India delight: 23. nap - Kalpetta (Kerala)

(Laci)

A mai napra legjobban a buszozas volt a jellemzo. Tobbet ultunk a seggunkon mint jartunk a labunkon. Sokat akartunk, eshat ilyenkor ez van.

Ket uticelt tuztunk ki magunknak. Az egyik egy 12.sz-i templom, ahol Rajiv Gandhi hamvait is szetszortak, a masik pedig egy vadrezervatum ahol hemzsegnek a vadallatok. Mindketto izgalmasnak tunt, uhogy koran reggel felkeltunk es mar 9-kor utnak is indultunk. Lassan mi igazitjuk el a tobbi turistat annyira kepben vagyunki mar a helyi buszokkal. Mondjuk eddig egy feher par lattunk az elmult egy hetben. Kiballagtunk a palyaudvarra ahol mar jatszi konnyedseggel tudtam kiejteni Manathavady varoska nevet, ugyanis ott kellett atszallnunk Thirunelly fele ahol a templom is talalhato. Buszra fel, jegy megvesz, es kb 1 ora zotykolodes utan meg is erkeztunk. Itt gyorsan valtottunk egy masik buszra majd ujabb 1 ora mulva leszalltunk egy icipici varosban, ahol kb egy buszmegallo, egy taxidroszt, egy bolt es egy gyorskajalda talalhato. Ennyi. Legallabbis ennyit lattunk. Egy megalloval hamarabb szalltunk le, igy egy kicsit meg setalni kellett a nagy lepcsohoz ami a templomhoz vezetett. A cipot mar itt le kellett vetni. Felsetaltunk a lepcson, ahol egy india no ucsorgott es kedvesen udvozolt minket. Szolt hogy ha fenykepezni akarunk akkor engedelyt kell kernunk. Kapunk is engedelyt ha adomanyozunk egy kicsit. En mondtam hogy Rs100 jo lesz. Mire o beprobalkozott hogy Rs150 jobb lenne. Vegul is alkudozni lehet felfele is. Megkaptuk az engedelyt hogy fotozgathatunk, de csak kivul merthat a templomba bemenni csak hinduknak lehet. A templomot kb 10 perc alatt korbejartuk, de volt egy lepcso ami valamilyen vizhez vezetett, golndoltuk megint talalunk valamilyen szent pocsolyat. Oda mar cipoben mentunk, de meg a lepcso elejen beszereztunk egy elengedhetetlen kelleket, egy amolyan vedofelszerelest, mivel ugye tegnap szarra egtunk. Vettunk nekem egy kalapot. Kicsit westernes de ez is jo lesz addig mig el nem hagyom. A lepcso kozepen meg megalltunk majmokat bamulni. Ok bamultak minket, mi oket. Sajnos nem sok idonk maradt tovabb setalni, amirol kesobb persze kiderult hogy nagy kar, mert at kellet ernunk a vadrezervatumba idore hogy jeepturara mehessunk. Mivel del mar jocskan elmult es eddig csak par szelet kenyeret sikerult magunkba tomni, korebeszaglasztunk hatha van barmi eheto. Fozott kajara nemigen lett volna idonk, gyorskajara vagytunk. Egy helyi arc, valoszinu turista, de akkor is helyibb mint mi, rogton a segitsegunkre sietett es boldogan ujsagolta hogy amott lehet sult banant enni. Nyers banannal mar ugy tunik hogy megbaratkoztam de azert a sulthoz meg kell ujabb 15-10 ev. Csak ketto vettunk, biztos ami biztos alapon. Bananhoz nem sok koze volt, de sult volt. Mire visszaertunk a kis varoskaba, erts lesetaltunk egy dombrol kb 100 metert, mar el is fogyott a sult dolog, de meg ehesek voltunk. A masik etteremben is lehett hasonlo finomsagokat venni. Betertunk. A kovetkezo jelenetet atforditva irom, hogyan tortent volna ez egy nagyvarosban. A kedves vendeg erdeklodik a felhozatal irant. A tulajdonos ismerteti a kinalatot, majd kostolot nyujt at egy kis papirtalcan fogpiszkaloval. A kedves vendeg megizlele azt, majd jelzi hogy tetszik a porteka igy vasarolna belole kettot. Azonban latja am hogy a mar ismert sult banan is kaphato igy abbol is ker kettot magabiztosan. A