India delight: 38. nap - Amritapuri

-->

(Zsuzsa)

Reggel olyan kakofoniara ebredtem! Elkepzelni sem lehet tokeletesebbet. Hajnalban elkezdtek enekelni a templomokban (ferfiak az egyikben, a masikban nok), a madarak is hoztak a formajukat, plusz a viz is szallitotta a halaszok felol a minden reggeli, keso delottbe nyulo muzsikat. Mint egy meghibasodott zenegep, olyan volt az ashram.

Reggeli, pakolas, szoba kitakaritasa magunk utan es irany Varkala. Halal nyugodtan ballagtunk ki a rozsaszin hid labahoz ahol elozo nap szaz riksa allomasozott, hogy fogunk egyet es azzal megyunk ki a buszallomasra. Nos, ezen a reggelen egy fia riksa se kozel, se tavol. Kibaktattunk hat az ashram bejaratahoz, mert ott meg van esely, hogy talalunk egy visszafuvarra varo riksat. Ez sem nyert. Igy esett hat meg, hogy az Amritapuri es Varkala kozti 60 kilometers utat 4 busszal tettuk meg, majd 3 ora alatt. Egy buszt lestoppoltunk, ami a kovetkezo faluba tartott, egy masik innen mert Kollam fele, aztan jott Parippaly, vegul varkala. Es minden varakozasunkkal ellentetben ez meg nem a vegallomas volt, mert a szallas vegul nem Varkalaban volt, hanem Edavaban, ami egy kis telepules varkalatol 4-5 kilometerre.

Azert nem Varkalat valasztottuk vegszallasunkkent, mert az utikonyv azt irta, nyuzsognek a turistak, a tengerpart vegtelen zsufolt. Ehhez kepest, mikor kesobb arra setaltunk, a vizben ha lattunk 5-6 embert, talan sokat is mondok, az arusok meg majd meghaltak par vevoert. Kongtak az utcak, az ettermek, az arusok bodei. Alig lezengett par ember a videken. Az arak ennek megfeleloen kicsit magasabbak is voltak, mert ha vegre betevedt egy meresz vasarlo, attol probaltak beszedni azt a penzt is, amit a tobbi nem erkezo utan hianykent fenntmaradt. Varkala es kornyeke eddig a legszebb hely, ahol megfordultunk. Annyi, hogy ez a csendes elkeserdettseg rault kicsit a videkre.

A szallasunk egy csalad otthona. Asin Momo neven futnak. A szlogenjuk, hogy negy szin, negy szoba. Mi voltunk a citromsarga. Agy, asztal, egy muanyag szek a berendezes, de a haz oszlopos terasza a hatalmas faasztallal feledteti a szoba puritan voltat. Itt szunyog mar nincs, ahogy halo sem az ablakon, meg szunyoghalo se az agy fole szerelve. A haziak? Ket indiai no, ket gyerek, meg egy svajci no. A svajci illetosegu neve Monika, o kepviseli a szallas nevenek Momo felet, az egyik indiai holgy pedig a masikat. Az ugy volt, hogy egy nap Momo eljott Indiaba, ahol megtalalta a nagy Ő-t. Asin ferjet. Mivel Momo nem tudott malayan nyelven, a feleseg meg nem angolul, a ferfi egy ideig ugy osztotta a lapokat, ahogy neki tetszett. Aztan... aztan nem tudni mi tortent, meghalt a ferfi vagy csak lelepett, de teny, az egykori feleseg es a baratno most egyutt uzemeltetik a csaladi vallakozast. Momo evente 5 honapot tolt itt. Ha valaki, akkor a gyerekek jo sokat profitalnak jeleneletebol. A szallas meglehetosen vilagvegi (minek kompenzalasaul van robogo, es riksa berlesi lehetoseg, meg wifi), de mire besetaltunk a vilagvegerol a lakottabb reszek fele, allithatom, eletem eddig legelkepesztobb tajan haladtunk keresztul. A gyalogosvenyhez kepest jobbra lent a tenger. Balra ligetes erdo, homok, palmalevel fedte hazak. Kesobb a sziklas tengerpart homokossa szelidul, halaszhajok jelennek meg, meg egyre tobb szallaslehetoseg, csabitobbnal csabitobb teraszokkal, etkezdekkel. Minden nagyon izleses, nagyon meghitt, szep. Mint egy ekszerdoboz az egesz.

