban, ami minden eddigitol eltert. Kb olyan volt, mint barmely europai nagyvaros, kis indiai-arab beutessel. Itt a vallas hindu es iszlam. A korabbi helyekhez kepest relative gazdagsag van, tisztasag. Itt a shopping center és a plaza az, amit otthon megszoktunk, nem rogyadozo fabode. Az eddig megszokott indiaval csak a piacon talakoztunk, ami egy utcanyi szakasz. A tobbi ragyog.

Turista rajtunk kivul egy sem tunt fel, es talan nem is jarnak olyan surun, mert olyan kozerdeklodesre tettunk szert, amin meglepodtunk. Felnottek akartak kiesni a buszok ablakain, vagy torpantak meg a tuloldalon, s mutogattak rank, kuncogtak, mint a tinilanyok. Ha fotoztam oket, boldogan integettek. Bementunk egy helyre vacsorazni, s mint mikor bennakad pillanatra a levego, megallt percre az elet. Mindenki tatotta a szajat. Mi attol, amit lattunk, ok meg mert minket lattak. Azt hittem, mar hozzaszoktam, hogy feltunest keltunk. Hat nem. Mar en is mindenfele kendokbe burkolodzom, hogy minel kevesbe tunjek ki.

Este meg vettunk par kiprobalando edesseget, majd hazariksaztunk. S mert a szallas olyan messze van a kozponttol, az elhagyatott tengerpart menten, hol valoban a madar se jar, jol ki kellett fizetnunk a riksas visszautjat is.

Erkeztunkkor nem ertettem, minek adnak gyertyat a szobahoz. Hamar kiderult. Minden este pontban fel kilenckor elment az aram. Ott ultunk a tok sotetben, es hallagttunk, ahogy duhong a tenger. A monitor vilaganal elokotortuk a gyufankat, mert azt nem mellekeltek a gyertyahoz. Nagyon felkeszultunk a tulelesre.