India delight: 33. nap - Aleppy (Kerala)

(Zsuzsa)

Im itt a masnap, irany a reggeli. Tojasrantotta, lekvaros kenyer es banan. Biztonsagi zona. Sehol a jo keralai reggeli. Rajtunk kivul egy nyugdijas francia par az asztalnal. Epp vegeznek, ahogy mi erkezunk, de annyit meg sikerul megtudni toluk, hogy a hajokazast ok tegnap letudtak, es csalodas volt. Koszos, budos, es nem is szep. Nem az, amirol irnak az utikonyvek. 9 ora elott negyed oraval Laci megkerdezte, torolhetnenk-e a 9-es indulast? Termeszetesen szo sem lehetett rola. Sot, akitol a szobat bereltuk fultanuja volt a parral folytatott dialogusunknak, es zokon vette az effajta infoaramlast. Biztos en is igy ereznek az o helyeben. Vegul az lett, hogy elmondtam, van egy kep a fejunkben, hogy keskeny kis folyocska, ket oldalt palmak, meg rizsfoldek, meg ruhat moso nok, meg beke, csend es nyugalom. Es hogy igen, van arrol infonk,hogy a tervezett hajokazas csak a kornyek csatornait erinti, de mi csak egyszer vagyunk itt, hadd ne kelljen mar ezt valasztani. Megertettek az okfejtest, es azt hiszem vegul annyira nem is orroltak meg rank, mert estere, mire hazaertunk, volt uj szunyogriszto a teraszunk asztalan.

Az egesz tortenetben ott volt a felreertes, hogy megmondtak, mennyi egy orara a hajokazas, de azt nem, mi meg nem kerdeztuk, hogy hany orat kell hajozni ahhoz, hogy a kepeskonyvekben latott kornyezetbe erkezzunk. Azt hittuk, mindenhol az van, ahol vizet er a hajo. Az ar, amit vegul fizetni kellett volna, volt annyira borsos, hogy mas alternativa utan nezzunk.

Aleppy azt kell hogy mondjam, csalodast okozott. Ez volt az egyik helyszin, amihez a legtobb remenyt fuztem. Paradicsomi latvanyt vartam minimum. Ehhez kepest? Nos.

Aleppy az a hely, ahova nem kell szallast foglalni. Ahogy letett bennunket a busz, mar jottek is a vendegvadaszok a jobbnal jobb ajanlatokkal. Utunk soran ez csak itt fordult elo. Ez az a hely, ahova tobb penzt kell vinni, mint mashova, mert az arak erezhetoen magasabbk. A riksa pl ket es felszerese volt, mint amit korabbrol megszoktunk. Ez az a hely, ahol a kezdo turistat szemermetlen mod megkopasztjak. Egy 100 rupias riksa utert egy pali 150-et akart legombolni rolunk. Mondtuk, ket oraja ugyanez az ut meg 100 penzbe kerult. Mire o, hogy igen, de azota a kormany ezt es azt hatarozta, es most 150. Meg se hallgattam. Mondtam, akkor gyalogolunk. Vegul utanunk szaladt, hogy na jo, elvisz 100 rupiaert. Aki itt kezdi az utazasat, nagyon szerencsesnek kell lennie, hogy megtapasztalja az eddig sokat emlegetett indiai segitokeszseget. Szerencsere volt olyan szerencsenk, hogy egy kozombos, bennunk kizarolag penzautomatat lato emberre mindig jutott egy kedves, igy csupan csak nem lett a szivunk csucske a varos, de vegul nem jottunk el rossz szajizzel.

