India delight: 26. nap - Palakkad (Kerala)

(Zsuzsa)

Valoban, a taj lenyugozo, a novenyzet 10 kilometerenkent komplett kicserelodik, mint allitolag a nyelvek is Keralan belul. Orult egy helynek tunik, de megvan a maga baja.

Ettol fuggetlenul egy vegtelen rossz ejszakat tudhattunk magunk mogott reggelre. Alig jott alom a szemunkre, ha megis, akkor is minek. Remeket lattunk mindketten. Bevallom, a het oras vonatut soran sem vartam ennyire az elso napsugarakat, mint ezen az ejjel.

De mint minden nap, ma is rankvirradt. Reggeli 8:30-kor, ebed 13-kor, vacsora 19-kor. Ez a varhato napirend. Reggeli a mar ismert keralai reggeli, majd egy oranyi beszelgetes felemekrol, szellemekrol az ejszakai elmenyek kapcsan. Aztan mi ebedig visszavonultunk, egyfelol kimosni a ruhainkat, majd a ruhakat a napra(!!!) kiteregetni. Eztan a hatso bozotos traktus felfedezesenek bizonytalan kiserletevel felriasztottuk az ejszaka utan elnyugvo osszes szunyogot, kik bosszubol minden testreszunkbe belecsippentettek. Ekkor jott a dontes, hogy nemcsak naptejbe, de szunyogriaszto spraybe is beburkolodzunk.

Ebed utan, amit bananlevelen talaltak, s ami alapja a helyi termesztesu rizs volt, meg mindefele szoszok, termeszetesen villa nelkul, az egyik itt dolgozo asszonnyal felultunk a helyi buszra, hogy 5 perc utazast kovetoen megerkezzunk az o kis falujaba. Nos, a falu 3-4 hazat jelentett, mikben egy-egy csalad elt, itt-ott a szomszedokig nyulo rokoni szalakkal. Vegeredmenyben egy csalad ide-oda szarmazottjai eltek itt. Azt hittuk, csak atkiser minket, es magunkra hagy, mi meg kedvunkre garazdalkodhatunk. Hat majdnem. Kiderult, csaladlatogatoba mentunk. Betessekelt a hazaba, ahol rajta kivul eltek a szulei, a huga, a batyja csaladja, es millio gyerek. Hogy ki kivel volt, azt illetoen igen hamar vesztettem el a fonalat.

Volt egy kislany, feketere festett szemoldokkel, homlokan fekete ponttal. Kearalaban nem o az elso ilyen forman sminkelt kislany, akit lattunk. A legkisebb gyerek egy a plafonrol lelogo textilben ringatodzva aludt. Az eloszoba szerusegben ultettek le bennunket egy kanape szerusegre. Jobbra volt meg egy TV, muanyag takaroval fedve, azon csaladi kep, muanyag tokba zarva. Azt mashol is lattuk, hogy mindenre nagyon probalnak vigyazni, ami uj, ertekes. Mindent betekergetnek muanyag foliaval, es ugy hasznaljak. Ertsd magat a buszt, az autouleseket, mindent. Aztan ahogy telnek az evek, a muanyag szep lassan lefoszlik mindenrol, aztan maga, amit befedtek, az is szertefoszlik. Aztan kaptunk egy kis samlit, ra ragcsalnivalot, meg limonadet. Na es itt jott a dilemma. Limonade. Azt olvastuk mindenhol, hogy csak uveges vizet szabad inni, csapvizet, jeges italt a jeg miatt veletlen sem. Hoztunk magunkkal viztisztito tablettat, amivel fogmoso vizet gyartunk, hogy ahhoz se egyenesen a csapbol jussunk. Es most itt van ket hatalams pohar ismeretlen eredetu viz, meg tobb tiz ember, akik argus szemekkel lesik minden mozdulatunk, a hazukba invitalnak, enni es inni adnak, korbeallnak, plusz az utcan egy falka apraja-nagyja, akik mind ott kukucskalnak, kuncognak, es latni akarnak minket, hozzank erni, szolni hozzank ha csak egy szot is. Na ki az, aki ebben a helyzetben azt mondana, nem, koszi, nem iszom meg a limonaded? Hat nem mi. Ugy dontottunk egy osszepillantassal, hogy egy eletunk, egy halalunk, megisszuk. Azota este van, es jelentem senkinek semmi baja.