tulaj kinyitja a szakszeruen berendezett tarolohelyiseget, abbol ket banant vesz elo az ahhoz foganasitott csipesszel, azokat belehelyezi egy markanevvel es flancos designal ellatot dobozkaba, tesz melle papirtorlot, beuti az arat a gepbe, majd a muanyag kesztyu gondos felvetele utan atveszi a kezpenzt, visszaadja amit kell es halasan megkoszoni a vasarlast. A kedves vendeg boldogan tavozik. Na ez a nagyvarosi megoldas. Akkor jojjon az hogyan is tortent itt Thinunelly-ben. A kedves vendegnek feltunik, hogy csemege kaphato egy vendeglato helyisegnek latszo garazsban. Van sult banan meg egy par nagy, enyhen zsiros sult golyo mellette. Kezzel labbal elmagyarazza hogy a golyobol kerne kostolot, mire a vendeglatos kinyit egy kb 10 eve nem takaritott porosodo vitrint, majd ugy ahogy van, megmarkol egy golyot es a vendeg kezebe helyezi azt. A vendeg megtori, es kostolas utan jelzi hogy izlik neki a porteka. Mivel a sult banant mar ismeri, abbol is ker kettot. A vendeglatos ujra kinyitja azt a bizonyos tarolo szerkezetet, kivesz ket sult banant majd ugy ahogy van a kedves vendeg kezebe nyomja. (Feltunt a papirtalca, a csipesz, a papirtorlo es a desginos dobozka hianya?) A tulaj, latva hogy az a ket sult zsiros banan eleg furcsan nez ki a vendeg kezeben, int szolgajanak hogy adjon mar valamit, mire az egy fiok melyebol elokotor egy nylon zacskot es abba helyezi a termeket. Ezek utan egy ujabb kezlab magyarazas utan, ujabb golyot kap a kedves vendeg, mivel abbol is kettot kert. A tulajdonos ezek utan jobb keze mutatoujjaval az asztal lapjara irja a vegosszeget, leven az eleg zsiros, igy jol lathato. Ezek utan atveszi a kezpenzt, majd kiszamolja a visszajarot. A kedves vendeg orommel tavozik. Az egesz mutatvany kb 2 percet vesz igenybe es csak egy kez hasznalata szukseges hozza. Nem kell bonyolult csipeszekkel, talcakkal es kesztyukkel bibelodni.

A sikeresnek mondhato ebed utan elmasztunk a taxi allomasra, ahol egyetlen jeep acsorgott, amiben annak soforje bekesen szundikalt. Finoman felkeltettuk, es elkezdtunk alkudozni a videldijrol. Nem sikerult olyan osszeget talaltnunk ami mindenkinek megfelelo lett volna, ezert azt javasolta hogy menjunk busszal. A busz kb 20 centire elotte allt, es kb 10 perc mulva indult. Megkoszontunk kedvesseget. Mi felszalltunk a buszra, o pedig visszafekudt aludni. A busz csak egy bizonyos ideig volt jo nekunk, mert at kellett szallnuk egy masik buszra. Nagyjabol tudtunk a varos nevet, es arra mar rajottem ha olyan gyorsan porbalom kimondani a varosok neveit mint ok akkor jobban megertik mintha kihangsulyozok minden egyes betut. A varos vmilyen petrol es troli keverekenek hangzasabol allt. Bemondtuk es a jegyszedo egybol tudta mire gondolunk. Errefele eleg kevesen beszelnek angolul, igy sokszor halljuk ugyanazt de sosem ertjuk. Joparszor elmondta hogy hol kell atszallni meg meg mennyi az annyi, de sok uj informacioval nem lettunk gazdagabbak. De ugyanazt kb 10szer elmondta. Ez kb ugyanaz, mint amikor hangosabban es lasabban beszelunk valakihez aki nem beszeli a nyelvunket. Mintha az segitene. O azonban tovabb ment es egy kis hegyke terkepet is rajzolt a mondottak vizualis erzekelteteseul. Ezek utan mar egyertelmu volt hol kell le ill. atszallnunk. Meg is talaltuk a helyet, nem mintha 10-szer szolt volna hogy hol kell leszallnunk. Vartunk a kovetkezo buszra. Az meg is jott hamarosan es mar robogtunk is a rezervatum fele.