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy elhagytuk Aleppyt a delelott folyaman. Ugy dontottunk, lekompolunk Kottayamba, onnan meg atmegyunk Ayemenembe, ami allitolag egy tipikus backwater menti falu. Gondoltuk, ha ott van viz, biztos lesz rajta hajo is, amit lehet hasznalni. A komp eleg drabalis volt, es vegtelen zajos. Csak kiabalva lehetett beszelgetni. Igy inkabb neztuk a tajat. Ami tartalmazott palmat, rizsfoldet, parton moso noket, sot, bonuszkent meg gyereket mosdatot is. Szo mi szo, lehet, hogy elhamarkodottan adtunk a francia par velemenyere. Az oke, hogy a kezzel hajtott csonak lassabban halad, meg ki tudja mi lett volna a tura utvonala, de kb fel oranyi kompozas utan fel-feltuntek a nagy vizbol nyilo, keskenyebb vizi utak, amik feltehetoen a vagyott latvanyt nyujtottak volna.

Am azt kell mondanom, igy is le voltunk nyugozve. Kis ladikokon fejukre napernyot szerelt emberek eveztek, lakohajok vonultak fennseges nyugalommal, 6-7 szemelyes, fonott szekes turista hajok kacsaztak. Ket es fel ora alatt ertunk at a telepulesre, ahol kikotottunk. Nos, akkor azt hittuk, ez Kottayam, es kerdeztuk, melyik busz visz Ayemenembe. Egy buszt mutogattak, az egyetlent, ami ott szobrozott az ut szelen, arra ugrottunk fel. Kertuk a jegyet Ayemenembe, de a kalauz csak razta a fejet. Kottayam, mondta. Azaz most oda haladunk, amibol kovetkezik a kerdes, eddig akkor hol voltunk?

Mire vegre elertunk Kottyamaba, egyben eljutottunk arra a pontra is, hogy kozos megegyezessel pontot tettunk a hajos tortenet vegere, es a tovabbi, ketes kimenetelu utazgatas helyett ugy dontottunk, felfedezzuk Kottayamot, amirol az utikonyv annyit irt, nem tartogat sok latnivalot. Nos, ez igy is van. Rendkivul mocskos. De nagyon. A jardak helyen epitkezes-fele zajlik keresztbe kasul a varoson. Vegtelen sok kacat atus ul az utak menten. DE, a negy legfontosabb pozitiv elmeny mindezt felulirja. Az elso, es legfontosabb, ami annak volt koszonheto, hogy elhagytuk a turistaovezetet, hogy az emberek rendkivul kedvesek voltak. Ujra embernek erezhettuk magunkat. Ujra elkezdtunk mosolyogni. Betertunk egy Anand nevu helyre ebedelni, ami hasonlit a Vihar etteremhez Panjimbol, csak tizszer akkora kifozde. Asztalok amig a szem ellat, mindnel eszegeto emberek. A szemelyzet meg csak surog-forog. Van, aki a rendelest veszi fel, van, aki a rizzsel jar korbe, es aki ker, annak mer a tanyerjara, vannak szoszos emberek, akik hasonlokeppen jarnak el, van vizes, van asztalt takarito. Tokeletes profizmussal megszervezett nagyuzem. Az ebedhez nincs evoeszkoz, igy ujra lehet kezzel enni rizst es curryt. Az etel nagyon finom, es friss. Ket napja fajt erre a fogam. Az asztalon ket masik vendeggel osztozunk, kik keres nelkul tanacsot adnak, mit mivel kell enni. Aztan az elmaradhatatlan chai, amit Laci probalt egyenesen a poharbol inni, mire szoltak neki, hogy ontson belole kicsit az alatetkent szervirozott szelesebb edenybe, es akkor hamarabb hul. Orultek nekunk, kedvesek voltak. Es nem eleg, hogy finomat ettunk, de fele annyiba is kerult, mint a reggelink, a 3 szelet lekvaros kenyer. Ez volt a masodik jo elmeny.

A harmadik piros pont azert jar a varosnak, mert jot mosolyoghattunk egy ujabb – Indiaban nem ujdonsag – szamunkra azonban erdekes jelensegen, a zebran. Ez annyiban volt erdekes, hogy nem jardaban folytatodott, de keritest kotott ossze keritessel. Nana hogy ettol, a kijelolt gyalogosatkelotol, 20 meterre kelt at mindenki.

