India delight: 20. nap - Kannur

(Laci)

A mai nap ismet az utazasrol szolt. Sokkal beszariabbak voltunk, mint elotte, uhogy ma a busz valasztottuk. Meggondolatlanul...

Reggel ismet a tenger robajlasara ebredtunk, majd lementunk, ugyanis nem a foldszinten laktunk, reggelizni, amit a hazigazdank keszitett nekunk. Ismet semmi extra, csak piritos es a szokasos lekvar. Mivel kb a vilag vegen voltunk, riksak meg nemigen jartak arrafele, a szallasadonk kedvesen felajanlotta, hogy kivisz minket a buszallomasra, csak meg a felesege osszeszedi magat, mert o meg epp indult dolgozni. Igy a ket fuvart egyben lezavarna. Uhogy amig vartunk volt egy kis idonk a kutyaikkal ismerkedni. Az egyik feher volt a masik pedig nyomott orru. Ennyire futotta a tudasombol. De jofejek voltak. Az asszony elkeszult, elindultunk.

(Zsuzsa)

Amig Laci kutyazott, szetneztem a haz mogott. Talaltam ket kocka alaku kotombot. Az egyikbe egy arc volt faragva. Nagyon karakteres, de szep arc. A szaja pirosra festve. Nem ertettem, hogy kerult oda. A hazigazda meselte, van egy tobb eve visszatero amerikai vendege, aki 3-4 honapot szokott naluk tolteni, mert ide jar Ayurvedat tanulni, s o faragta szabad perceiben.

(Laci)

Az uton meg sikerult par kerdesunkre valaszt kapni. Az egyik az elozo napi ingyenkonyhaval kapcsolatban. Kiderult hogy minden penteken osztanak bizonyos templomok korul ingyen ebedet. Ennyi. Mondjuk ahogy most ez irom leesett hogy ma van pentek, tegnap csutortok volt. Uhogy sokkal tobbet megse tudtunk meg. A masik, hogy Kerala kommunista allam. Az elozo napok setai soran feltunt hogy tul sok Che Gevara kepet, ikont es polot lehett vasarolni es az ut szelen lengo piros, sarlo es kalapacsot abrazolo zaszlok tovabb melyitettek a gyanunkat. Es hatalmas kobol faragott vagy eppen falra festett a voros csillagok is sugalltak hasonlokat. De biztosra nem tudtunk. Most mar tudjuk. Es szombaton is dolgoznak. Kiveve minden honap masodik szombatjat. Jo regi kis kommunizmus. Furcsa hindi, muszlim figurakar latni Che tatyoval. Egyben megerkeztunk az allomasra, ekoszontunk es megkoszontunk a szives vendeglatast majd megprobaltuk felhajtani a jarmuvunket. A tegnapi infos pasi mar mosolygot amint meglatott minket. Na ma hova mentek, ti turistak? Gondolhatta. Kalpetta-ba, feleltuk. Na oda nincs busz egyenesen, csak atszalassal Mahanadavyban. Az nekunk jo. De honnan indul? Hat onnan az allomas vegebol. Koszi. Elvanszorogtunk az allomas vegebe, ott megtalaltuk a buszunkat, de mielott felszalltunk volna volna vettunk egy kis vizet meg 5-6 fele kekszet amikkel Zsuzsa mar regota szemezett. Rutinosan letettuk a csomagunkat a vezeto melletti ulesre es leultunk a busz legvegebe. Nagyjabol tele is volt a busz. Elindultunk.