A gyalogut vegen kezdodik a bazarsor. Egy bolt, egy etterem, egy bolt, meg egy, egy etterem. Csak penzt kolteni lehet. Utolso allomasnak kituno. Jobbnal jobb ajandekokat lehet venni, es meg cipleni sem kellett oket egesz uton. A sor elejen a helyi alakok boltjai, kesobb a nepali arusok, es nepali vendeglatosok veszik at a hatalmat. Veluk nem olyan konnyu alkudozni. Az arujuk jobb minosegu, ez teny, de epp ezert ami arat mondanak, az tobbnyire a valos ar, es csak par tiz rupiat engednek, ha tobb dolgot vesz az ember. A masik fontos dolog, hogy nem szabad igergetni, hogy most nem, de majd kesobb visszajovok, mert szavan fogjak az embert. Kezet raznak, hogy ok, akkor kesobb varunk, es ha legkozelebb setalsz arra, emlekeznek, es mese nincs, akkor lehet haladni a boltba befele. Szerencsere csak harom helyen tettem igeretet, a harmadikon vilagositott fel az elado lany, hogy itt komolyan is veszik az effele adott szavakat, ugyhogy ovatosan fogadkozzak, es 2-3 helynel tobbon ne fogadkozzak, inkabb mondjam meg kerek perec, hogy most nem. Olyan komoly arccal beszelt, hogy minden szavat keszpenznek vettem, es aznap nem is tettem tobb igeretet.

(Gyors hir: most olvasta Laci az ujsagban, hogy az egyik helyi vonatnak elvalt az alja es a teteje. Olyan rozsdas, faradt volt az anyag, hogy kerekek kigurultak a vagon fala alol. Lenyegben ketteszakadt. Az utasoknak volt annyi szerencseje, hogy az epp indulo szerelveny, es nem a robogo gep potyogott szet alattuk. A szethullott darabokat lecsatoltak, es csak a maradek, ep resz haladt tovabb. Senki nem serult meg.)

Aleppy utan ez volt a masodik hely, ahol fuvet kinaltak a helyiek. Nem is ertettem, hogy mikor anno, Aleppyben, megerkeztunk a szallasra, es en kiteritettem a Sumannal szedett novenykeim szaradni, a hazigazda miert jott oda, es szo nelkul kotort bele gyujtemenyembe, s tette fel nem epp kedves arccal a kerdest, ez mi? Mikor mondtam neki, hogy chakravalami, szemmel lathatoan megnyugodott. Hat ezert. Elobb meg tanakodtunk Lacival, hogy mit erthetnek azon, hogy fu? talan valami helyi gyogyfu? Itt minden ketelyt kizaroan tettek fel a kerdest, kell-e marihuana? Kicsit meglepodtem. Aztan Momoval beszelgetve kiderult, ok pl azert nem arulnak alkoholt a szallason, mert ha valakinek olyan napja van, hogy bemartja oket, bezarhatjak a boltot, leven a haziak muszlimok. Szo mi szo, van itt is minden a kedves mosolyok mogott. Szomoru teny, hogy a helyiek kozt szedi aldozatat az alkoholizmus, s hogy Keralaban eleg magas a farmerok ongyilkossagi rataja. Igen, India elkepeszto. Millioszor racsodalkoztunk, hol imadtuk, hol kevesbe, de teny, mindezt turistakent. Ott elni kokemeny lehet. Ahanyszor vegigsetaltunk a parton, ugyanazon emberek ultek ott es meredtek a tenger semmijebe feketere egve, csontvekonyan. Helyes voltak, mosolyogtak, par szot szoltak, integettek, ha fotora kerultek, vegtelen boldogok voltak, aztan ahogy elhaladtunk, maradtak megint ok, es a vegtelen tenger. Masnap egy pasi pl, akit Laci lefotoz, s keresre az este folyaman elkuldi neki a fenykepet mailben azon melegeben valaszol is, hogy koszi, meg hogy ez vagyok, ehhez ertek, ha van az orszagodban munka, szolj. Mindenki ugy menekul, ahogy tud. Igy megy ez.

A vendeglok elott kivetel nelkul ott volt egy kis pultocska, rajta jegbe hutve kis halak, nagy halak, gombolyu halak, hosszukas halak, polipok, rakok mindenfele szinben es meretben. Este tiz korul az egyik pasi viccesen konyorgore fogta, hogy ha nem megyunk be, vajon ki eszi meg mindezt a allatseregletet? Volt, ahol nyugati zenevel probaltak becsalni az embereket, voltak elo egyenesben jatszo zeneszek, hangulat-gyertyak, kockas terito es elegans feher abrosz, fairy light es fonott bambuszlevel. Mindenki megtalalhatta volna az izlesenek megfelelo etkezdet... ha lett volna ember. Es ez hivatalosan mar a szezon. Mindenki, mindent bevetve igyekezett vendeget fogni.

Este joval sotetedes utan indultunk haza. A zseblampank epp csak felvillant ugyhogy maradt a telihold mint fenyforras.