India delight: 22. nap - Kalpetta (Kerala)

(Zsuzsa)

Miutan egy fel evre kialudtam magam, Laci talpan meg allandosult az egy darab sotet folt, elindultunk, hogy felfedezzunk ket elmondhatatlan gyonyorunek leirt vizesest. Nev szerint a Meenmuthy es Kanthampara nevueket.

Ujabb remekbe szabott buszozas vart rank. Rovid tavon hatarozottan kellemes tevekenyseg. Szol a zene, elol a sofor kis hazioltara zenere villog hol piros, hol kek, hol egyeb szinekben, Maria mosolyog, Jezus csendben bolint egyet az utra, s igeri, vigyaz rank minden hajtukanyarban es bukkanoban. Mindehhez latvanynak a taj, ami itt-ott elnemeitja az utazot. A dzsungelt mar-mar megszokom. De a tenytol, hogy nem a fak toveben, de leginkabb a koronak magasaban utazunk, attol neha elcsendesedem. Ha nem dzsungel, akkor egymas melle szurkalt, feher torzsu, partipalcikakra hajazo fak. Azaz egig ero torzs, a tetejen meg egy kis pompon. Ha ez sem, akkor teaultetvenyek fedik a domboldalt, mig a szem ellat. Mint zold pantlikak keritik korbe az emelkedoket. Folottuk kod, vagy a millio madar hangja. Ha tea sem, akkor marad a kave, a bors, a banan, vagy egyeb be nem azonositott novenyek. Itt-ott beszurva egy haziko, nehol emberek cipelnek a fejukon irrealisan nagy csomagokat.

Erezhetoen huvosebb van ezen a tajon, mint fent Goaban. Be is csapodtunk, mert a reggeli szomorkas idojarast latva ugy dontottunk, ma meg naptejre sem lesz szukseg. Lett volna. Pecsenyere sultunk estere mindketten. Mert a nap azert neha tiszteletet tette. Tobbnyire persze nem akkor, mikor a fak kozt boklasztunk, de leginkabb, mikor a betonuton poroszkaltunk a csendben emeszto tehenek kozt. Apropo tehenek. Itt sokkal kevesebben vannak, es az az 1-2 is kikotve letezik. O hol a goai szabdsag! De lenyegesen jobban neznek ki. Sokkal testesebbek.

Az utikonyv azt irta, riksazzunk 10 percet, es ott leszunk a vizeseshez vezeto tura bejaratanal. Mi egy tablat kovetve indultunk a buszmegallotol gyalog. Tiz perc riksazas nem olyan hosszu, hogy ne gyalogolhatnank le. Vegulis ezert jottunk.

Az uton elobb harom kisfiu csatlakozott hozzank, majd meg ket iskolas. Feltettek az alapkerdeseket, aztan bekesen csicseregve kovettek bennunket a kovetkezo utelagazasig. Ott integetesek, es ok haza, mi meg tovabb a cel fele.

Ujabb tabla erkezik, mi szerint jobbra haladva a Meelimalia kilato talalhato. Ha mar itt vagyunk, beugrunk. Kerdesunkre, merre van az arra, egy ferfi ugrott elo egy vaskos konyvvel, hogy abba irni kell. Meg sem lepodtem, hogy regisztralni kell a hegy labanal. De nem hivataloskodas tortent, hanem vendegkonyv volt az a vaskos. Mondtuk ok, irunk bele, de elobb megneznenk a lathatot, mert addig nincs mit dicserni. Elindultunk. Ket tizeneves fiucska szo nelkul hozzank csapodott. Nem, oket nem idegensegunk vonzotta. Ok voltak a kiseroink, akik nelkul senki nem mehetett fel a kilatohoz. Amit egyfelol ugysem talaltuk volna meg , masfelol meg veszelyes, es majd ok vigyaznak rank.

Menet kozben feny derult par dologra. Pl hogy a ket vizeses, ahova keszultunk, le van zarva, mert tavaly meghaltak ott paran. Tul eros a viz sodrasa, s akik beleestek, nem jottek ki tobbe. A masik tervunk pedig, hogy majd setalgatunk kedvunkre, ott dolt dugaba, mikor kiderult, olyan nincs, hogy mi csak ugy kisero nelkul flangalunk.

