India delight: 13. nap - Agonda (Goa)

(Laci)

Volt egy film aminek a cime „A 13. napon” volt.

Ha jol emlekszem valamilyen zombis horrorszeru dolog volt. A mai napon nem talalkoztunk egyetlen zombival sem, viszont amit lattunk es tapasztaltunk az nem kicsit volt hatborzongato. Na de kezdjuk az unalmasabb resszel.

A reggelt egy „szokasos” fursdessel inditottuk. Zsuzsat mar nem is kell nyosztetnem, megy magatol. Akar azt is mondhatnank, hogy magatol. Miutan lemostuk magunkrol a sos vizet rendeltunk egy-egy omlettet, friss kaveval es teaval. Mikozben nyammogtunk a tegnap ejjel erkezett nemet csapatot szemletuk. Ok is reggeliztek, es azt hiszem soroztek is. Lassan megtelik a hely. Egyre tobb feher koborol a varosban. Jon a szezon mi tagadas. Mondjuk az ido eleg ramaty. Borult, es esik. Koran elindultunk, hogy szepen nyugodtan bejarhassuk azt az osvenyt amit az oreg bolcs javasolt. Mire megtettunk 200 metert az eso belehuzott es nagyon ugy tunt hogy a mai kirandulasbol nem lesz semmi. Ugy dontottunk hogy ma megtervezzuk merre tovabb es majd holnap kirandulunk hatha jobb lesz az ido. Beultunk egy kavezos helyre ahol tudtuk hogy van egy india utikonyv, mivel nekunk csak 2 deli allamrol volt konyvunk es nagyon ugy fest hogy mashova kell mennunk mint amit terveztunk, mert Keralaban meg valoszinu hogy jopar hetig esni fog az eso mivel ott egy monszun utani monszun is van, ami csak december elejen hagyja el az orszagot es nemigazan van kedvunk esoben turazni mivel abban van eleg reszunk Angliaban. Szep hosszu mondat! Szoval beultunk egy dinnye es ananaszlere mikozben az uj uticelunkon gondolkoztunk. Igazabol dunsztunk sincs hova tovabb. Valami naposabb helyre kellene menni, valahova eszakra. Van jopar opcio uhogy egyelore csak az biztos hogy Hampiba (az egy hatalmas romvaros) es Gokarnaba (az pedig egy zarandokhely) megyunk az elkovetkezo par napban. Hogy utana mi lesz az meg kodos. En kozben elugrottam a helyi konyvesboltba, hogy megnezzem van-e nekik reszletesebb utikonyvuk a fenti allamokrol. Sajna csak a kornyekrol es Nepalrol volt neki, uhogy marad az internet. Kozben ellallt az eso uhogy nekiiramodtunk a tervezett kalandnak.

Annyit tudtunk hogy a tengerparti uton kell menni, majd egy elagazasnal jobbra fel a hegyre. Meg a tengerparti ut elott megalltunk vasarolni ezt azt (ismet ajandek uhogy errol tobbet nem mondthatok) es elindultunk az uton. Jojjon a kaland!

Nos mar az elso parszaz meter utan elbizonytalanodtunk mivel sehol nem talaltuk az elegazast. Az egyik hazrol, pontosabban a tetejerol egy ferfi figyelt minket. Kedvesen integetett, de barmerre mentunk vegig figyelt. Mar elhagytuk a hazat de meg mindig lattunk hogy nagyon figyel minket. A tengerparti ut hamarosan vegetert, de elagazas sehol. Visszafordultunk tehat, bizva hogy megtalaljuk a helyes utat ha nem a betonutat valasztjuk. Talan tul hamarar fordultunk le. Visszafele a kulonos figyelonk tovabbra is hasonlo figyelemmel kovette haladtunkat. Akkor meg nem sejtettuk nemcsak o figyel.

