21. nap - Kalpetta (Kerala)

(Zsuzsa)

Ok, akkor ez a nap legyen az en korom, hisz miattam nem tortent ma semmi. Az esti zsiros sult teszta kicsit mar sok volt a gyomromnak (nem, nem voltunk tul mohok, nem rendeltunk tul, csak a srac ertette felre a 2 csáj rendelest, es a ket tea helyett hozott ket labda-szeru valamit, amit egy ket retegu, felfujt palacsintakent tudnek leginkabb leirni, csicseriborsos szosszal), meg a vonatozas-buszozas is most ulepedhetett le, igy reggel arra ebrdetem, hogy vegtelen faradt vagyok, es semmi mast nem akarok, csak aludni. Igyhat kivettunk egy ujabb nap szabit. Laci jart le etelbeszerzo korutra, ettunk kicsit, en aludtam, Laci kiolvasta a helyi sajtot, es megnezte az osszes filmet es reklamot a TV-ben. A reklamok fo temaja az ekszer es az auto. Mindez  novel, vagy no nelkul. Tobbnyire minden sztoriba belefuzve a hazassag, csalad, es ezek boldogsaga. Minden masodik reklamban megkerik valaki kezet, aki a gyemantgyurutol transzba esik. Meg ha telefont, tevet, autot reklamoz maga a fo reklam, akkor is. Ez az elozo telepulesen is feltunt, hogy elmondhatatlan sok ekszer-reklam es uzlet volt az utcakon. Az eskuvo kb ehhez hasonloan jo uzlet lehet, mert szinte plazak epultek csak e tema kore. Ami feltunoen sok volt meg, az a marvany arus, a femmel kereskedok, meg az egeszsegugyi intezmenyek. Szinte minden testresznek, szervnek kulon intezmenye, korhaza volt.

Azon kivul, hogy a muezzim mar haromszor enekelt (a napi 5 megszolalasabol meg 2 hatra van), meg hogy valami hangos menet elvonult az utcan, semmi emlitesre erdemes nem tortent. Ha arra gondolok, hogy lassan vacsorazni kellene, kiraz a hideg. Annyira nincs kedvem kimenni az utcara, annyira nincs kedvem ahhoz, hogy nezzenek, hogy az autok kozt cikazva kellejen atkelnem az uton, hogy bokdossenek a koldusok, ha fel percre magallok, hogy mosolyogva el kelljen mondanom szazadszor is, mi a nevem es honnan jottem... Felidoben vagyunk. Kicsit elfaradtam, azt hiszem.  

Az elozo napokbol kimaradt, hogy menet kozben beszereztunk egy nyelvtisztitot. A gyogyszertarban kezdtuk a keresest, honnan atiranyitottak bennunket a szomszedos noi boltba, hol az arckremek es bizsuk kozt ott volt, ait kerestunk. Azt hittem, kinevetnek majd, hogy mit akarunk, de nem.  Valoban jol lestem ki, valoban nyelvtisztito volt az a valami. Amig kerestuk, izgalmasabb volt, mint maga a haszanalata. Bevallom semmi kulonbseget nem fedeztem fel az elott es utana allapotok kozt. Hm...

Az is helyes, hogy otthon az iskola kornyeken ki szoktak tenni egy tablat, amin ket iskolas gyerek halad at az uton kezenfogva. Nos az itteni viszonyokrol arulkodon, az itteni tabla ugy nez ki, hogy egy gyerek fut lohalalaban, s lobog utana a taska. Nem tudom, ezt annyit jelent-e, hogy figyelmezteti az autosokat, virgonc, szaladgalo gyerekekre lehet szamitani, vagy a gyerekeket figyelmezteti, jobb, ha osszeszedik magukat, ha at akarnak kelni az ut tuloldalara.

(Laci)

Meg hozzafuzok egy-ket infot, ugyanis nekem sikerult megneztem belulrol a helyi korhazat. Nincs bajom, legalabbis azt hiszem. Reggel furdes kozben eszrevettem hogy egy piros veralafutasos dolog jelent meg a talpamon. Eloszor azt hittem csokiba leptem, de nem nagyon akart lejonni, hiaba suroltam. Megvitattuk Zsuzsaval hogy mi lehet, de nem sokra jutottunk. Mindegy. A masik labamon nem volt semmi. Majd elmulik. Aztan vasarolgattam, ebedet szereztem, olvasgattam a The Hindu-t (az itteni The Times) amibn foleg keralai hirek voltak es a nemzetkozi szekcioban nepali, kinai es sri lankai bejegyzesek, es persze Obamarol szolo cikkek. Itt nem a nemetekrol, vagy franciakrol irnak. Az innen messze van. Ahogy kezdtunk ehezni ujra felkerekedtunk hogy vegyek egy kis piritos, meg vajat es lekvart, mert ma amolyan egyszeru napot tartunk. Amint hazajottem, levettem a papucsom es lattam hogy egy ujabb sotetbordo folt jelent meg, csak most  a masik talpamon. Az reggel meg nem volt ott. Na akkor panik hogy mi a franc lehet. Mivel olvastunk hogy van orvos a hotelben, lementem a recepciora hogy beszeljek vele. Ez is ugy volt mint az internet. Most pont nincs. De pont szembe velunk van egy korhaz uhogy betertem oda. Ott probaltam elmagyarazni egy novernek mi a bajom, de aztan keritettek nekem egy orvost. Tisztara mintha Londonban lettem volna. Ott is egy inidai az orvosunk. Ugyanazzal az angolsaggal vitattuk meg hogy mi lehet. Ugy tunik allergias vagyok Indiara. Valamire legalabbis, de nem tudjuk mire. Az antimalaria gyogyszerre nem. De sokkal tobbet nem tudott mondani, uhogy varunk holnapig, aztan ha tobb ilyen jelenik meg akkor majd kapok valami gyogyszert. Kivancsian varom mi lesze ebbol. Most pedig folytatom a Harry Pottert a teveben.

reggeli vajaskenyer

lekvar es narancs

ez mar a vacsi