India delight: 15. nap - Agonda - Gokarna (Goa

(Zsuzsa)

Felkeltunk, osszecsomagoltunk, s delelott tizre kikoltoztunk. Laci megette az utolso German breakfastjet (Nemet reggeli, omlettbe sutott krumplikarikak savanyu uborkaval), én meg lekváros zsemleztem teaval. Valahogy nem volt etvagyam. Amennyire lazongtunk elso nap a hely ellen, most olyan nehez szivvel bucsuztunk. A hazigazdankat megszerettuk, az ido felverodott, 3 nap utan vegre kisutott a nap, ott volt a part fel lepesre, a faluban ismeroseink lettek, s ide fuztek az eddigi legkedvesebb kalandok, felfedezesek. Amitol tartottam, bekovetkezett. Megtort kicist a kirandulas lendulete. Elkezdtunk nyaralni a szo klasszikus ertelmeben. Ami veletlen sem baj, csak mivel nagyon jo volt, nehez visszazokkenni.

Mivel a szallasunkkal szemben is kinott egy internet kavezo, atmentunk megnezni melyik teruletre milyen idot josolnak, hogy es hova jutunk el busszal, vonattal. Nem voltunk tul produktivak. Egy ora mulva pont annyira voltunk tanacstalanok, mint egy oraval korabban. Na jo, nem. Talan egy kicsit jobban. Keralaba, ahova keszultunk, olyan idot josoltak egyesz novemberre, amilyenben az elmult 3 napban volt reszunk. Eso minden nap, magas paratartalom, ha veletlen kisutne a nap (de ezt nem igerik), es jo sok bebudosodott ruha. Amit azert nehez elkepzelni, mert itt epp szaz agra sut a nap, s mert eleg tanacstalanok vagyunk, hogy ha nem oda megyunk, akkor hova. Hova eszakabbra. Mindegy. Abban maradtunk, hogy megtesszuk az elso lepest, lemegyunk kicsit delebbre, Gokarnaba, aztan kicsit meg lejjebb, es ha nagyon elegunk lenne, hatra arc es irany eszek. Adunk egy eselyt az idojarasnak. Hatha jobbra fordul.

Atriksaztunk a vonatallomasra, Chaudiba. Majd ket oras varakozas utan (kicsit koran erkeztunk), a kiirthoz kepest 15-20 perccel korabban erkezett a vonat.

Az allomason eleinte egy portugal par szundikalt 1-1 padon kiterulve. A bufe, vagy utasellato uzemeltetoje egy hatalmas lada hejaban fott krumplival kitelepedett a bufe ele, s pucolgatni kezdte a zoldsegeket. Ha kozbe jott vevo, megtorolte kezet a mellette huzodo keritesbe, elvette a termek arat, mellenyzsebbol visszaadta az aprot, majd folytatta a pucolast. Egy vasutas befejezhette az ebedjet, mert talcajan ket nejlonnyi maradekkel jelent meg, mivel a vasuti kosztos kutya evohelye fele indult. Kidotogette a zacsik tartalmat, azokat atdobta a keritesen, s dolga vegeztevel tavozott. A kutyanak mar csak azt kellett eldontenie, a tobbi kutyat hajtsa-e el etele korul, vagy a varjakat.

A vonat begordult. Szep szammal osszegyultunk. 30 rupiat kellett fizetni kettonk jegyeert. Nem is ertem, hogy tudjak ennyibol fenntartani a vasutat. Az kiderult szamunkra, hogy ha nagyobb tavolsagra utazik az ember vonattal, 1 – 1,5 onappal korabban kell megvenni a jegyet, amennyiben biztos ulo vagy fekvohelyet szeretne. Olyan nincs, hogy gondolok egyet, kimegyek az allomasra, es veszek egy jegyet plusz helyjegyet. Helyi jaratokra veheto jegy, aztan oda ul az ember, ahova tud. Turistakak van egy olyan lehetoseg, h ogy vagy az allomasra, vagy ha nincs egy keznel, akkor egy ugynoksegre bemegy az ember, csak ez utobbi plusz par szaz rupiat jelent, es ket nappal kesobbre ker egy surgossegi jegyet. Ez nyilvan dragabb mulatsag, de ha szerencsed van, igy nyilik csak esely tovabb allni, tobb honapos eloretervezes nelkul.