De ettol fuggetlen eleg furcsa helyzet volt ott ulni valaki lakasaban, akivel lenyegeben nem tudsz kommunikalni. Az egyik iskolas lany beszelt valamit angolul, de vele is addig jutottunk el, hogy Honnan jottel? Neved? Munka? Csak igy, toszavakban. Megmutattak a nyulakat, amit a hatso udvarban tartottak, aztan elokerultek a fenykepek. A batyuska tanult apolonak, a kepek 50%-a keszult rola. Kiderult, aki elkisert ide bennunket, o dolgozik, a masik no haztartasbeli, a harmadik iskolas, a tobbiek idosek vagy gyerekek. Ha jol osztottam-szoroztam, valahol ket ferjnek is lennie kellett. Talan dolgoztak, mert nem kerultek elo. Ultunk, es mosolyogtunk, mint ket tejbetok. Ok alltak szemben velunk, es neztek. Hat nem kicsit volt erdekes helyzet. De lassan megszokjuk, hogy a helyzetek jonnek, aztan majd ahogy jottek mennek is. Nem hozunk dontest, hogy jo, akkor mi most mennenk. Hagyjuk, hagy tortenjen, aminek tortennie kell. Haladunk az esemenyekkel. Sodrodunk?

Lassan atsodrodtunk a szomszedba, ahol szinten rokon lakik. Addigra mar elokerultek a fenykepezogepek. Elmondhatatlan orultek, mikor lattak magukat a kijelzon. Ugy elozonlottek Lacit, hogy o maga alig latszott ki a gyereksereg alol. Imadtak, ha foto keszul roluk. Liba sorba ultek a fal menti patkara, vagy katonas haptakba vagtak maguk, ha gep kozeledett. Mivel lattam, mekkora izgalmat okoz e technikai vivmany, rajuk biztam a kisgepem, hogy gyartsanak sajat fotokat. Mondanom sem kell, senkit nem kellett noszogatni. Mindenki meg lett orokitve. Meg a kutyarol is keszult kep.

Vegul erkezett egy motor, rajta hazigazdank, aki moge felpattantunk, es hazarobogtunk. De epp csak bekapni egy lencsebol keszult falatkat, es mentunk is tovabb a kozeli ashramba. Hazigazdank mar tegnap is jelezte, neki fenntartasai vannak az ashramokkal szemben, mert a legtobb csak penzgyarkent uzemel. Ez a ferfi, aki ezt alapitotta, regen valoban rendelkezett gyogyitoi kepsegekkel, de ezek a kepessegek jonnek es mennek az ember eleteben. Es o az, aki meg mindig abbol a kepessegeibol, azaz azoknak emlekeibol el, amik egykor reszet kepeztek. Meg ha mara azok el is hagytak. De elvisz bennunket, ha akarjuk. Hat mentunk.

A hegy labanal, de epp annyira magasan, hogy a siksagot fentrol be lehessen latni allt egy naaaaagy feher epulet, gondosan muvelt kerttel, pici kapolna-szeruvel egy egyik csucsokben. Az udvaron setalt egy magas, feher ruhas, copfos ferfi, o volt a guru, egy hasonlo, csak kisebb, o volt a segedje, meg 3 masik ember. Ok voltak a vendegek. Odakoszontunk, kicsit tetovaztunk. Nem tudtuk hogy kell ilyenkor viselkedni. Mit is jelent az, hogy valaki guru? Hogy kell egy guruval beszelni? Mit kell tole kerdezni? Ha nem is kell, mit lehet, hol a hatara a kivancsisagnak es a neveletlensegnek? Szerencsere nagyobb figyelmet szentelt a vendegeinek, igy mi, hazigazdank vezenyletevel megneztuk a templomukat kivulrol. O mondta, nyugodtan kerdezzuk meg, ami erdekel minket. Mondtam, igazabol minden erdekelne, de mivel csak annyit tudok, hogy itt egy haz, meg benne ez a ket ember, semmit nem tudok kik ok, miert vannak, mit csinalnak, nem is nagyon tudok mihez kapcsolodni, mit kerdezni. Vegul ugy dontottem, inkabb csinalok magambol hulyet, es ezeket a kerdeseket teszem fel, igy sorban, mint uljek kukan, holott ki tudja, mikor keveredek eletemben meg egyszer ilyen szituacioba.

