India delight: 24. nap - Kapletta

(Zsuzsa)

Ismet utra keltunk. Uj uticelunk Calicut. A terv: egy nap utazas es erkezes, plusz egy nap varosnezes. Lassuk, mi lett mindebbol.

A hotel araban a reggeli is benne volt, igy negyedszer is elfogyasztottuk a gyumolcssalata – lekvaros kenyer – tojasrantotta kombot. Ma reggelre megerkeztek a turistak. Dugig volt az etterem. De nem europai arcokra kell gondolni. Mindenki indiai volt. Kimozdultak a tehetosebbek. Ennek nyilvan az is oka, hogy ma Diwali unnepe van, azaz munka es iskolaszuneti nap. Ezt emlegette tegnap a ket kislany a buszon, kik epp shoppingolasbol tartottak haza, nejlonszatyrokkal megpakolva. Mara vettek ruhat, mert unnepseg volt a sulijukban. Csak osszeall a kep.

Hogy ma unnep van, arra valojaban csak a buszmegalloban derult feny. Elozo este, mig en egyeb infok utan jartam, Laci megprobalta kideriteni, mikor indulnak a buszok Calicutba. „Anytime” (Mindig), volt a valasz. Nos, ha igy allunk, aggodalomra semmi ok. Es lon. 5-10 percenkent futott be 1-1 busz. Csakhogy mind tele volt utasokkal. Egy oran at remenykedtunk, hogy a kovetkezon kevesebben leszenk, a varakozok meg elfogynak a peronrol, ami lassuk be, egy tobb millios orszag munkaszuneti napjan eleg ketes.

Akit megkerdeztunk, hogy honnan indul a calicuti busz, ott sertepertelt korottunk az elso par busz erkezesekor, s mutatta, mely felirat jelenti, Calicut. Keralaban alig van angol felirat. Tobbnyire mindent a helyi nyelv szepen rajzolt betui hirdetnek. Javasolta, fotozzuk le, es a legkozelebbi busznal tudjuk majd, az a mienk-e vagy sem.

E jelenseg egyebkent abszolut jellemzo az emberekre. Mindig, mindenki, minden korulmenyek kozt segit. Es nem csak ellatnak tanaccsal, de vegig babaskodnak az ugymenet folott, s addig nem hagynak magadra, mig meg nem gyozodtek rola, minden rendben. Eleinte ugy ertelmeztem, mindenbe beleutik az orruk, de ra kellett jonnom, semmi kioktatas, vagy rosszindulat, agresszio nincs e tevekenyseg mogott, tisztan es pusztan a segiteni akaras.

Megegyeztunk hat, hogy a „telefonkagylo – moncsicsi – forditott C – zuhany alatt salas alak” betukkel kezdodo szavak jelentik Calicutot, s vartuk joszerencsenk. Meg egy kicsit kevesbe tomott buszt. Ami pontban 11-kor be is futott. A konduktor, vagy nem is tudom kinek nevezzem, az, aki futtyel, csettintessel, a busz oldalanak pufolesevel jelez a sofornek, mi ujsag a hatso tarktusban, illetve az allomasok nevenek veg nelkuli skandalasaval az utasoknak, szoval o csinalt helyet a csomagjainknak, siman elzavarva a rossz helyen acsorgo utast, majd mi is felpreselodtunk.

Szerencsere a kovetkezo megalloban leszallt egy utas, igy Laci le tudott ulni. A busz nem epp az o meretere keszult, igy minden bukkanonal es kanyarban megkocogtatta fejevel a kapaszkodofemeket, vagy a plafont. En magam a taskakra telepedve remeltem, hogy viselheto ket ora var rank.

Az ut elso fele utan tobbnyire minden rendben is volt. Az elso menetben kicsit megfordult a gyomrom a sok hajtukanyarnak koszonhetoen, meg annak, hogy nem lattam ki rendesen, csak erzekeltem az ujabb es ujabb kanyarokat. Kicsit olyan volt, mintha korhintan ulnek.

Mig en igyekeztem nem viszontlatni a reggeli rantottat, a kalauzfiu fogott egy puha textilt, letette a fel- és leszallaskor hasznalt lepcso legalso fokara, s ott foglalt helyet. Alattunk a szakadek, ut szelen majmok, kikhez kinyul, bazseval, kozben megallas nelkul beszel az iranyito fiuval. Otthon van. Nem kerdes.

Kalpetta tul nagy, es zajos, es poros volt nekunk? Nos, Calicut mindezt hatvanyozva prezentalta. Az elso varos, ahol budos van. Csatornaszag. Itt ugy nez ki a csatornarendszer, hogy a jarda alatt, ami egymas melle pakolt betontomboket jelent, csordogal a szenny. Nem csobe zarva, csak ugy szabadon. Igy konnyen megtortenhet, hogy szembesul annak tartalmaval az ember, ha a jarda hianyos, vagy serult. Ami itt eleg surun elofordult. Ha volt egyaltalan.