Vegul meg kell emlitenem a helyi ABC-t. Ahol nem volt Pringels chips, mint eddig mindenhol, nem volt Nequick kakaopor, de volt zacskos kokusztej, kokuszolaj, millio fele szamunkra ismeretlen edes es sos snack, rizsek, fuszerek hegyekben. Nem lehetett taskat bevinni, hanem volt egy pult, ahova le kellett adni, mig vasaroltunk. A taska-taros lany folott a falon egy fel szobanyi tukor, amibol az egesz boltot be lehetett latni, egeszen a leghatso, legeldugottabb sarokig. A csokit nem polcon taroltak, de vitrinben, mint valami kulonlegesseget. A szamla, amit vegul kaptunk, A4-es lap szelessegu volt, es a vasarolt arumennyisegtol fuggo hosszusagu. Elmeny volt itt vasarolni. Egy ujabb szelet valodi India.

Jartunkba keltunkben egyszercsak a buszallomason talaltuk magunkat, hat felszalltunk egy hazafele, Aleppybe meno buszra, es megegyeztunk abban, hogy bar a napunk messze nem ugy alakult, ahogy eredetileg terveztuk, s hogy barki ker majd valaha tanacsot a backwatersen valo hajokazast illetoen, sok hasznos infoval nem szolgalhatunk, megis remek volt a nap.

Aztan Aleppy is szepitett este. Mivel hat ora meg messze nem volt, mire buszunk befutott, belefert, hogy az este 6 oras mozit elcsipjuk.

Az odauton, a meg eppen vilagosban eszrevettem az egyik mellekutcaban egy hindu templomot, amirol szerettem volna par fotot kesziteni, mert vegre itt egy, ami elott nem autoval suhanunk el, raadasul eleg szines is volt, nem koptak szurkeve a szobrok. Csinaltam is par erdektelen fenykepet. Amiert a sors arra vezenyelt minket, az egy fuszereket arulo testverpar volt. Ordogi ugyesseggel, meg egy harapofogoval torogettete egyikuk a tenyerembe a kulonfele fuszereket, keszitve el a massala tea illetve a massala rizs fuszerkeverekeit. Ott alltam, ket tenyerem teli illattal... Sejtheto volt, hogy innen nem megyunk tovabb ures kezzel, megsem ereztem hogy palira vettek volna bennunket.

Osszeallitottunk kozosen egy egysegcsomagot, megallapodtunk, hogy ez igy draga, es addig osztottunk szorozunk, hogy az arat egyharmadara zsugoritottuk, s mig a fiatalabb fiunak magyarbol adtunk nyelvlecket, aki egyebkent kb 8 nyelven beszelt, es (kulfolditol) soha nem hallott tisztasaggal, nulla akcentussal ismetelte a magyar szavakat, meg ajandekot is kaptunk. E nagy talalkozas utan pedig jott egy nagyon kellemes csalodas, a mozi.

(Laci)

Szoval a mozi. Csak sikerult bejutni egybe. Na nem mintha nehez lenne. Csak venni kell jegyet, talalni egy ket ep szeket, es vigyazni kell a bogarakkal, meg ki tudja meg mivel. A film amit neztunk termeszetesen helyi (bollywoodi) gyartas. Rendezoje sajnos a premier elotti 2 hettel elhalalozott (81 eves volt). Korunk egyik legjobb romantikus filmrendezojenek tartottak. Nem csak Indiaban. Nem sok filmet rendezett, de azok mind mind sikerek voltak. Kivancsiak voltuk nagyon, mert amit eddig a tvben lattunk az inkabb volt vicces mint szorakoztato. Nos, elojaroban annyit hogy Zsuzsa kapasbol beleszerett a foszereplobe, en meg reg elveztem egy majd 3 oras romantikus filmet, amibol egy arva szot se ertettunk, mivel (valoszinu) hindiul volt. Egy ket angol mondatot sikerult elkapnunk, de a tobbirol sejtesunk se volt. Persze Zsuzsa es egy kicsit en is hozza vagyunk szokva, o ugyanis a regi jugo filmeken, en pedig a kaloz, nemet alamondasos videokazettakon nottem fel. Michale Dudikoff mint az amerika ninja! Regi szep idok...