Elefantok, majmok, szarvasok, leopardok es tobb szaz madarfaj, all a Tholpetty Wildlife Sancturay (ez volt a neve a vadrezervatumnak) bejaratanal levo hirdetotablan. Szuper, vegre egy kis vadon a varosi nyuzsges utan. Idoben megerkeztunk, meg ki se nyiott a penztar, de mar egy kisebb sor is kialakult. Probaltuk ertelmezni mi mennyibe kerul es hogyan mukodik a dolog. A lenyeg hogy csak kocsival lehet behajtani, amiert persze kulon kell fizetni, ha nincs kocsi akkor ott lehet berelni egyet, persze soforrel. Tehat belepot kell fizetni, fizetni kell a kocsiert, annak is belepot plusz parkolasi dijat. Azt gondolom azert mert hat hogyan talalnank kocsit ha nem parkol a rezervatum elott, igy nyilvan fizetni kell. Ja es meg a kameraert is kell perkalni. Lenyegeben a levegovetelert nem kertek semmit. Az is kiderult hogy egy autoba, ami amolyan hegyi (es helyi) jeep volt, 6+1en fernek el (elolre a vezeto melle egy, hatulra ket padon 3+3). Nekem nem nagyott jott be ez a zsufoltsag, mivel ha hatul hatan ulnek, egymassal szemben akkor nem sok mindent lehet latni. Elore az elottem ulok vannak, hatra meg semmit nem latok es megfordulni se tudok,viszont pont ott a vadon. Tanakodtunk egy kicsit de kiderult nem muszaj osztozni, lehet egy teljes jeep-et is berelni, csak akkor tobbe kerul. Mindegy volt, meg nem volt annyira draga uhogy gondoltuk jo az nekunk. Persze mogottunk allt egy csalad akik nagyon szerettek volna osztozni, en megkerdeztem hanyan vannak, mire ok azt feleltek hogy 3-an. Jo, az nem tul sok, majd en beulok a vezeto melle, hatra meg az apronep es Zsuzsa. Kenyelmesen elferunk. Fizettunk aztan persze kiderult hogy 3-an vannak plusz az apa. Szoval mar negyen. Mindegy, az is jo. En szepen beultem a vezeto melle, szuper helyem volt, pont elfertem, mindenfele kilatas. Mehetunk. Ahogy gurulunk a bejarat fele, felpattan az ajtoba egy barnaba oltozott figura, o volt ugyanis a vador, es beult mellek. Azaz ult volna, mivel csak egy szemelynek volt ott hely. Neztem ra butan hogy akkor most hova fogsz ulni baratom, mire o szepen bepaszirozta magat. Na innentol kezdve a majdnem ket oras utat felseggel ultem vegig, ugy hogy balrol a vador nyomott, jobbrol a sofor, es amikor o egyesbe vagy rukvercbe valltott akkor fel kellet emelnem a jobb labamat mivel az a sebvalton pihengetett. Az elso perctol kezdve azt vartam hogy legyen mar vege az utnak. Sebaj, legalabb allatokat lathatok termeszetes kornyezeteben. Ugy 5 perc utan beugrott az agyamba egy fura gondolat. Hogy a nyavajaba fogunk mi barmit is latni ha egy orulten hangos traktorral zotyogunk vegig az erdon. Melyik allat lesz annyira barom hogy kijojjon kis rejtekebol hogy megnezze a zaj forrasat. Hat nem sok ilyen bolond allatot lattunk. Osszesen kb 10 szarvast, 3 majmot es egy elefantot lattunk 2 ora alatt. Allitolag volt meg egy hatalmas mokus is az egyik fan, de en nem lattam. Egy masik csoport viszont rengteg elefantot latott. Ugy orultem neki. Igy valamennyire elhittem hogy van allat ebben az