Mahanadavy kb 80km-re volt Kannur-tol uhogy ugy 2 orara saccoltuk az utat. Az ut felen semmi erdekes nem tortent, csak kapaszkodtunk mint a jogyerekek merthat a busz igencsak dobalt. Elviselheto volt. Innen mar nincs messze, gondoltam meg kb egy ora es ott vagyunk. Itt tevedtem nagyot. Azt elfelejtettuk hogy Kannur es Mahanavady kozott van egy kisebb hegy, es leven alagut nem sok volt, meg kellett masznunk. Ugy kb 1 oran keresztul erolkodott a busz keskeny utakon es hajtukanyarok rengetegen. Korlat persze sehol, csak az a jo kis szakadek. Szerencser sok volt a fa igy nem latszott hogy milyen magasan vagyunk. Itt ott hianyzott az ut, itt ott eppen epitettek. D e nagyobb para nem volt. Egy ido utan azonban befeszkelte magat egy gondolat az agyamba. Ha felmegyunk, elobb utobb le is kell menni. Hmmmm. Eddig tapasztalatainkbol arra kovetkeztettem hogy az nem lesz piskota. Nem is volt. A legjobban a kovetkezo analogiaval tudnam erzekeltetni a kovetkezo egy ora leforgasat. Mi a kulonbseg a a buszutunk es az ugysemerszfelulni-hullamvasut kozott? Az, hogy a hullamvasuton be vagy kotve, nem 1 oraig tart es szerintem lassabb is egy kicsit. Hat beszartunk. Az elejen meg konnyesre rohogtuk magunkat hogy ilyen nincs es nem is lehet. Szo szerint az ules felett 20-30 centivel lebegtunk a levegoben. Nem viccelek. Utaztam mar hepehupas uton amikor egyutt rugoztam a jarmuvel. Itt nem. Itt repultunk. Fel, jobbra s balra. Aki itt lenyom egy ket ilyen utat hetente annak nemigen kell konditerembe jarni ugy megizmosodik a felso teste a sok kapaszkodasban. En ugy kapaszkodtam, hogy attol tartottam eltorom a csuklomat a kovetkezo kanyarban. Halalfelelmunk nem volt, mert nem volt idonk ra annyira kellet koncentralni hogy ki ne repuljunk az ablakon. Csak azt nem ertem, hogy miert kell ennyire rohanni? Ebben a nyugis orszagban. Baromi jol vezetnek, azzal nincs baj. Csak rohadt gyorsan es ugy tunjak centizni az elozeseket, kanyarokat hogy azt egy mernok se tudna jobban megtervezni. Centikre mennek el egymas mellett az autok, buszok. Es nem 10 centirol beszelek. Hegynek le, szerpentinen olyan lazan elozott meg egy kamiont a soforunk mint en egy szelesebb setaloutcan egy kismacskat a gyalogos. Es en eleg lazan hagyok le kismacskakat egy setaloutcan. Megy es dudal. Ennyi. De mint az okor. Majd megall aki szembe jon. Nem szaguld, hanem nyomul. Egy tobb tonnas dog, robog kb kilencvennel, mikozben az utasok ropkodnek a belsejeben. Ja es kozben uvolt az indiai popzene. Mondjuk az tompit egy kicsit a kaland elen. Kb olyan zene mint amit egy delutani, nyugis kis kocsikazashoz tennek be. De pont ettol lesz az egesz vegtelenul humoros. Tisztara mint egy rajzfilmben. Szol a zene es a busz nyiklik nyaklik nyulik az uton. Ezek utan ha lazitani akarok felulok egy hullamvasutra es kirohogom az epitoit. Ennyit tudtok? Egyszoval remiszto volt.

De megerkeztunk egyben es ugy tunt hogy a korulottunk uloket egyaltalan nem zavarta a kis pattogas. Bekesen repkedtek. Egyeseknek meg szunyokalni is sikerult. Leszallas utan (szo szerint ertendo a leszallas) betertunk egy helyi kis bufebe egy kis teara, meg sutire, meg hogy kipihenjuk az utat. Mindketten tudtunk hogy ez meg nem a vegallomas. Innen meg utaznunk kell kb 30km-t vegso helyunkre. Es remenykedtunk hogy nem nyughelyunkre. Egy vegtelen mogorva bacsi szervirozta a gyorsan eloblitett poharakba a habos teat, meg melle kilokott a krumplis tallerjaibol kettot. Hogy ennyire utalt minket, vagy csak laza volt, az nem derult ki. Egy szot sem szolt az aron kivul. Ezen a tajon egyebkent sokkal kevesebben beszelik az angolt, mint Goan.

Megekerestuk a kovetkezo repulesre alkalmas buszt, felszalltunk es nekilattunk kapaszkodni. Mellettem egy kedves rendor foglalt helyet. Elbeszelgettunk a kornyekrol, meg hogy mik es kik vagyunk, meg o ki es mivel foglalkozik. Leirt egy-ket latnivalot amit mindenkeppen latogassunk meg, es az elerhetoseget is megadta. En ugyanis megkertem irja mar le a hallott szamok eloadoinak a nevet hogy kesobb megvehessuk a zenet, mert nagyon tetszenek. Erre o azt javasolta hogy ha legkozelebb erre jarnank, ugorjunk be hozza es ad szivesen par CD-t. Kedves ajanlat. A szamok cimeit igy sajna nem tudtuk meg. Lehet hogy beugrunk azokert a CD-kert. Az ut ezen resze mar kellemesebb volt, itt is repulgettunk de csak 10-15 centiket.

