India delight: 34. nap - Aleppy - Amritapuri (Kerala)

(Zsuzsa)

Ma van a napja, amikorra azt terveztuk, magunk is ashramba vonulunk par napra. Elsosorban nem lelki okokra hivatkozva, sokkal inkabb, mert szerettuk volna kozelebbrol megnezni, hogy mukodik egy ilyen intezmeny, hogy telik ott egy nap, meg ugy egyaltalan, milyen is ez. Na jo, ha oszinte akarok lenni, engem izgattak ezek a kerdesek, Laci meg van annyira jofej, hogy velem tart.

Az utobbi napokban, ahogy ez a mai kozeledett, az elozo ket ashram-elmeny nyoman azonban elbizonytalanodott. Elobb azon tunodott, lemegy Varkalaba, es ott megvar engem. Vegul megallapodtunk, elmegyunk kozosen, szetnezunk, es ha nagyon gaz, szombat reggel lelepunk.

Az ashramban vonulast illetoen annyi magyarazattal tartozom, hogy mikor az indiai utat terveztuk, akkor ismertem meg ezt a szot, magyaran akkor szereztem tudomast arrol, hogy leteznek ilyen intezmenyek, ahol az emberek elvonultan meditalgatnak, dolgozgatnak, vagy amit. Arrol szinten, hogy ide barki bevonulhat egy napra vagy akar tobb evre is. S hogy miert pont ezt az ashramot szemeltem ki? Mert ezt emliti az utikonyv. Mikor beirtam a googleba, hogy ’ashram India’, olyan sok talalatot adott ki, hogy elvesztem. Plane, hogy semmit nem tudtam Indiarol. Semmit nem mondtak a varosnevek. Tanacstalan voltam es kivancsi. Igy esett hat a valasztas az Amritapuriban talalhato ashramra, amit Amma neve femjelez, ki arrol hires, hogy aki elmegy hozza, azt megoleli. Ezt napont 12-14 oraban. A legtobb ember pedig, akit megolel, nem boldogsagaban megy hozza, hanem mindenfele leki sebekkel. Egy atlagember energiait valoszinu percek alatt emesztene fel ez olelgetos tenykedes.

Nos, Amma bennunket nem fog olelgetni, mert ahogy kitettuk a labunkat angol foldrol, o meg betette oda. Europai, amerikai, kinai ’turnen’ van eppen. November vegeig. No komment.

Amritapuri fele buszozva egy dologra vagytam. Nyugalomra, bekere, jo levegore. Azon toprengtem, talan igaza van Lacinak, s tul kene lepni a kivancsisagomon, s megse kene ezt a hetveget elpazarolni, inkabb menni kene Varkalaba, vagy valami eldugott faluba, es ott egy csendes kis hazban eltolteni az utolso par indiai napunkat. A busz persze haladt a celallomas fele, es az ashram bejaratabol mar balgasag lett volna visszatancolni. Bementunk hat.

Par meter utan egy mosolygos fiuba botlottunk, aki a nyilvanvalo jelekbol olvasva megkerdezte, merre haladunk, segithet-e? Elvezetett bennunket a nemzetkozi irodahoz, ahol jelezhettuk, megerkeztunk. Az ashram weboldalan www.amritapuri.org lehet elore regisztralni, amit megettem, szamitottak hat erkeztunkre. A papirmunkat kovetoen megtudtuk a szobaszamunkat, meg hogy 17-kor korbevezetnek az ashramon, hogy tudjuk mi hol van. A szallasunk az egyik 15 emeletes epulet 6. emeleten egy szoba. Pici konyhaeszeruseg, folyo hidegviz zuhanykimenet nelkul, ket jo kemeny agy, meg par szekreny, de azok zarva voltak, mert mint kiderult, ez amugy valakinek a szobaja, csak most, mig o tavol van, lakhatunk itt. Mas szobakban egesz csaladok laknak. Mert igen, vannak itt csaladok, idosek, fiatalok, ferfiak, nok, egeszsegesek, betegek, epelmejuek es kevesbe. Van europia, azsiai, indiai es kinai, fekete es fehet, kicsi es nagy, sovany es kover. Van kutya, macska, meg Laci a napokban majd lat egy majmot is. Ja, es rengeteg madar.