A film 6 rara volt kiirva, de hamarabb kezdtek igy az elso par percrol lemaradtunk, es az elso kep amit lattunk az egy fiatal, nagyon vidam ficko amint gitarozgat London utcain. Igen, sikerul egy olyan filmre beulnuk ami nagyreszben ott jatszodik. Annyit kitalaltunk hogy a srac nem nagyon tud angolul hogy boldoguljon es persze nincs se penze se munkaja, igy halat szallit a piacon (Borough Market), es zenel a Temze partjan. Kozben megjelenik egy lany, aki penzt dob neki, es osszeneznek. Igen a film masodik perceben mar lehet tudni mi fog tortenni. Majd tovabb enekel nagy vidaman. Amint befejezte az eneket egy ferfi atnyujt neki egy nevjegykartyat egy munkaajanlattal. A kovetkezo kepen mar latjuk egy puccos etteremben amint csokornyakkendoben pezsgot szolgal fel a mar latott lany eljegyzesen. Itt sikerul vele valtania par szot, de lathatjuk a lany nem tul boldog. A lany gazdag, es apja cegenel dolgozik. Ahogy a volegenye is. Adott az elete. Gazdagsag, siker stb. Aztan valahogy ujra talalkoznak es megegyeznek hogy a lany angolul tanitja a sracot, a srac meg gitarozni a lanyt. Itt megint jon egy zenei betet, ami kb 5 perces, es lathatjuk hogy milyen jokat nevetgelnek, suhangatnak a varosban. Minden szep es jo. A srac kozben feljebb tornazza magat es mar o vezeti az ettermet, a nonek is sikerul egy ket uzletet kotnie. Azonban egy valami hianyzik. A nobol a szenvedely. Hiaba gyakorol, nem megy neki a gitarozas, mert nincs benne lelek, hianyzik a tuz. A srac felajanlja hogy elviszi bulizni, hogy kicsit felrazza a not (meg a dolgokat). Elmennek egy zenes tancos szorakozohelyre, ami nagyon meno es mindenki ugy tancol mint egy profi. Persze ok is megmutatjak hogy nemcsak szepek de mozogni is tudnak. A tanc persze forro mint a tuz. Ahogy fokozodik a hangulat ugy csatlakozik hozzajuk tobb es tobb ember, es a vegen mar az egesz klubb veluk tancol, szebbnel szebb helyeken.

Itt kiternek ket dologra. Az egyik a tancos reszek. Tobbnyire mind olyan mint egy onallo videoklipp. Koreografalt, specialis effektek, dinamikus kameramozgasok es vagasok. Es persze esik a ho vagy a viz, egnek az olajoshordokban a tuzek, ugral, porog mindenki, a nok pedig pont egy cernaszalnyi ruhaval voltak beljebb az erkolcsoseg hataran. A vagasok nagyon gyorsak. Meg a nyugati tipusu akciofilmekhez kepest is. Szinte szaggatt az egesz. Minden utemen van vagy ket vagas. 5 perc utan mar jojozik az ember szeme. Mintha stroboszkopot neznenk. De felfoghato, elvezheto. A masik azok a helyszinek. Szerintem ennyi helyszin nincs is Londonban. Ketszer ugyanott tuti nem forgattak. Es nem az ’oke ebben a teremben feveszunk valamit es jo lesz az’ volt a hozzaallas, hanem megha az csak 5 masodpercre is szerepelt egy helyszin, ugy kicsinositottak meg feldiszitettek, hogy az egy film fohelyszine is lehetne. Minden helyszinen mas ruha, mas beallitasok. Akar tobb szaz embert is kepesek beoltozteni egy jelenetert a filmben. Persze ez nem ujdonsag a filmkesziteseben, de ennyi helyszint, ennyi ruhat, kelleket, embert meg nem lattam megmozgatni egy romantikus filmert. Azokban tobbnyire van ket harom fobb helyszin aztan kesz. Es a helyszinek sem atlagos utcasarkon es berlakasok. Szerintem sorba vettek London 100 legszebb helyszinet es irtak mindegyikhez ket lepesnyi tancot es felvettek. Ha be szeretnem mutatni valakinek a londoni csucskategorias helyszineket, megnezetnem vele a filmet. Jobb mint egy katalogus. Egyedul a Buckingham palotaban nem forgattak. A kertjeben viszont tuti.