A buszpalyaudvarrol, hova befutottunk, atgyalogoltunk a masikra, amihez kozel vart rank a szallas. Ut kozben feltettuk a kerdest, miert is akartunk mi itt ket napot eltolteni? S mire elertuk a szallot, az elore lefoglalt ket ejszaka helyett csak egyet mondtunk be, mint uj igeny.

Igen – igen, visszatertunk az elore foglaljuk a szallast szisztemahoz. Ennek ket oka van. Egy: semmi romantikusat nem talaltunk abban, hogy negyven fokban tizen kilokat cipelve varosnezetben, azaz baktatni utcarol utcara, remenykedve, a kovetkezo sakron belefutunk egy potencialis szallasba, ahol aztan vagy van hely, vagy nincs, ha van, vagy tullepi az elore tervezett koltseghatart, vagy nem. Masfelol ez nem Goa,tehat vadaszni kell a szallasokat, mert nem minden masodik haz guesthouse, sokkal inkabb ekszerbolt. A konyvben, amink van, „Rough guide to Kerala”, egesz jo a felhozatal szallasokbol. Van benne olcsotol a luxusig minden. Es eleg megbizhato, objektiv az adott leiras.

E szallasunkrol (Akapuri Guestouse) azt irta, berendezeset tekintve kisse spartai, de tiszta. Igy is van. Kicsit hasonlit a panjimi istallora hajazo szobahoz, csak kisebb, s ha mar hasonlitani kell, inkabb olyan, mintha egy regi vasuti irodat, vagy postahivatalt szobasitottak volna. Megvan a maga baja az ablaktol karnyujtasnyira levo falra nyilo kilatasnak is, a pislogo neonvilagitasnak, a polcnak, ami nem fabol keszult, de maga a fal tovabbepitese kepez egy patka–felet,e s a sotet fabutoroknak. De egy ejszakara tokeletes. Tenyleg tiszta, raadasul, mig kipakoltuk a taskakat, az ablakat elotti falat el is kezdtek szepen bevalokni.Panaszra ok nem lehet.

Nem voltunk tul kalandozos kedvunkben, hat nem alltunk neki ettermet vadaszni, hanem a szallo konyhajan fogyasztottuk el az elozo ket vacsoranal nem kevesbe csipos ebedet. Remeltem, kapunk valami gyomorkimelot, de nem nyert. A joghurtos zoldsegsalataban is szep szammal cirkaltak a chillik. Egydul a viz nem csipett.

Valami azt sugja, minel tavolabb haladunk del fele, azaz mindel inkabb tavolodunk a turistaknak / bol elo Goatol, annal kevesbe szamithatunk enyhebb izekre.

De legalabb az etkezde maga jo volt. Egy fedett terasz-szerun alltak kerti muanyag asztalok es szekek, ami egy szep kis fuves teruletre, s az azt ovezo kertre nyilt. Fogtuk az egyik asztalt, a kilatas fele forditottuk, igy ebedeltunk.

Kozben jol megterveztuk, hogy holnap elutazunk a Parambikulumban levo vadrezervatumba, ami kozep Keralaban allitolag a legszebb, hogy fakra epult azakban fogunk lakni, majd becsuletbol meg lesetaltunk a tengerpartra. Ami, utolag azt kell mondanom, valoban becsuletunkre valt.

A Big Bazar uton sikerult elindulnunk, mi nem cafolt ra a nevere. Bolt hatan bolt kilometer hosszan. Elmondhatatlan mennyisegu es minosegu emberek. Volt bolt, hol hegyekben allt az edeny. Volt zoldseg-gyumolcsos, edesseges, textiles, ekszeres. Meg volt olyan is, hogy egy bacsi uldogelt egy asztal mellett, s a korotte dulongelo polcokon mindenfele kacatok. Mint otthon a sufniban, ahova behord minden ’jo lesz ez meg valamire’ holmit az ember, hogy ott porosodjon evekig erintetlen. Hogy hozza milyen indittatasbol ter be barki vasarolni, meg csak nem is sejtem.

Csillogas es vegtelen kopottsag, fenyuzes es nyomor, masolt nyugat es nagyon kelet keveredik egy utcaban. Kevesebben beszelik az angolt, mint utunk soran korabban, es tobben jonnek tolunk lazba, mint korabban. Nem is azert integetnek az arusok, hogy vegyunk valamit, hanem hogy fotozzuk le oket.

Atkeltunk egy vasuti feluljaron, amit mintha csak azert epitettek volna, hogy a szemettengeren at tudjon kelni az ember. A sinek menten, ahol otthon ember se jar, mert veszelyes, ugy setalgattak az emberek, mintha setaloutcan.