A fiuk helyesek voltak, de az elso par meteren nem tudtunk sokat kezdeni egymassal. Mi nem ertettuk, miert jonnek velunk, ok meg nem, hogy mit nem ertunk. Probaltam oldani a furcsara sikeredett helyzetet par erdeklodonek szant kerdessel, de ahogy nekik kevesse volt ertheto az en magyar akcentusom, nekunk meg az indiai okozott nemi fejtorest. Plane hogy tomondatokban fogalmaznak, a legszuksegesebb infokra korlatozva mondanivalojukat, es ha valami nem vilagos, nem probaljak maguk maskent kifejezni, de ugyanazt ismetlik veg nelkul, amit egyszer mar sikerult nem megemeszteni. Igyhat kedvesen bologattunk egymasnak, de lenyegi informaciocsere nem tortent. Ami kar, mert biztos sok kerdesunkre tudtak volna a valaszt. Masfel kilometeren kovettuk oket. Kicsit csalodottak voltunk, mert nekunk a tura nem azt jelenti, hogy expressz sebessegre kapcsolunk, felvagtatunk a hivatalosan kijelolt helyre, kinezunk, foto es vissza. Szeretunk megallni, szajat tatani, vizsgalodni, ucsorogni, hallgatodzni. Ilyesmirol viszont szo sem volt. A kilatoban, amit egy szikla pereme kepviselt, lehetett ucsorogni 8 egesz percet, aztan menni kellett tovabb, mert jott a kovetkezo csapat. A levego eleg paras volt, ezert a szemben levo vizesesbol meg eppen lehetett latni valamit, de maga a latvany nem birt lenyugozove valni. Nem volt. A meretek, a melysegek es magassagok gigantikus volta azert ilyen kodbe csomagoltan is erezheto volt. El tudtam volna tolteni ott ulto helyemben a fel napot. Kicsit sziven utott, mikor szoltak, hogy lejart a 8 perc. Mindegy. Ezt is tudjuk, hogy igy mukodik.

Visszamentunk, megkerdeztuk a fiukat, hogy akkor ez most hogy is van, kell-e nekik fizetni a kiseretert, vagy csak nem volt jobb dolguk vasarnap, es velunk jottek. Volt ar. Persze hogy. Uzletemberek voltak ok kerem, nem holmi pihengeto iskolasok.

No de most mar ezt is tudjuk. Ha utikonyvben emlitett helyre megyunk, ott van kisero, ha tetszik, ha nem. Ha nincs kisero, nincs seta. Vegul is logikus. Megsem jutott eszebe egyikunknek sem.

Visszaindultunk, s tervezgettuk a Sunrise Valley megtekinteset, amit meg elozo nap ajanlott a helyi rendor. Tettunk egy gyenge szepitesi kiserletet, s a foutrol leterve egy keskenyebb csapason haladni. De mivel fogalmunk nem volt, hova vezet, meg egyre tobb tenyernyi pok logott az ut menten szott oriashalojan, s az is egyre nyilvanvalobba valt, az ut menti novenyek maganteruleten nonek, visszatertunk a foutra. Ez meg mindig nem az a seta volt, amit elkepzeltunk.

Elcsiptunk egy riksat, es a mutogatas, meg a szamok nemzetkozi nyelven Laci lebizniszelte a mit, hova, mennyiert kerdeskort. Csak hogy par meter utan borulhasson a megallapodas.

Alig par meter utan jelezte egy tabla, megsem kell utaznunk 26 kilometert, de 5-6 utan balra ott a Sunrise Valley, ahonnan lehet latni ket vizesest. Mig a tabla alatt tanakodtunk, azon kaptuk magunkat, hogy egy nenivel tobben lettunk a riksaban. Templomba ment eppen, a mi gepunk iranya neki meg is felet, hat bekucorodott a sarokba, s immar 3-an szaguldottunk a volgy fele.

A templom meg csak epult, igy nem szalltunk ki megnezni. A volgy... Nos, ez is egy a kodos semmibe nezo szikla. S bar itt nem volt kisero, de itt meg annyi volt a turista (indiaiak. Europai turistak erre nem jartak ezidotajt), akik annyira orultek nekunk, vagy a frissen vasarolt ropogtatni valonak, hogy percre sem hallgattak. S bar elegedett gyikokkent terpeszkedtunk a forro sziklakon, a termeszetbe valo menekules, s az ott torteno csendes merenges itt is elmaradt.

