India delight: 27. nap - Palakkad (Kerala)

(Zsuzsa)

Eljott a mi idonk. Mara turat terveztunk. Ami korai kelest jelentett, hogy ne a rekkeno hosegben koboroljunk a szabadban, gyors reggelit, majd Suman es fia tarsasagaban nekiindultunk a hegynek. Jo volt, hogy velunk jottek. Suman szuletett tanar. Mindenrol eszebe jut valami, amit meg akar osztani, mivel sok kulfoldivel volt dolga, sejti, mi birhat szamunkra az ujdonsag erejevel, es eleg felvilagosult ahhoz, hogy kerdezni is lehessen tole, akar meredekebb temakoroket is erintve.

A fiu legtobbszor velunk jott, barmerre is mentuk, de o is ugy van vele, mint jomagam, hogy bar erti, mirol van szo, nehezere esik megszolalni. Nem is beszelt ket szonal tobbet egesz ido alatt. Mar angolul. Kar, mert helyes gyerek. Kivancsi lennek, mit gondol a vilagrol maga korul.

A turank egy pontjan elertunk egy kisebb vizesest. Itt a kissrac felmeztelenre vetkozott, s mint Maugli ugrott a hideg vizsugarak ala. Olyan jokat kacagott, annyira elvezte az egeszet, hogy legszivesebben csatlakoztam volna. Mivel nem voltunk megfelelo szerelesben, epp csak atugrottunk a viz alatt, ami mogott egy ureg allt a sziklaban. Mint a filmekben, ahova elbujnak az uldozottek. Mindez egy elfeketedett oriaskavics tetejen, hova mezitlab biztonsagosabb volt felmenni, mert a talp bore jobban tapad, mint a cipoe. A furdozes utan nem sokkal magunkra maradtunk, mert hazigazdainknak dolguk volt, igy magunk folytattuk az utat a hegycsucs fele. Volt nezelodes, szikla, fu, fa, hegyi patak, tehenek es sasok, lianok, mint egy Tarzan filmben, minden, ami kell a boldogsaghoz. Aztan a fu fa egy ido utan annyi lett, olyan magas es olyan suru, hogy a cel elott kenytelenek voltunk megtorpanni es visszafordulni. Ez van, ha sok van a jobol es nincs az embernek bozotvago.

Visszafele termeszetesen eltevedtunk, mert nem egy uton jottunk, hanem csak ugy bele a kozepebe, arkon-bokron at. Mikor azt kerdeztem, de hogy talalunk vissza, Laci azzal nyugtatott, hogy csak a folyot kell kovetni. Hja, csak menet kozben az meg elagazott, igy vegul lovesunk sem volt, melyik oldalan vagyunk a hegynek. Meg odauton a volgyre visszapillantva lattunk a tavolban egy terjedelmesebb palmaligetet. Nahat most, hazauton ezt szemlelhettuk kozelebbrol.

11 magassagaban ertunk haza. Meg kell hagyni, ez nem a termeszetjaras ideje. Az uton hazafele hiaba haladtunk at egy majd 10 hazbol allo falun, embet nem lattunk. De, egyet, aki felmeztelenre vetkozve hajat mosott. Minden elo arnyekot keresett, csak mi, ket okos turista koricaltunk.

Otthon epp vagtak a szallasunkul szolgalo haz mellett az egyik kokuszpalmat. Egy ember vagta, masik harom meg (egy ferfi es ket gyerek) a kotelet huztak, ami a fa derekahoz volt erositve, s probaltak kidoteni a fat. Mikor vegul engedett, akkor meg rohantak, hogy a monstrum rajuk ne essen. Egyszer voltam tanuja, hogy egy elszaradt kokuszlevel lehullott. Olyan robajjal ert foldet, hogy azt hittem, az eg szakadt le. Veletlen sem egy tolgyfalevel. Mielott a fat kivagtak, meg leszureteltek a gyumolcset. Az egyiket megkaptuk. Hazikokusz egyenesen a farol. Kell ennel tobb?

Eztan meg olyan ebed vart rank, a rizs melle annyi szoszt, meg tapiokat, meg mindent kaptunk, amit a helyiek csak lakomakon talalnak. Ismet bananlevelen, ami, kiderult, nem is olyan olcso. (Az ingyenkonyhan ez volt a tanyer. Azt hittuk, ez valami olcso kellek. Meg hat legyunk oszinten, itt ugy no a banan, mint otthon a fu. Gondoltuk, van ebbol eleg.) Sot, egyes helyeken olyan papirtanyert hasznalnak, amire bananlevel van nyomtatva. Vicces lehet. Es barmennyire hihetelen is, a bananlevel asztalra helyezsenek is megvan a maga modja.