Igen, van 16 emeletes epulet. Nem is egy. Meg templomok, etkezo csarnokok, nyomda, ayurvedikus gyogyszertar, uszoda, indiai kavezo, nyugati kavezo, konyvtar, juice bar, bank, asztrologus, mosoda, ajandekbolt, inetrnetcafe... Es nem csak ezek, de az osszes epulet, de meg a hid is, ami a faluhoz atvisz a folyon, minden rozsaszin. Egy hatalmas, hatalmas komplexum, mi kb 3000 embernek ad otthont. Tisztara falu-erzese van itt az embernek. Mindenki megy a dolgara, iskolasok jonnek- mennek sulibol, suliba, hatizsakosok lodorognek, feher ruhas emberek elik hetkoznapjaik. Mint korabban emlitettem, lehet itt megszallni egy napra,de akar evekre is. Vannak, akik evek ota itt elnek. Csak kimozdulnak egy kis penzt szerezni, aztan ujra itt. Olyan is van, aki ide kotelezte el magat, es evek ota ki sem moccant. Fejenkent napi 250 rupia a szallas, amiben napi 3 etkezes is benne foglaltatik. Ez napi haromszori rizsetelt jelent. Akinek ez nem megfelelo, mehet a nyugati kavezoba vegetarianus burgert, omlettet, sultkrumplit, salatat enni, vagy az indiaiba, ahol minddenfele egyeb indiai kajak vannak, a rizst kiveve. Ezek fizetosek, de nagyon pici penzeket kernek.

A tura elejen, mikor is az egesz ashramon vegigvezettek, levetitettek egy filmet arrol, ki is az az Amma, es mit csinalnak itt ilyen sokan. Hat leesett az allam. Az egy dolog, hogy olelgeti az embereket. Az meg egy masik, hogy iskolakat epitenek, etelt osztanak ehezoknek, termeszeti katasztrofa sulytotta teruleteken segitenek, mind munkaval, mind penzzel, a nagyon szegenyek helyzetet igyekeznek orvosolni, otthonokat epitenek nekik ezerszam, noknek nyujtanak menedeket, korhazak epulnek, varosokat takaritanak ki... felsorolni is sok. Es hozzateszem, elekpzelesem sincs, hogy letezhet mindez. Ami nagyon tetszik, hogy nem csak arra koncentral az egesz rendszer, hogy elvitte az arviz a hazad, es megolte a fel csaladod, ne bankodj, itt egy uj rosaszin haz, kezdj benne uj eletet, nem csak az elet fizikai, materialis problemait igyekszik orovosolni, de a lelekre is figyelnek. A gyerekeknek jatek, a felnotteknek meditacio, noknek oktatats, kimozdulasi lehetoseg a sokszor nagyon melyrol. Tetszik az is, hogy nem csak az emberek fejevel kommunikal, mert tudja mindenki sokszor, mi lenne a problema megoldasa, de valahogy nincs ero, es csak egy dolog segit, egy jo, szo, vagy egy oleles. Ez meg vegkepp semmibe se kerul. Nekem ugy tunik, komplex kis csomagot jelent Amma.

Aki egy pici kerek indiai no. Van itt egy pici haz, az ashram teruleten. Ott szuletett 1953-ban. Apja halaszatbol igyekezett fenntartani a sok tagu csaladot, hol tobb, hol kevesebb sikerrel. O volt a legkisebb es a legfurcsabb. Ha ma barmely gyerek ugy viselkedne, mint o anno, azt hiszem a szulok tobbsege szaguldana vele a pszichologushoz. Harom evesen orakat ult mozdulatlan, es meditalgatott, meg szetosztotta a raszoruloknak szulei amugy is csekely mennyisegu ertektargyait. Ez csak ket anekdota, de biztos van tobb is. Van egy masik haz is, amit a szuleinek epitett. Mar csak az anyukaja el. A bemutato idejen epp a teraszon ucsorogtt. Naaaaaaaagyon nagyon idos kis neni. Azt, hogy o hogy alszik, el sem tudom kepzelni. A korsetank alkonyatra esett. Ez az az idopont, amikor valami oknal fogva a kornyek osszes madara az ashram egy bizonyos teruletere gyulik. A neni haza korotti fakat veszik birtokba. Es mind csipig, csicsereg, karog. Esztveszto zajjal vannak. A madarak reggelre atkoltoznek az epulet tuloldalan talalhato fakra, amik kozelebb van a folyohoz, es ott tollaszkodnak, keszulnek a napra. Ez annyit jelent, hogy kb a kapott szobank ablaka alatt. Elso ejjel szinte semmit nem is aludtam, mert az volt az erzesem, hogy egy csirkeol kellos kozepen fekszem. Megallas nelkul szovegeltek a madarak egesz ejjel.

Ma meg vart rank egy rizsvacsora – nagy labadol tanyer ki, eloblit, sorbanall, egy nagy kanalnyi vizes rizs, egy nagy kanal feher lotyi, egy nagy kanal narancs lotyi, kezzel megesz, tanyer elmos, dobozba vissza – majd kivancsian vartuk a masnapot.