Jott tehat az audencia. Elindultunk egy kenyerfa fele, amin egy 10 szemelyes hinta logott. Nem pontosan ertettem, miert kell himbalodzva beszelgetnunk, de gondoltam, legyen. Am a leosztas az lett, hogy guru a hintaba, mi meg tole kb 5 meterre felkorben kaptunk muanyag szekeket. A guru mondott dolgokat, mellette egy idos holgy, vagy a hazigazdank tolmacsolta, amibol az lett, hogy vegul veluk beszelgettunk. Kerdeztem a gurut, hogy hogy kell elkepzelni egy napjat? Mikor kel, mit csinal, stb. Mire azt a valaszt kaptam: Hearth of love reggel, hearth of love delben, hearth of love este. Na koszi. Itt be is fulladt a dolog. Szerencsere jott egy csesze tea. Nagyon kulonleges, mintha kardamonos izu. Ebbe lehetett kapaszkodni. Meg elotunt a seged, aki Angliaban jart egyetemre (automernoki karra. Nem vicc.), igy vele tarsaloghattunk, mig a guru a hintan ringatodzott, vagy fel-le jarkalt nyughatatlan. Nem mondom, hogy megnyugodtam a kozeleben. Alapvetoen eleg vicces figura volt, kicsit talan beteg, de mindenkepp vegtelen maganyos. Ez persze mind csak megerzes.

A tea utan kaptunk egy kis kupac edesseget. Olyasmit, mint a tejberizs, csak barna. A tenyer kozepebe egy kis halom, amit a guru sajat kezuleg koronazott meg egy-egy szem szolovel. Mikor azt kinyalogattuk, jott egy megragadosabb es folyekonyabb valami, ami datolyabol, mezbol, cukorbol, bananbol, meg ki tudja mibol keszult. A rizs meg csakcsak, de ez a valami utan vegkepp jobb volt nem nyulni semmihez. Ragadtunk, mint a legypapir.

Miutan jollakattak, korbevezettek bennunket az epuleten, ami maga az asram, s ahol allitolag 5 ember el allando jelleggel, meg vannak szobak a vendegeknek, akik a vilag minden tajarol erkeznek a guruhoz gyogyulasert. Amit bent lattunk, azt szinte nem hittem el. Egy negyzet alaku, kavicsokkal kirakott padozatu eloszobaba leptunk eloszor. Kozepen egy oltar, negy hatalmas oszlopon teto, korbe sok sok aranyszinu kehely-szeru edeny. Termeszetesen minden feher. A marvany eleg jellemzo anyaga volt az ashram-belsonek. Innen nyilt egy szoba, ahol a guru a meghallgatasokat tartotta. Kicsit fullaszto volt a belezsufolt sok fotel es kanape, meg a textilek, parnak, fuggonyok, fel falat belotlo, aranyozott keretben logo guru-kepek, arany, elefantcsont es marvany szobrocskak, istenek, egyeb guruk. Ereztem, most azt kene mondani, hogy de szep, de egyszeruen nem jott ki a szamon. Csak hummogtunk, hogy ’uhum’.

A konyhaba epp csak bepillantottunk, es azon nyomban meg is tudtuk, hogy az ott allo oreg fabutorokat angliabol kaptak. Leselejtezte a kiralyi csalad, es itt landolt. Mivel csapathajto lettem, leszakadtam egy pillantra es megmostam a kezem. Nekem is megvannak a magam hatarai.

Fent az imatkozo szobaba nyerhettunk bepillantast. Marvany padlo, a falon uveges szekenyek, benne mindenfele konyvekkel: Bhagavad Ghita, Biblia, gyemantokrol egy vaskos kotet, meg egyeb szent es profan iratok. A falakon, polcokon, foldon a lentrol mar ismert kaliberu szobrocskak. A terem vegenek kozepen pedig egy eletnagysagu guruszobor. A megformazott szemely nevere sajnos nem emlekszem.

Az erkely volt csak hatra a maga nem gyenge kilatasaval. A szo legszorosabb ertelmeben, ameddig a szem ellat, latni lehetett az egesz kornyeket. Olyan erzes volt kb, mint mikor a kiraly felmegy a kastelya tetjere, s letekint az alant elterulo birtokara.

Szoval az ashram, amirol azt hittem, spartai berendezes, kopottas szegenyseg, es visszafogottsag fogja jellemezni, egy palota volt. Amirol eddig nem szoltam, hogy nem csak a fogadoszoba falan logott egy gigantikus kep a gururol, de minden helyiseg minden falan, nemelyiken nem is egy. A guru mosolyog, a guru egbe nez, a guru aldasra emeli kezet, a guru komoly, vidam, gondolkodik, fel van kotve a haja, le van engedve a haja... Soha nem lattam a szemelyi kultusznak ilyen vaskosan kezzelfogahto megtestesuleset.

Lacival mar a hintas resznel megallapodtunk, hogy ma este szinhazat lathatunk. Nyert. Es micsoda szinhazat!