Az est vegere a lanyban feleled a tuz, es persze rajon hogy nagyon jo ez igy neki. De ott van a volegeny, meg a csaladi nyomas. Majd jon az orlodes. A kovetkezo jelenetet nem teljesen ertettem, de kiderul hogy az anyja fiatal koraban elhagyta, mert beleszerett egy masik ferfiba. Lenyegeben kiszeretett a gazdag, sikeres eletbol es kikoltozott egy farmra ahol boldogan el uj ferjevel. Es most talalkoznak eloszor tobb ev utan. De gyorsan megbekelnek, es kap is a leanyzo par jotanacsot. Ami ez utan tortenik az akar lehetne a film vege is. Boldog ropkodesek, zenei betetek, mosolygo arcok, a lany kimondja, hogy a fiut szereti, o is otthagyja a volegenyt es az apai hazat, s a szegeny de jolelku fiut valasztja a feny es csillogas helyett, es a tobbi gyonyoruseg. Kb happy end. Hozzateszem, a filmbol max 20 perc telt el. Mi fog tortenni az elkovetkezo 2 oraban. Es azt se igazan ertem, hogy ez ideaig hol volt a volegeny? Mert az oke hogy egyutt vannak a szegeny fiuval, de elvileg nem lehetnenek. Minden titkos. Mindegy. Ennel fontosabb dolog is van. Megtortenik a baj. Akit ezek utan erdekel a film es megnezne az ne olvasson tovabb. Pont (!) mikor a lany bejelentene az apjanak hogy mast szeret a sracot eluti egy auto. Persze nagy a para hogy elve marad-e. A lany ekkor fogadalmat tesz Istennek, leven nagyon vallasos es tole ker segitseget. Ha elve marad a srac akkor megigeri soha tobbe nem fog vele talalkozni. Nyilvan Isten meghallgatja a kerest, es a srac elve marad. A srac miutan felepul, osszefut a lannyal aki eklmagyarazza a helyzetet, hogy nem akar szembeszallni a fogadalmaval, igy eltunik orokre. A srac nem kicsit ideges. Elmegy a templomba es (feltehetoleg) jol megszidja Isten, talan meg meg is atkozza es lassitott, dramai zene alafestessel elvonul. Fogja a batyujat es elhagyja Londont. Beall katonanak kashmirba. Pontosabban bombaszakertonek. Ez a jelensorozat a legdramaibb az filmben. A gyerek annyira kemeny hogy meg a labynoma is felrobban. Nem vicc. Ahogy izomtrikoban, napszemuvegben lassitva setal a sivatagban minden felrobban mogotte. Nem lep taposo aknara vagy ilyesmi. Egyszeruen igy fejezi ki a film, hogy baromi kemeny. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ezutan jon a szunet. itt megszakitjak a filmet hogy mindenki vehessen ragcsat vagy masfenet. Nos, mit itt szembesultunk hogy hol is ulunk, ugye mert sotetben jottunk be. Ha vilagos lett volna biztos kifordulunk. Egy honapja vagyunk itt, nem gondoltam volna hogy meg tud meg lepni valami. Eloszor is ket egyforman allo szek nem volt. Mindegyik duledezett, kifordult, serult. A fold az sima beton volt, meg a vasgerendak is latszodtak. Kosz ugyan nem volt, de pont ugy nezett ki mint egy mozi ami kiegett, osszedolt, aztan valaki ujraepitette volna az egeszet de ugy hogy nem vett uj alapanyagokat. Ezek utan ugy ultunk a szeken mint akik egy negyzetcentimeteres helyen probalnanak megmaradni, nehogy hozzaerjuk barmihez is.