A feluljaro tulfelen folytatodott a bazar, de erdekes modon minden uzlet zarva volt. A feliratokbol ugy tunt, itt inkabb a mezogazdasai reszleg lehet. Termenyek csereltek itt gazdat. Rizs, cukor, ilyesmi. Rengeteg kamion sorakoztt a hihalt utcakon. Minden kamion diszesre festve. Ezt masutt is lattuk mar korabban. Mint egy cirkuszi auto, olyan diszben a teherauto. Lampak sokasaga, egyedi festes, viragfuzerek, csillogo fem-ornamentika. Es az egesz csillivilli es zoldseget szallit. Vagy femet.

Sokan allitottak meg a kezeben geppel halado Lacit, s kertek, fotozza le oket. Buszken alltak vigyazban gepjarmuveik elott, probaltak elmagyarazni kik ok, mit csinalnak, kinek dolgoznak, vagy csak mosolyogtak csillogo szemekkel. Latszott, vegtelen boldogok, hogy kezet foghattak velunk. Egy tornaklubbnyi fiu meg a fenykepezogepet latva cirkuszi artistakent futott fel az udvaron logatott kotelekre, egymas hatara, s hangosan nevetgelve unnepelte, hogy lencsevegre kerultek.

Vegul leertunk a tengerpartra. Regen volt molok fempillerei meredtek az eg fele. Koszlott epuletmaradvanyok, szemet, egymasra acsarkoodo kutyak. Vegtelen lehangolo volt. Nem is setaltunk le a vizhez, de maradtunk a szarazon. Pedig jottek helyiek, es mutogattak merre van a bejarat, hogy merre haladhatunk tovabb.

Igy jutottunk el par szaz meter utan arra a szakaszara a partnak, ahol olyan hirtelenseggel, olyan minden atmenet nelkul, mint mikor konyvben uj oldalra lapoz az ember kovette az eddig latottakat egy nyugati kavezo, fagyikelyhet szopogato indiai turistakkal, vagy unnepnapjuk delutanjat tolto helyiekkel, jol karbantartott szobrok, mives kandellaberek, hivogato padok, lufiarus, mogyoroarus, sarkanyt eregeto gyerekek a szelesre betonozott uton. Millio mosolygo, jollakott ember lodorgott a narancs naplementeben. Mintha 20 meterrel odebb nem ugyanannak a varosnak szurrealisan koszos, lehangolo utacit lattuk volna. Egy kozos volt csak a ket szinben. Mindenki minket nezett. Megallapithatjuk, ez sem kimondottan turista ovezet.

Mivel kezdett szurkulni, hazafele vettuk az iranyt. Utkozben feltett szandekunk volt WC papirt vasarolni. Remenytelen. Kisvodor van, papir nincs. Nem Goa ez, hol minden kirakatban ott sorakoznak a tekercsek. Papirzsepi volt. Celnak megfelel.

Hazafele ismet atvagtuk magunk egy piacfelen. Ezt meg se probalom leirni. Amit eddig lattunk, azt az este megremenytelenebbe szinezte. Elfoglaltak alvohelyeiket a hajlektalanok, vegtagnelkuliek. Ertsd, ott fekudtek a csupasz utcan, ahol erte oket az alom. Egy amugy sem gazdag tarsadalomban a tarsadalom peremen elokent letezni...Kegyetlen rendszer a kasztrendszer. Remenytelen rendszer. Nyugatikent nem fer a fejembe,hogy miert el egy kasztonkivuli? Mi hajtja, mirol almodik, mit remel? A napokban irta az ujsag, hogy egy lany alsobb kaszbeli fiuhoz ment felesegul. A kovetkezmeny: a lany kasztjabeliek, megtorlasul, tobb mint 600 also kaszt-beli ember lakhelyet gyujtottak fel. Akik reggel elmentek dolgozni, s arra ertek haza, hogy semmijuk nem maradt.

Hazafele betertunk egy internetezos helyre. Utananeztunk a rezervatumnak es a fahazaknak. Kiderult, vegtelen maceras odajutni. Ha setalna az ember, csak kiserove lehet, sok penzert, allatmentes ovezetben. Az allatok csak autobol lathatok, meg tobb penzert. Ha epp nincs uton az ember, akkor ul a fa tetejen a hazaban, es palimadarkent pislog ki az ablakon. Hogy van szallas, vagy nincs, az csak ott derul ki helyben, mert az egyetlen telefonszam, mi egen-foldon fellelheto, nem el.

Az utikonyv azonban ajanlott a kozeli telepulesen egy szallast, ami mar korabban is megragadta a fantaziank, vegul azt hivtuk fel. Egy csalad farmja a helyszin a rezervatum toveben. Helyi etelek hazilag keszitve, koborlasi lehetoseg (mi tobb, tippek, hogy merre) a kornyeken, kisero nelkul, de a farm eletebe is belefolyhat, akinek kedve szottyan. Nagy remenyeket fuztunk hozza. Kivancsi leszek.

A szallasunk toszomszedsagaban van egy gyumolcsarus. A nap vegen vettunk par novenyket, es visszavonultunk cellankba.