Visszatertunk a betonutra es nekiveselkedtunk az emelkedonek. A felhok mar szakadoztak, bar a nap meg nem bujt elo, es a paratartalom egyre magasabb volt. Szepen lassan, de folyamatosan csorgott rolunk a viz. Az ut jobba balra kanyarodott, es a videk egyre elhagyatottabbnak latszott. Szinte csak helyi lakossal talalkoztunk es persze jonehany tehennel. A betonut hamarosan veget ert, es egy voroses, kovekkel szabdalt ut vezetett feljebb es beljebb a hegy gyomraba. Egyhen emelkedett, de lenyegesen keskenyebb volt mint az elozo. Hosszu percekig, mondhatni fel oraig semmi figyelemre meltoval nem talalkoztunk. Mar mar vissza akartunk fordulni mikor az ut egy elagazashoz ert. Az egyik elesen jobbra es lefele iranyult a masik balra es felfelel. Mivel eddig nem lattunk elagazast, ugy dontottunk, ez az a jobbra kanyar amit regota keresunk. Az ut szukult es labunk egyre kevesbe tapadt a nedves koveken. Kis ido mulva elertunk egy tisztashoz, aminek a bal oldalan egy mar felig elhordott hegyoldal allt. Lattunk nehany, feltehetoleg csakany nyomot amibol ara kovetkeztettunk hogy innen hozzak azt a voros agyagot amibol szinte az egesz varos epitkezik. Utunkat egy ujabb elagazas kovette, es mivel mar eddig is jobbra haladtunk, gondoltuk jo lesz tovabbra is igy tennunk. A novenyzet egyre surubbe valt, es a kitaposott osveny is halvanyodni kezdett. Egy pillanatra megalltunk es szemugyre vettunk egy kis tavacskat aminek az egyik vegeben egy vastag kivezeto csovet vettunk eszre. Nem igazan ertettuk mit keres az ott mivel civilizacionak nyoma sem volt. A totol kicsit odebb azonban egy rohado villanyoszlop jelezte, itt valamikor valaki aramot szerett volna hasznalni. Mara mind az oszlop mind a vezetek is csak ugy logott a semmibe. Az ut tovabb kanyargott es egy ujabb elagazasba torkollott, ahol egy rozsdas, darabjaira hullot hatalmas tartalykocsi hevert az ut jobb szelen. Szinte teljesen benotte a novenyzet. Elkepzelesunk sem volt hogyan es miert kerult ide ez a monstrum. Itt balra fodultunk mivel a jobb oldali osvenyt tul szuknek es surunek talaltuk. Kis ido mulva egyszer csak egy epuletre bukkantunk, amirol latszott hogy evek, de akar evtizedek ota allhat ott. Az epulettel szemben es felkesz kilato szeru takolmany allt. Mikozben en probaltam osszerakni mit is lathatunk Zsuzsa egy feliratot talalt a haz falara festve. No entry (tilos belepni). Es harom nyil mutat a szoveg fele. A hazzal szemben, aminek nyilasai hullampalaval voltak elzarva, egy ujabb visko allt, szinte eszrevehetetlenul, teljesen beepulve a suru nonyzetbe.

Tovabb folytattunk utunkat, gondolva hatha kesobb magyarazatot talalunk az itt latottakra. Hamarosan ujabb ember alkotta betontombhoz ertunk. En probaltam megkozeliteni de az egy melyebben fekvo arokbol magasodott, igy az elerese nem volt tul biztonsagos. Zsuzsa ekozben egy kb karnyi atmerojo kabeltekervenyt talalt ami csak ugy el volt vagva. Elkepzelesunk sincs hogy miert hevert csak ugy ott, kilogo belekkel. En kovettem a betontombot es akkor meglattam azt ami mar regota figyel es szemmel tart minket.

Alljon itt most egy kitero hogy jobban at lehessen erezni hogy mit ereztem ekkor. Erre vagytam ugyanis regota. Kb egy hettel ezelott mikozben a parton hevertem azon agyaltam hogy vajon milyen lehetne igazabol atelni azt amit egy filmsorozat szereploi eltek at. A sorozat a Lost (Eltunve) volt. Roviden osszefoglalva a sztorit. Egy repulogep lezuhan egy sziget felett, es nehanyan tulelik a szerencsetlenseget. A sziget akar lehetne az a hely is ahol mi vagyunk most. Homokos part, mogotte suru novenyzet es beljebb egy hegy magasodik. Pont mint itt. En meg azon agyalgatok mi lenne ha ez lenne az a sziget. Szoval, ahogy probalnak tuleni a szigeten egyre tobb megmagyarazhatatlan esemenyt tortenik. Ahogy a sorozat egyre bonyolodik az egyik fohos talal egy rejtett epuletegyuttest, ami meg is magyaraz egypar esemenyt, de ugyanakkor tovabb is bonyolit nehanyat. En mindig is arra vagytam hogy ismeretlen helyeket fedezhessek fel es kicsit szomoru vagyok hogy a Foldon szinte mar minden fel van fedezve. Igy mindig is irigyeltem az emlitett tortenet szereploit. Es most ugy tunt talaltam valamit, amit felfedezhetek. Jo nyilvan ezt is felfedezte mar valaki, de attol nekem meg kaland.