erdoben. Feluton mar rohadtul untam magam, a zotykolodesbol is elegem volt, abbol volt reszem a buszozaskor es ott legalabb tobb helyem is. Hatul a kiscsaj es az anyja is bealudtak, az apa a telefonjaval jatszott, a vador meg a pattanasait nyomogatta, meg szepitkezett. En fotozgattam a jeep belsejet, meg a sofor labat.Tobb majmot lattunk az idevezeto uton mint a parkban. Mar alig vartam hogy visszamehessunk a szallodaba es onnan kenyelmesen nezhessem a majmokat, mert meg ott is tobb volt. Szerencsere mindennek vege van egyszer ugyhogy kb 2 ora utan meglattam a foutat es ujjongtam magambam. Zsuzsaval megegyeztunk hogy ilyen jeep-es szafarira soha az eletbe nem megyunk. A bejaratnal meg csak ugy sorakoztak a csoportok, mind mind varva a csodas utazast. Szerintem ide soha senki nem jon vissza megegyszer.

A felrazo elmeny utan hazafele vettuk az iranyt. Mar csak 2 ora buszut vart rank. Az egyik varoskaban ahol megalltunk felszedni par hazaigyekvot, feltunt, hogy egy arc fel raklpanyi cuccal akar utazni. Nem teljesen ertettem hogyan fog ez megtortenni, azonban a semmibol elokerult egy letra amit a busz oldalanak tamaszott, pont Zsuzsa melle, es azon keresztul, felhordta a motyot. Pikk pakk felpakoltak es mar mentunk is tovabb. A buszozas egyebkent rettento jo csapatmunka eredmenye. A sofor ugye vezet, a kalauznak nevezheto egyen szedi a penzt, aki megjegyzi ki hova megy es meg arra is emlekszik kinek log a visszajaroval, es van meg egy seged aki lenyegeben a 3. szeme a sofornek. O jelez ha meg kell allni, ha valaki le ill. fel akar szallni. A hatso ajtonal van egy gomb ami lenyegeben egy csengo. Ha egyszer megnyomja akkor meg kell allni. Ha tobbszor nyomogatja akkor mehetunk. A sofor ez alapjan fekez vagy ad gazt. Nagyon nagy az osszhang. Es minden masodpercet kihasznalnak. Nem az van hogy amikor mindenki felszallt, megnyomja a gombot, a sofor indexel majd elindul, hanem a reakcio idot is belekalkulaljak. Mar akkor csenget amikor az utasnak meg csak az egyik laba van fent a buszon, mivel mire a sofor felfogja a jelet es elindulna, addigra az utas mar fent is van. Hihetetlen pontossaggal es idozitessel. Marcsak nezni es figyelni is elvezetes.

Vacsira beultunk ujra az elozo esti csipos ettermbe, de ma nem kertunk csiposre. Igy is ugy kaptuk. Szerintem tok mindegy mit kertunk volna minden olyan lett volna ahogy szeretnenk. Ha csiposet kertunk volna akkor csiposet kapunk, ha nem akkor is, de akkor az lett volna a kifogas, hogy ennel lehetne csiposebb is. Vacsi kozben bejott egy focicsapatnyi gyerek, akiknek termeszetesen nem kerultunk el a figyeluket. Az szemkozti asztalnal az egyik gyerkoc annyira figyelt hogy meg enni is elfelejtett. De a tobbiek is vegigkuncogtak az estet. En meg kertem citromos szodat, hogy egy kicsit felfrissuljek, de helyette kaptunk 2 sos buborekos vizet. Volt nemi lime benne, de hogy a so minek? Ritka szar volt. Miutan jol megizzadtunk a kajatol, fizettunk egy gyorsan elhagytuk a terepet. Nem mondhatnam hogy nyero napunk volt.