Szoval vonat. Nos, ez kicsit nagy falat volt elsore. Az oke, hogy kivulrol tehervagonnak tunik. Pici ablakok, vizszintes racsokkal, miken kezek, karok nyulnak ki. Gondoltam, sotet es szuk belul. Sotetnek sotet, de elkepesztoen tagas. Mint egy balterem. Es mocskos a vegtelensegig. A plafonon, mint hatalmas fekete pokok ulnek es porognek szamolhatatlanul a fekete ventillatorok. A plafon pokhalos. A pokhalok feketek. Nyilvan tovv honap, ev pora rakodott ra.

Egy ulesen hivatalosan 3 embernek van hely. Tobbnyire tele van. Laci feltette a csomagokat, fel fenekkel leult. En inkabb az egesz uton tarva nyitva allo ajto kozeleben acsorogtam, elobb kicsit ijedten, majd egyre inkabb megbaratkozva a helyzettel, s oldodva kicsit. A taj legalabb zsep. Olykor koromfekete alaguton haladunk keresztul. Az egy dolgo, hogy a vonat zajos, am egyes gyerekek ugy dontottek, e zajszintet nekik feltetlen tul kell szarnyalniuk, s az ablakokon, ajtokon kihajolva sikitottak bele a sotetbe. Zeng az alagut. Mintha sivito szellemek szazai kovetnek, vennek korbe a szerelvenyt.

Egesz uton fel-le rohangalt 3-4 fiatal fiu. Ki szendvicseket kinalt szakadatlan, ki szamoszat, ki edesseget, ki hutott italokat cipelt vodorben, ki teat, kavet. A tea fajtajara nezve "csáj”. Ugy szervirozzak, hogy a fiu az egyik kezebol leteszi a szamovarra hajazo femkotlat, melle mega soha vizet nem latott muanyag kosarat, benne az aprobb kellekekkel, mint papirpohar, teafilter... Melleguggol, kitesz egy papirpoharat a foldre, enged bele tejes forrovizet a szamovarbol. Ha teat ker az ember, beledob egy filtert, es kesz a tea. Ha kavet, akkor feltep egy nescafes zacsi szeru tasakot, tartalmat a poharba uriti, a szemetet az ules ala hajitja elegansan, es kesz a kave. Mar robog is tovabb. A poharak, es egyb folos, nem eheto kellekek az anlakon at tavoznak. Semmi gondolkozas, semmi hezitalas, szegyen. Itt ezt igy szoktak. Ha kopni kell, azt is az ablakon at teszik. Ez azert kedves. (Mert mindenki kopkod. Nem veletlen van a Tilos a dohanyzas mellett mindig ott a Kopkodni tilos figyelmeztetes is.)

(Laci)

Az a sokk amit vartunk engem kb itt kapott el. En egy kisebb idegosszeroppanassal ultem vegig az utat. Annyira sok volt az inger hogy alig kaptam levegot, luktetett a fejem, es halvany pottyoket lattam magam elott, mikozben enyhen szedultem. Konkretan panikrohamom volt. Legalabbis azt hiszem mivel meg nem ereztem ilyet soha. Es nem a meleg miatt vagy a zsufoltsag miatt, hanem az egesz kornyezet, a zaj, az emberek. Ugy minden. Szerencsere nem tartott tobb oraig, es hamar rendbejottem. Mar amennyire lehetett. Szar volt na!

(Zsuzsa)

Az egyik allomason ledolgoztuk a husz perces elonyt. Hssza varakozas esmeg egy rovidke utazas utan vegul befutottunk Gokarnaba. Azonnal el is csipett bennunket egy riksas, s atrepitett a 10 km-rel odenbb fekvo buszallomasra, leven annak toszomszedsagaban foglaltunk szallast. A szallas neve Hapri Pria Residency.