Kalpettarol kicsit mas kepem volt. En egy hegyvideki kis falut kepzeltem el, helyes kocsmaval egy bolttal es sok bakancsos emberrel. Ez mondjuk inkabb egy alaszkai kisvaros kepe lenne de en ilyennek lattam lelki szemeim elott. Hat nem az. Nem nagyvaros, de ugyanazok a boltok, meg zsivaly, meg tomeg. Nem az a kis idilli falu. Mivel nem tudtuk merre lehet a szallasunk, megkertuk az elso riksast hogy vigyen el minket a Woodland hotelbe. Azok jokat mosolyogtak es elobb 20 rupiatt kertek. Gyanus volt a dolog, mert nagyon nevetgeltek. Az ar vegul lement Rs12-re, mert az az alapdij. Na itt mar tudtuk hogy jol atba..nak, de akkor is mostmar a vegere jarunk. Beultunk, mentuk kb 200 metert es megerkeztunk. Kb a kovetkezo sarok volt. De jot rohogtunk az egeszen uhogy az maga megert Rs12-t. A szallasunk sem eppen az az idilli kis fahazikos rezidencia. Sikerult egy 3 csillagos hotelben szobat berelnuk. Nem stilusos de legalabb tisztabb, mint eddig es van TV amiben eppen a helyi tehetsegkutato megy. Kis tinik eneklenek es tancolnak. Nagyon muris. De ez is kell. Viszont amint megerkeztunk es letelepedtunk az ablak ele hogy korbenezzunk, ami persze hogy nem az erdore nez hanem haztetokre, egy majomcsaladot pillantottunk meg amint a haztetokon es a kornyezo fakon ugralnak, eszegetnek es jatszadoznak. Ez egy kicsit javitotta a repulesi elmeny okozta sokkot. De az biztos hogy nem szabad semmit nyitott ablak elott hagyni mert ezek tuti elcsenik a portekat.

Meg vilagos volt uhogy elindultunk felfedezni a varost. Na itt se sok turista jar. Azt mar megszoktuk hogy koszongetnek, meg mosolyognak, de itt paran leallitottak csakhogy kezet foghassanak velunk, udvozolhessenek. Az egyik kajaldaban ahol valami hatalmas felfujt lepenyt vagy mit kaptunk, egy anyuka ket kisfiaval odasundorgott hozzank. Illedelmesen koszontek, es mosolyogtak. Anyjuk noszogatta oket hogy kerdezzenek tolunk batran. Ittletunk allatt tobbnyire ilyen sorrendben hangzanak el a kerdesek. (Itt sem volt maskeppen). Honnan jottunk, mi a nevunk, mi a munkank es hogy hany gyerekunk van. Miutan ezek megvoltak jottek a merre jartunk mar, merre megyunk meg, mit ettunk ebedre es mit fogunk enni vacsorara. Szimpla, oszinte kerdesek. De nagyon helyesek es kedvesek. Ez kb mindenkirol elmondhato. Ha barkit megkerdezunk mi merre, legalabb oten ugranak es segitenek. Leveszik a csomagunkat, szolnak ha le kell szallnunk. A sofor is, miutan leszalltunk sajat kezuleg odaadta a csomagomat csak hogy kezet foghasson velem. Az utcan is odajott hozzam egy arc, megfogta a kezemet, megkerdezte hogyan vagyok es csak annyit mondott hogy remeli meg talalkozunk. Az egesz kb 10 masodpercig tarott.

Vacsi utan meg setaltunk egy kicsit, de csak nezelodtunk, semmit extra nem tortent. Meg beprobaltuk az internetet a szallodaban, amirol azt irtak hogy van, de pont most nem mukodik, kaptuk a valaszt. Uhogy marad az internetcafe. Most alvas, mert holnap elturazunk egy 300 meteres vizeseshez. Legalabbis remelem, mert ugy tunik Zsuzsanak elcsapta a gyomrat az esti kicsit zsiros puffancs.