A nap lassan veget ert. Csalodottak voltunk kicsit, mit tagadjuk, mert napunk eleddig egy ponton sem ugy alakult, ahogy terveztuk. Visszafele nem talaltunk riksat, elindultunk hat gyalog. Es milyen jol tettuk. Az a par ora alatt megkaptunk mindent, ami addig hianyzott. Korottunk a fennseges dzsungel, 10 meterenkent talalunk valami erdekfeszitot, meg lehet allni, vizsgalgatni, tanakodni folotte, vagy egyszeruen csak meghallgatni, milyen a dzsungel hangja. (Nem dzsungel ez igazabol, csak en nevezem annak.) Megtapogattunk egy tealevelet, kibontottunk egy kaveszemet, szagoltunk eretlen borsot... Ilyen vegtelen izgalmas dolgokat muveltunk. S ezek aranyoztak be a napot, ezek jelentettek azt, amit kerestunk. Kicsit feltoltve sokkal konnyebb volt visszamenni a varos nyuzsgo embertomegebe.

De ne feledjem az intermezzot. Ahogy setalgatunk, egyszercsak mellenk kanyarodik egy auto, mibol kiugrik negy fiu. A legbatrabb tudatja, fotot szeretnenek Lacival. Korbealljak negyen a nagy feher embert, aztan egyesevel csimpaszkodnak bele szep sorban, majd ahogy erkeztek, olyan sebbel-lobbal tavoznak is.

Az ut vegen buszmegallo. Ez par farudat jelent, meg nemi femtetot. A busz par perc mulva befut. Erdekes, eddig meg mindig epp akkor jott a busz, mikor szuksegunk volt ra. Es – lekopogom – eddig a hires indiai kesesekbol sem kaptunk izelitot. A ketoras busz kettokor ott volt, ahol kellett.

Hazafele ujraterveztunk. Masnapra eredetileg egy tura lett volna a 2100 meteren kefvo Chembra peakre, de a mai nap utan sejtettuk, ott is valaki utan kell majd loholnunk a 92%-os paratartalomban, s a csucson a lenyugozo latvany helyett var majd rank a kod, s hogy mindez megcsabitobban hangozzon, mindezt par szaz vagy ezer rupiaert. Az meg, hogy par nappal korabban kell engedelyt kerni a felmenetelhez, nos, ez szamunkra, ket napnal elorebb nem tervezoknek nem epp idealis terep. Uj celunk Tolpethy lett, vadrezervatumaval, meg Thirunelli, Wayand megye legunnepeltebb templomaval.

Estere hatarozottan huvos lett. Orultem, hogy van a szallodaban meleg viz, meg ha nem is a zuhanybol folyik, hanem az alatta talalhato ket csap egyikebol. Ha mar itt tartunk. Be kell vallanom, majd 3 het utan esett le, mi is folyik itt a furdoszobakban. Eddig majd minden szallason azt mondtak, van melegviz. En ket hete zuhanyzom hideg vizzel. Mondtak, azt a kis kapcsolot kell billenteni a bojler mellett, s lesz melegviz, de hiaba probalkoztam, semmi. Azt termeszetesen figyelmen kivul hagytam, hogy a zuhanyzo alatt minden helyen volt ket csap, a sarokban meg egy nagyobb vodor-fele, meg egy kisebb muanyag edeny. Ami annyit tesz, hogy a csapokbol folyik a hideg meleg viz (epp mint angliaban. Hogy miert nem egyszerubb egy csore kotni a kettot, hogy a tuzforro es a jeghideg keveredjen, rejtely), bele a vodorbe, ahonnan meg lehet a kicsi edennyel meregetni. Az egeszben pedig a legzsenialisabb, hogy mindezt nem kadban, vagy lavorban, hanem szobanyi helyisegben kell vegrehajtani, tehat mellefrocskoles kizarva.

E par nap alatt olyan szintre fejlesztettem uj furdesi technikamat, hogy kepes vagyok 3 kis edennyi vizzel megfurdeni. Sokkal gazadasagosabb, mint a zuhany.

A vacsorarol meg ket szo. Ma este Laci, szokasatol elteroen megkerdezte a rendelest felvevotol:

- Melyik etel csip?

- Egyik sem.

- Ennek egy kicsit csiposebbet.

- Mindegyik csip. Meg tudjuk csinalni, hogy mind csipjen.

Minek eredmenyekent ott izzadtunk vervoros fejjel a vacsora folott. OK, nem irom, hogy ehetetlenul csipos volt, mert megettuk, de mar-mar csak jolneveltsegunknek es jo etvagyunknak koszonhetoen. Jegyzem meg, en nem kertem semmi extrat, megis megkuzdottem az etellel. Es nem csak fogyasztaskor. Meg jo, hogy volt 3 het bejaratni a gyomrunkat. Azt hiszem, ha ilyen etelekkel initottunk volna, nem csak egy napot gyengelkedunk a szallason.