Szoval mit is lattunk? A hegy gyomraban, egy hatalmas, novenyekkel benott, teljesen elhagyatott tobb szintes beton epitmeny, toveben egy sotet bejarattal. Meg a hideg is kirazott amikor meglattam. A bejarat egyik oldalan erkelyek sorakoztak ablakok nelkul. Illetve csak egy ablakkeretben volt valami uveg, es egy fuggyony mogotte. Zsuzsanak nem nagyon tetszett a dolog, engem meg mar a hideg razott. De valamiert be akartam menni es felderiteni az epuletet. Tisztara olyan volt mint egy bunker. Mivel volt nalunk zseblampa ugy dontottem beljebb mereszkedem. A bejarat utan rogton egy aula szerusegbe ertem aminek egyik oldalan egy lepcso vezetett fel a magasba. Valoszinu ez volt a lepcsohaz. az elso szintig mereszkedtem csak fel. A lepcso egy hosszu folyosoba torkolott amit csak az oldalso helyisegkbol beszurodo napfeny vilagitott meg. A padlo helyenkent hianyos, toredezett betonbol allt. Fent lent csoveg es hatalmas acel gerendak logtak. Ahogy beljebb haladtam az epuletben egy denever huzott el a fejem felett. A zseblampa bizonyos reszeket tudott csak megvilagitani igy szinte teljes sotetsegben haladtam a folyoso vegeben beszurodo feny fele. Minden beugro helyiseg ugyanugy nezett ki. Egy nagyobb es egy kisebb helyisegre tagozodva. Minden helyisegnek egy erkely. Ekkor vilagossa valt hogy ez valoszinu valamilyan lakoepulet lehett vagy lett volna. Ami meglepo volt, hogy az elhagyatott epuletekkel szemben amikkel eddig talalkoztam, hogy nem volt szemet. Csak tormelek, felhalamozott csempek es teglak. Csak ugy otthagyva. Egyes helyek keszebbek voltak mint masok. Tovabb barangoltam, de egyre felelmetesebbe valt a kornyezet. Szinte ereztem ahogy a hely magaba sziv es kiurit. Kozben ujabb denever repult el mellettem. Visszafele vettem az iranyt ahol Zsuzsat hagytam mivel o nem mereszkedett tovabb. Visszaertem a bejarathoz ahol a lepcso tovabb vitt volna felfele ha hagyom magam. Mivel nem lattam Zsuzsat ahol elvaltunk elhagytam az epuletet. Amint kileptem, akkor vettem csak eszre hogy mennyivel hidegebb volt bent az ures falak kozott. Par percig alltunk a befuggonyozott ablak elott es probaltuk felfogni mi is ez az egesz. En meg vissza akartam menni, de hallgattam Zsuzsara hogy nem tudhatjuk milyen allapotban van az epulet es nem lenne tul jo ha ramomlana mondjuk a felso szint. Tovabballtunk. Gyomrom idegesseg es izgalom keverekevel. Regen volt mar ilyen magas az adrenalin szintem. Szinte kodosen lattam. Amire vagytam par napja, amit szerettem volna aterezni, megkaptam. Egy dozisban.

Az epulettol nem messze meg tobb, kisebb haz allt. Kozelebb mereszkedtunk, mire az egyik haz elott egy par papucsot pillantottunk meg. A hazbol morajlas hallattszott. 33 eves ferfi vagyok, de finoman szolva beszartam. Zsuzsa is felvette a falfeher szint. Ennyi eleg egy napra gondoltuk es amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk a helyszint. A visszautat kb tized annyi ido alatt tettuk meg. En kozben dokumentaltam a kornyezetet, hogy keszithessek egy terkepet. Hogy miert azt meg nem tudom, de meg nem zarult le ez tortent az eletemben.

Amint visszatertunk a betonutra egy csorda tehennel talaltuk magunkat szembe, akik bekesen, nema csendben battyogtak el melletunk.

Azt hiszem ez volt a nap, de akar mondhatom hogy eddigi utunk legmegfoghatatlanabb elmenye. Legalabbis szamomra. Nem konnyen fogom elfelejteni amit lattam es ereztem.

Ezek utan meg betertunk egy etterembe, ettunk nepali inyencseget, ami sajna megfekudte a gyomromat. Nem esett jol, uhogy hazaerve le is doltem egy kicsit. Mire felkeltem mar majdnem besotetedett uhogy lesiettunk a partra mielott a partimento kihuzza a homokbol a zaszlojat, jelezve hogy lement a nap, vege a furdozesnek. A tenger csodalatos volt. Az eg kitisztult, es a felhok vorosen izzottak a lemeno nap fenyeben. Tiszta giccs volt. De az a tenyleg nagyon giccses tengerparti naplemente.De pont jo volt napunk lezarasara. Igy telt a 13. napunk.