(Laci)

Ebed utan egy kicsit lepihentunk, de megbeszeltuk hogy berelunk egy autot soforrel ami elvisz minket egy nagyon a szent es hires templomhoz ahova nem hinduk is bemehetnek. Jelzem, nem tul sok olyan templom van Indiaban. Igy belementunk. Kicsit hasonlora sikerult mint a bombai kiruccanas. Ugy tudtunk hogy a kocsi Rs1500-ba fog kerulni, es a templom nincs messze. Vegul Rs2000-t fizettunk es 5 orat ultunk a kocsiba. Az elso adatert nem mi voltunk a felelosek, ugyanis az elozo napokon sztrajkoltak a taxisok hogy sokba kerul a benzin, a fuvardij meg alacsony. Ez tobbynyire fel evente megtortenik. Ilyenkor harom napig nincs taxi, majd utana minden dragabb lesz. Igy kerult tobbe az ut. Ez van. Viszont mi voltunk a hulyek hogy nem kerdeztunk meg mennyi az a nem sok, kilometerben. Ugy fel ora autokazas utan derult ki hogy kicsivel tobb mint 100km-re van a hely. Na en itt egy kicsit bepoccentem. Zsuzsa hazafele meg is jegyezte hogy erezheto volt, csak ugy sugarzott belolem a negativitas. Nem morogtam, probaltam nyugtatni magamat, de nem nagyon ment. Ugy ket es fel ora autokazas utan megerkeztunk a varosba ahol a templom egy kisebb domb tetejen volt. Mar a parkoloban le kellett vennunk a papucsot, mivel a templomba csak mezitlab lehetett csak belepni, es nem akartunk sorba allani a lepcso melletti papucsmegorzonel. A templomhoz tobb szaz lepcso vezetett fel, tenyleg olyan volt mintha egy varba mennenk fel. Idonkent volt egy kis kiallo szeru resz, ahol felmeztelen emberkek egy talcan hamut es viragszirmokat nyujtottak az arra jarok fele, kik egy kis penz bedobasa utan reszesulhettek az aldasban, ertsd, hamuval lettek bekentve. Nem sok apronk volt, uhogy csak mosolyogtunk de igy is aldottak lettunk. Megalltunk jonehany helyen ugyhogy mire felertunk csak ugy hullot a homlokunkrol az orrunkra a hamu.

Ami a hegy tetejen fogadott az felulmulta eddigi fogalmainkat a hit es a balvanyimad temakoreben. Az egesz olyan volt mintha a Sziget fesztivalt kevernenk Medjugorie-vel.... A foldon tobb szaz ember ucsorog, fekszik-alszik, eszik-iszik vagy csak siman imadkozik. Hangzavar, morajlas, elet. Elindultunk hogy korbesetaljuk a templomot es szetnezzunk mi is ez az egesz. Lattunk egy not aki ugy dontott hogy a templom koruli tavot fekve-gurulva teszi meg, az ot gorgato tarsasagaban, egyfajta felajanlaskent valamelyik istenenek, es ez igen nagy aldozatnak tunt leven a templom hatalmas, es a korulotte levo resz meg annal is hatalmasabb. (Nyilvan, ha elfer benne egy hatalmas templom). A templom pont ugy nez ki mint amit eppen most epitenek vagy restauralnak. mIndenhol alvanyok, fem vagy bambusz kordonok, emelvenyek. Aztan kesobb kiderult hogy ezek a kordonok segitik a jonep bejutasat a templom belsejebe es annak szentelyebe. Es itt is a gazdagabb a nyero, ugyanis ket sor van. Az egyik ahol Rs10-t kell fizetni, kb 2 oraig tart a bejutas, es csak tavolabbrol lehet csodalni az istenket. A masik a Rs100 sor ahol senki nem all, kozelebbrol lehet amulni es csodalni. Ha mar majdnem 3 orat utaztunk ide, csak bemegyunk, es mivel nem akartunk tobb orat allni, befizettuk a tobb penzt. Ahogy kacsaztunk a kordon racsai kozott, ami megjegyzem foldtol plafonig ert es olyan szuk volt hogy valmagassagban vegigtoroltem a racsokat, egyre furcsabb lett a hangulat. Egyesek imakat kantaltak, masok jajgattak meg ki tudja miket csinaltak. Egyre jobban tomorultunk ahogy kozeledd maga a szentely. Azert a VIP sorban is kellett kicsit acsorogni, de lenyegesen jobban haladtunk. Mikozben alltunk a sorban, probaltuk csodalni a templom belsejet, ami remenytelennek tunt, mert mindenhol racs es embertomeg latvanya tarult elenk. En ertem hogy iranyitani kell a nepet, de az inkabb volt borton mint templom. Itt nem lehett csak ugy flangalni mint mas templomokban. Itt vezettek a nepet. Mondhatnank azt is hogy megvezettek. Kicsit Indiana Jones-os volt a hangulat. A falakon tobb ezer eves tamil nyelvu irasok, faragott oszlopok, aranyozott szobrok. Na de a szentely. Amiert emberek kepesek tobb szar (eredetileg szazat akartam irni, elgepeltem, de igy is ertelmes) lepcsot megmaszni, majd orakat varni. Zsuzsa konkretan nem is vette eszre. En is csak azert mert szoltak hogy oda nezz. A lenyeg hogy maga a szentely egy hihetlen kis szoba aminek egyik oldalan omlik be a VIPs reszleg, masikon a csoro reszleg, harmadikon ki a mar egyenlove tett tomeg, (igy lesz mindenki egyenlo az istenek elott) a negyediken pedig van egy kb 3 meteres falszakasz, amibol egy 10 meteres folyoso nyilik annak vegeben vagy egy 50cm szobor (o az isten) es magan a folyoson - valoszinu - szent eletu emberek osztjak a mar emlitett hamut es viragszirmokat, jol eltakarva a pici szobrot. Az egesz latogatas nem tart tovabb mint 30 masodperc. A VIP-s tomeg nyilvan kozelebb van (ugy kb 20centivel) szoborhoz, a szerencsetlen pornep meg nem lat mast mint a VIPs tomeg hatat. Kozben persze megy a sivalkodas, meg tolongas hogy minel jobban reszesuljenek az aldasbol. Kivulrol kb ugy nezhet ki a dolog, mintha egy 20 fos liftbe betuszkolnanak 100 embert, akik kozul ketto nez hogy mi a franc van (ezek lennenk mi Zsuzsaval), mikozben oriasi a hangzavar es a fust. Mire felfogtam hol is vagyok mar vege is volt. Ezek utan mar csak hatalmas, ember nagysagu perselyek varjak a latogatok tovabbi adomanyait. Tokeletes peldaja hogyan preseljunk ki (szo szerint) az emberekbol minel tobb penzt.