A buszozashoz meg hozzafuznek par dolgot, aztan abbahagyom, ugyanis az utolso buszozaskor volt alkalmam kicsit elkondolkozni. Az egyelore ismeretlen hogy legutobbi soforunk miert vezetett a megszokott orult temponal is meg orultebben, de hogy sietett valahova azt biztos. Tok sotetben, hegyi utakon, varosbol ki-be robogtunk vagy szazzal. Az ut elejen meg halalfelelmem volt de kesobb olyan tortent ami meg azt is felulmulta. Megnyugodtam. Megprobalom leirni mit is ereztem. Gondolom mielott valamilyen szornyu tragediaban, szerencsetlensegben meghal az ember akkor atesik bizonyos fazisokon. Eloszor ugye jon a halalfelem, amikor azt erezzuk hogy tuti meghalunk. Semmi okunk nem lenne ezt hinni, mert minden rendben, de szokatlan a helyzet es felunk. A repulon is addig nincs baj meg az utaskiserok mosolyogank. Ha surun csevegnek a pilotaval, es nem adnak forro kavet akkor valami nem stimmel. Ez lehet egy csuszosabb, vagy razossab uton valo autokazas alkalmaval is. Nincs baj, csak mi erezzunk ugy. Ez amolyan adrenalin froccs szeru dolog. Aztan amikor bekovetkezik a baj, latjuk a fat vagy a foldet/vizet gyorsan kozeledni, akkor tudjuk hogy itt a veg es megnyugszunk. Amig nem tudjuk, csak erezzuk, hogy biztosan itt a veg, az a halalfelelem periodusa, de amikor mar latjuk hogy annyi, az a nyugalom, a fordulopont elet es a halal kozott. A nyugalom mondjuk nem tart tovabb egy pillanatig, de tunhet orokkevalosagnak is. Az a pillanat lehet a halal maga. Van eleje, van vege, de megis orok es egykent jelenik meg. Onnan mar nincs visszaut. Nem tudom hogy igy van-e, csak gondolom. Csak van a halal elott egy pillanat amikor megnyugszunk? En hazafele megnyugodtam. Ahogy ott robogtunk a busszal a kietlen semmiben es sotetben, ahogy a busz dobalodzott es zengett zugott mint egy traktor es ahogy a szel suvitett az uvegtelen ablakokon, ugy ereztem hogy tuti meghalok, mostmar csak a csattanas van hatra. Nem halalfelelmem volt. Tudtam hogy meghalok, nem volt kerdes, nem is gondolkoztam rajta. Mar csak vartam hogy mikor tortenik meg. Es ezt nem ugy eltem meg hogy rossz, vagy tragikus. Vegtelenul jo erzes volt. Total nyugodt voltam. Elveztem minden percet. Pontosabban meg azt se ereztem. Csak leteztem. Pont olyan volt mint amikor meditaltam es volt egy pont ami kb egy ezred masodpercig tartott, de megis ugy eltem meg mint az orokeevalosagot. Es a vicces az egeszben hogy kb ilyen az eletunk is. Nem kell hozza rozoga busszal szerpentinen robogni. Tudjuk hogy meghalunk egyszer, lenyegeben halottak vagyunk, mar csak a csattanas van hatra. Igazabol nem is kellene felni a halaltol. Csak megse tudunk megnyugodni. Egyesek templomba jarnak, meditalnak, masok szednek valamit, azert hogy ezt a nyugodsagot megtalaljak. Sokuknak sikerul is. Ez jo. Akiknek meg nem sikerul azoknak ajanlom hogy uljenek fel egy buszra Mananthavady es Kalpetta kozott. Minden este indul egy busz. Hivhatnank ugy is hogy a 6 orai megvaltas.