A film folytatodott. A (mostmar) ferfi tehat bombaszakerto lett es valaki (egy masik no) pont vele keszit dokumentumfilmet a Discovery csatornanak. A film innentol kezdve szebbnel szebb helyszineken jatszodik. Hosunik hol hid alatt logva, hol auto csomagtartoban fekve hatastalanitja a bombakat. Kozben persze a lany beleszeret. Itt is kiternek egy kicsit a filmbeli jelenetek hitelessegere. Persze minden filmben vannak hibak es meg lehet oket bocsajtani. Ez se kulonb. De itt annyira viccesek hogy mar csak azert is erdemes megemliteni oket. Eloszor is eleg nehezen hiszem el hogy egy lezart teruleten csak ugy hagyjak koborolni a riportet, es amikor veletlen ralep a kioldo szerkezetre, akkor jol lecseszik hogy mit maszkal arra. Hosunk egy szal bicskaval hatastalanitgatja az aknakat , mikozben csacsog a csajjal. Engem biztosan rohadtul zavarna ha valaki vicceskedne nekem mikozben 1 tonna robbanoanyagon ulnek. Meg azt se hiszem hogy a detonator megtalalasanak a legjobb mondja az lenne ha elkezdenem rangatni a bombabol kivezeto zsinort. Na vajon hol a vege? Ja es a legjobbak a katonak akik a helyszint biztositjak. Minden helyszinnel volt ket mesterlovesz akik ugy pasztaztak a kornyeket mintha gepfegyverrel akarnak lekaszabolni a tomeget. Ha igy rangatjak a puskat egy haztombot se tudnanak eltalalni. De ezek nem rontjak a film minoseget. Ez nem egy harcaszati dokufilm. Viszont helyesek es fontos oket megemliteni.