Igyekszem nem az elso benyomasok alapjan hozzaallni az ujabb es ijabb telepulesekhez. Hat nem konnyu.

A szallasadoink hindu emberek. Egy Laci magassagu, nadrag helyett lepedot maga kore tekero, jogatanar kinezetu ferfi, es pici, de nagyon kedves felesege. Vegtelen kedvesek. A lepcsohaz padloja tukor. Nem is szabad cipovel bemenni. Honunk alatt a szandallal haladunk fel az elso emeletre. A szoba tagas, kicsit furcsa, korhaz-szaga van, de ket ejszakara megteszi. Az osszes ruhankat leadjuk mosni. Itt negyedannyiert vallaljak. Nekik is van gepuk. Kapunk egy csajt (ugy megkivantuk a vonaton), majd naplementeig jarunk egyet.

Elso setank Gokarnaban majd eleg mely nyomokat hagy mindkettonkben. Lefekves utan majd pislogva fekszunk a sotet szobaban, es nem is ertjuk hol vagyunk, de legfokepp azt nem, miert.

Egy szuk, sotet utcan haladunk. Mosolygunk es koszongetunk, mint korabban. de a korabbi kedves viszontmosolyok helyett kifejezestelen arcok fogadnak. A teraszokon ucsorgok ajka olykor mintha mocanna, de nem hellot formaz, sokkal inkabb mormol valamit. Hindu szobrok, kepek mindenhol. Az epuletek teljesen masok. Itt nem a szines kis portugal stilusu hazikok sorakoznak, de fa homlokzatu, osztott szintunek tuno epuletek, amik mintha a kozepkorbol maradtak volna vissza. Az ajtokon bekukucskalva egy nagy ures szoba lathato, vallasi jelkepekkel, szobrokkal, de egyebkent uresen. Abbol ujabb szobak, folyosok nyilnak. Mintha minden bejarati ajto mogott egy csarnok, egy masik utca, vagy templom-fele huzodna. A teraszokon lepedokbe burkolt, felmeztelen ferfiak ulnek es mormolnak. Az ut vegen pedig erkezik az a sokk, amire a bombay-i landolaskor szamitottam, de ott elmaradt. Megprobalok irni rola, de azt hiszem nincs az az isten, ami segitene visszaadni azt, amit akkor es ott lattunk.

Egy negyzet alaku to, korbe uttal, az ut menten epuletek. A víz inkabb pocsolyara emlekeztet. Benne mindenfele hinaros es nem hinaros novenyek, itt-ott kaposztafej, papucs uszkalnak... Ami egy nem epp tiszta kanalisba belefer. Lepcsokon lehet lejutni a partra, de ki van irva eleg erdekes angolsaggal, hgy a viz mely, meg nyomokba krokodilt is tartalmaz, s hogy evente halnak meg itt emberek, s tisztelettel kernek, ne te legy a kovetkezo. Gyengebbek kerveert pedig meg oda is pingaltak egy hejre kis krokodilt.

Lenezunk a vizre. Az egyik parton ucsorog egy idos ferfi. Elobb csak moccanatlan szemlelodik, majd fogja magat, s lebukik a viz ala. Kicsit odebb egy no meregeti magara a vegtelen koszos vizet.

A viz szintjenek magassagaban szobak talalhatok, ahol lepedos ferfiak mintha vallasi jellegu ritualekat hajtananak vegre. Az omladozo, mocskos hazakban csak lepedos, festett homloku ferfiak.

Sikerul lencsevegre kapnom ket fiatalabb festett arcut, akik kiszurjak, s rossz neven is veszik tenykedesem. Utanunk jonnek, s amig az oket abrazolo ket fototol meg nem valok, nem is tavoznak. Ekkor mar tobb, mint eros a gyanunk, hogy nem feltetlen turista videkre tevedtunk.