Kifele menet beszelgethettunk par szot egy 78 eves holggyel. O maga azt mondta, 50 evvel ezelott o volt a falujaban az elso no, aki kulfoldre ment tanulni. New Yorkban vegzett valamelyik egyetemen. A guru segedje ezt kesobb ugy meselte ujra, ez a holgy volt az elso no Indiaban, aki volt olyan eros, bator, es felvilagosult, hogy kulfoldre ment tanulni. Igy szuletnek a legendak. A neninek mar az alapcsaladja sem volt szegeny, s mivel jol gazdalkodotta kapott javakkal, elmondasa alapjan csilliardos lehet. Az autoja, ami ott pakrolt a terasz alatt, erre nem is cafolt ra. Evente egyszer tolt itt egy hetet. Gondolom nem keves penzert. Mert amit itt felhuztak, meg az a sok korhaz, iskola, stb, amit uzemeltetnek, azt mind kapott penzekbol epitettek.

Menni keszultunk, mikor kiderult, ha akarunk, az esti iman is reszt vehetunk. Mar sotetedni kezdett, igy az igeret, hogy 7 percig fog tartani, nagy sullyal esett a latba. Ez ugy nezett ki, hogy a korabban belulrol nem latott templomocska, vagy kapolna, vagy minek nevezzem ajtajait kinyitottak, s feltarult egy eletnagysagunal nagyobb gurunak a marvanybol keszult szobra. Mogotte csillogo draperia, fairy lightok, viragok, nagy arany szegelyes narancs lepel a szobron, aranykorona, elotte oltar fele a foldre berendezve, kis edenykekkel, viragokkal telt talak, fustolok. Egy nagy szakallas, fejteton kontyba tuzott haju, egy szal feher lepedo a deraka korul emberke bekapcsolta a magnot, es razni kezdett egy csengot. Kezdetben utemre, neha melle-melle, mikozben a masik kezeben egy nagyon pici tojasrantotta sutot-szeruben tuzet tartott, es korzott hol a szobor feje, teste, laba elott. Neki allando helye volt itt. A szobor masik oladalahoz egyesevel jarulhattak ez emberek, s par percig egy masik edennyi tuzzel korozhettek ok is. Mi kintrol figyeltuk az esemenyeket. A het perc jo parszor het perc lett. Kint egyre sotetedett, egyre tobb bogar, szunyog gyolt korenk, meg megjelentek a hazigyikok is, es a szertartas alatt fennsegesen lakomaztak a termetes oriasszunyogokbol. Egy ido utan sokkal izgalmasabb volt az o eletuket figyelni, mint ezt a furcsa csapatot. A felmeztelen ember ugy nezett ki, mint ahogy az ember egy aszketat elkepzel. A tekinteteben volt csak valami furcsa. Nem nagyon tudtam hova tenni a szinten e csapatban jatszo embert, aki fulbevaloval, citromsarga lacoste poloban huzta meg 15 masodpercenkent a harangot, s aki sokkal inkabb tunt bortonbol szabadult frissen megtertnek.

Legnagyobb meglepetesunkre maga a guru mindez ido alatt tavol volt. A hazigazdank elmondasa szerint ennek az az oka, hogy o maga nem hisz ezekben a dolgogban. O alapvetoen semmiben nem hisz, ami ott tortenik, csak anno belekezdett, aztan ugy maradt. Kerdeztuk, o maga vajon atlatja-e, mekkor szinhaz folyik nala? A valasz, igen. Viszont orult sok penzhez jutnak, amit lehet hasznalni. Sokatmondoan azt is hozzatette, egy ashramban barmi megtortenhet. A rendorsegnek nincs oda bejarasa.

Mivel tobbszor het perc telt el az ima kezdete ota, s kozeledett a 7 oras vacsoraido, eszrevetlen probaltunk elosonni. Nana, hogy nem sikerult. Az egyik holgy, ki vegig kint enekelt, meg neha forgott maga korul, szinte ketsegbeesetten kialtott utanunk, hogy de mindjart jon a vacsora, varjunk kicsit. Mondtuk, a mi vacsorank mar var, de annyira riadtnak tunt, az ima meg kozben olyan hirtelen veget ert, hogy visszamentunk, es elfogyasztottunk egy kis adag kokuszos csicseriborsos, mustamagos, izletes valamit. Apro papirtanyerokon szerviroztak, abbol a labasbol, ami az egesz szertartas alatt ott allt az oltarfeleseg elott. Bevallom kezdem megszeretni ezt a kezzel evos dolgot.

Eztan haza, vacsora, majd ujabb tobb oras beszelgetes a latottakat ertelmezendo. Kozben 8 – 8:30-ig a szokasos aramszunet (ezt reggel es este is beiktatjak). Jo, mert ha valakinek nincs oraja is tudja az idot.