Ahogy egyre tobb akna es robbanomotyo lett hatastalanitva, ugy szeret bele a riporter hosunkbe. A sebzett lelku ferfi szive viszont kemeny mint a ko, igy sajna ez a hajo eluszik a lanynak, de azert baratkent valnak el. A csajszinak pedig jol sikerul a film, igy lemehet adasba, de a fickonak el kell jonnie Londoba. Az nem tiszta miert, de jonnie kell es kesz. Persze o nem akar, de aztan beadja a derekat es talalkozik a csajjal. A kovetkezo jeleneten hatalmasat mosolyogtam. Nem azert ami tortenik hanem ahol tortenik. Nyilvan Londonban jatszodik igy nap mint nap megfordultam par helyszinen a filmbol, de ez kulonosen erdekes. Sikerul tobb jelenetet is leforgatni abban az irodakomplexumban ahol a Disney van, ahol dolgoztam. Pont ott. Az epulet elott. Ahol minden nap elmentem. Furcsa volt nezni, hogy ezek mit keresnek ott. Akar meg lathattam volna is, mert nappal volt es nem hetvegen mert akkor senki nincs ott. Mondjuk a Discovery csatorna irodaja is ott van, de ez meg nem ok arra hogy ott forgassak mivel nem mutatnak semmi olyat amit ne lehetne mashol berendezni. Vicces volt nezni egy indiai filmet egy kisvarosban del Indiaban ami pont ott jatszodik ahol az elmult 3 evben nap mint nap megfordultam. Es itt is tortenik a film masik kulcsfontossagu jelenete. Amint ott orvendeznek egymasnak, a csajt kiugrik egy auto ele, de nem ot uti el hanem a sracot, amint elloki az auto elol a lanyt. Komaba esik, es amikor felkel azt hiszi hogy 10 evvel ezelott van. Ergo mindent elfelejtett ami az elozo balesete utan tortent. Nem ismeri meg a lanyt, es azt hiszi hogy az elozo novel van egyutt. Neki persze mar van egy lanya, igaz nem ment ferjhez, de mar mas eletet el. Az orvos szerint szukseg van ra hogy a srac visszanyerje az emlekezetet. A no nagy nehez belemegy hogy ujraelje az erzelmeket, de sokat is sir emiatt. A srac meg persze happy, o nem tud semmirol. Azert feltunik neki hogy nem stimmel minden, merthat oregebb lett, meg sebhelyes is, de minden zavos egy kicsit uhogy nem aggodik nagyon. A riporter csaj ekozben ujra megismerkedik vele egy mondvacsinalt uruggyel miszerint riportfilmet szeretne kesziteni az eleterol. Itt ujra jon a vidamkodas, az etteremben ahol dolgozott kozben a baratjae lett, mindenki odakat zeng rola, csak neki nincs fogalma hol volt az elmult 10 evben. De valahogy nem is bolygatja. Azonban a sors mashogy rendelkezik. Hazfele egy bombat talalnak az egyik londoni vonaton (csak ugy), es o pont arra jar es minden eszebe jut mit is csinalt. Persze siman odasetal a bombahoz, csak ugy odaengedik a rendorok, meg csak meg se kerdezik hogy kicsoda, csak miutan egy tolbetettel hatastalanitotta a pokolgepet. Kozben a nonek nem nagyon megy a mult tepkedese igy bejelenti, nem segit tovabb. ismet a templomban vagyunk ahol a no kifejti hogy feleskudott, igy nem lehetnek egyutt. A pasi persze a szemere hanyja hogy Isten megint fontosabb mint o. Ismet kivonal nagy slunggal. Vissza a katonakhoz. Megint. Itt mar egy negyedik film temajanal tart ez az eposz, de meg mindig nincs vege. Utolso jelenetkent hosunket lathatjuk amint ismet bicskajaval butykol egy szerkezetet. Sikerul nem felrobbanija. Mar eppen pakol el amikor meglatja a not. Utana jott, ot valasztotta. A ficko persze merges meg egy kicsit. Mikozben probaljak megbeszelni a hogyantovabbot, az egyik katona jelzi hogy korantsem mult el a veszely. Van meg egy szerkezet. De van am! Az utolso! Rutinos nezok mar tudjak hogy ezt mar nem kene babralni, mindig ilyenkor tortenik meg a baj. Csak meg egy es kesz. Lattunk mar olyan videklippet amiben az anya meghal szules kozben, es a gyerek is, uhogy itt nem mindig happy end a film vege. De ez nem az a film. Itt sikerul hatastalinati a cuccot, hosunk tuleli, sot a bomba egyik drotjabol gyurut hajtogat es odadja a nonek. A film tanulsaga, amit a riporter no a szankba rag a vegen, hogy az o dokufilmje (azaz ez a film) nem a hosokrol szol, hanem az orok szerelemrol.

Tul vagyunk eletunk elso bollywoodi filmjen es azt kell mondjam hogy pozitivan csalodtunk. Igy is, hogy egy kumma szot nem ertettunk belole, vegig lefoglalt minket, nem unatkoztunk egy percig sem. A film minosege, produkcios szintje barmelyik hollywoodi vagy europai filmmel vetekszik. Profi rendezes, profi stab, profi szineszek. Nagyon nyugati, de megis megvannak az apro keleti jegyei amitol igazan egzotikussa valik. A zenei betetek is inkabb adnak a filmhez mintsem gyengitenek azt. Amint visszaerunk Londonba az lesz az elso hogy beszerezzuk a rendezo es a foszereplok osszes filmjet. Ha a tobbi is ilyen jo, jol fogunk szorakozni.