Utobb megtudjuk, hogy a hely neve Kooti Tirtha Kund, ahol az itteni szerezetesek (a lakossag felet ok teszik ki) hajtjak vegre szent ritualejukat. Elobb elmennek a tengerre furdeni, aztan ebben a vizben mosdanak, s csak eztan lepnek be a templomba. Koran reggel jonnek ide mosdani es ruhat mosni, meg ha valaki meghal, vegrehajtani a temetesi szertartst, azaz szantalfa hamvat es kulonfele golyokat (rizs, kokusz...) szornak a vizbe. Itt kizarolag engedellyel lehet fotozni. Nos, ez esetben hoztuk a keszuletlen turista tipikus esetet.

Ettol fuggetlen keszult par kep. Nem tudom, visszaadnak-e valamit is az elmenybol, s vilagossa teszik-e, mitol szakadt bent a szo mindkettonkben. Ketlem.

A szent utcara merolegesen van a masik veglet, a bazar utcaja. Itt csak vasarolni lehet. Ruhat, etelt, penzt lehet valtani, internetezni, kinek mire van igenye. Mi beultunk egy kifozde-szeru helyre. A menu fent volt a falon. Szerencsere kepekkel, igy csak mutogattuk, hogy legyen egy olyan piros, meg egy olyan sarga. Harom fele etelt ettunk, harmad annyiert, mint korabban. Nem ertettuk. Alig utaztunk par szaz kilometert, hogy lehet ilyen oriasi az arkulonbseg?

Ami az eddigiekhez kepest elteres, hogy tobb az a fajta feher ember, akik nem hagyomanyos turistanak festenek, de mar-mar a helyiek magabiztossagaval es konnyedsegevel mozognak. Lepedokbe burkoltak, helyi jelekkel tetovaltak (vagy csak tetovaltak), sovanyak, kicsit bozontosak, nem fotozzak le a kihozott etelt, de bekesen elucsorognek egy zacskos tejet szurcsolgetve az eteto hely teraszan, es befele szemlelodnek.

A hazigazdaink kesobb elarultak, van itt a kozelben egy jogafarm, meg lehet meditalni. Ezek a felig beepult figurak azok, akik tobb honapra idekoltoznek, 100 – 150 rupiaert berelnek szallast, es jogazgatnak. Kulonosek nagyon. Mintha mindig transzban lennenek.

Nos, a mi transzunk itt hamarosan veget veszi. Rank telepedett az este. Visszavonultunk a szallasra. A felmerult, egeto kerdeseket meg felettuk szallasadoinknak, kik a vacsorankat is megmagyaraztak, meg ellattak masnapra vonatkozo hasznos tanacsokkal, merre menjunk, mit nezzunk.

A vacsora annyiban volt erdekes, hogy az etel ugy nezett ki, mint egy aprobb falatokbol allo zseles halom. Egy falatka egy kis rozsa karfiolt rejett, amit bevontak tesztaval, es megsutottek. Mint a pakurat. Es eztan kovetkezett a varazslat, amivel a rantott karfiolbol koromporkolt-szeru etel kerekedett. Valami gumis allagu dologgal vontak be, plusz szoja szosszal ontoztek. Igy lett zseles, megis ropogos. Elfogyott, de sokat tanakodtunk folotte. Mindez Gobi manchurain nev alatt futott. Ezt a nevet meg felirtam, de kezdek letenni rola, hogy megjegyzem az etelek neveit.

Ejjel tiz korul volt egy eleg impozans harang-csengo vegyes korus. Csak ugy zengett a szomszed tamplom tornya. Olyan volt, mintha ezer krisnas vonult volna el az ablakunk alatt. Aztan csend lett a telepulesen. Lehet, hogy ez volt a falunak a jel, amit regen kiabaltak az utcakon: „Tizet utott mar az ora, terjetek hat nyugovora!”. Elultek a zajok. Neha fel emberi, fel allati hangon feluvoltott egy leny (talan tehen, vagy medve, vagy...) a toszomszedsagunkban allo epulet gyomraban, mire az az egy arva szunyog, ami a szobankba tevedt zummogte a kontrat. Igy mulattuk az ejszakat.