Ezek utan mar csak egy erdekese dolog volt hatra. Szerencsenkre pont a het azon napjan latogattuk meg a templomot amikor az isten szobor kibujik az odujabol es korbejarja a templomot egy nagy elefant hatan. Ezt sem hagyhattuk ki, uhogy amig vartunk, vettunk egy uveg olyan melaszt, vagy lekvart vagy mit, amit az elozo napon a felisten gurutol kaptunk, meg elmajszoltunk egy sarga gombocot. Egy ido utan megjelent az elefant aranydiszikkel felvertezve. Valamivel kesobb az isten is elobujt amit a tomeg oriasi udvrivalgassal fogadott. Ez is kb felfoghatatlan volt. A tomeg nyomult, egyesek tabortuzek mellett imadkoztak es az elefant ballagott a hatan egy aranykalitkaban levo szoborral, ami kb annyira volt giccses mint a bucsuban kaphato aranykeretu vizeses Jezus kep feher galambokkal es vilagito hatterel. Es ehhez meg hozzajarult a sotet, es az a tipikus sarga utcavilagitas. Amint az elefant eltunt a lathataron a tomeg megindult haza. Ennyi. Es ez egy isten, egy templom a sok kozul. Pontosan nem tudjuk ez melyik volt, de a lenyegen nem valtoztat. O is biztos segit valamiben.

A parkoloba masik lepcson vezett le utunk, ahol, ahogy az a bucsuban szokott lenni, a zsibarusok hada fogadott minket. Minden Rs10, 20 vagy 30-ba kerult, es mindenkinel ugyanaz. Persze hogy vettunk vagy egy zacsko cuccot. Egy ket koldusba, nyomorekba is belefutottunk csak ugy hangulatjavitokent.

Eleg kesore jart, es mivel vacsorank elmaradt, ugy dontottunk beulunk utkozben valahova. Eleg faradt volt a csapat, uhogy a hazaut csendben telt. Utkozben lattam par rendort, itt ugyanis az allamok hataran van ellenorzes, akik nagykabatban, kesztyuben, sapkaban es salban acsorogtak az ut menten. Tuti volt minimum 18-20 fok.

En viszont ereztem valamit, amit eddig meg nem Indiai utunk soran. Nem valamilyen isten szallt meg, es nem is vilagosodtam meg, ez amolyan hidegrazasos dolog volt. Mire beultunk enni valamit, az etvagyam elhagyott, mire hazaertunk mar lazas voltam.