India delight: 31. - Kochi (Kerala)

(Laci)

Egy gyors reggeli utan elsetaltunk a postara hogy feladjuk a nalunk maradt kulcsot. Teljesen siman ment a dolog, egyedul egy indiai cimre volt szukseg. (Marmint a mienkre, ha esetleg nem erne celba a level.) Itt meg a jo oreg megszokott modon kezzel valogatjak a kuldemenyeket, es kezzel irjak ra hogy fast post (gyorsposta) de belyeg helyett vonalkodot ragasztanak a levelre. Eleg erdekes vegyes tachnika. Biztos megtanulnak vonalkodot olvasni. Ezutan kimentunk a kikotobe, ami kb 2 perc setara van szallasunktol, hogy atkompoljunk a szigetre ahol a regi varosresz van.

A jegyunk a kompra kokemeny Rs5-ba kerult. Ki se tudom szamolni hogy az mennyi fontban. Es ennyibol megoldjak hogy atvigyek az emberkeket a 15 percnyire levo szigetre. A komp nem egy luxusjacht de legalabb fent marad a vizen. Igazabol nem is komp hanem egy kis utasszallito hajo. A kozepen, a hajo gyomraban van a motor, amit egy figura kezel, a hajo elejen meg a kapitany aki csengesekkel jelzi a gephaznak hogy elore vagy hatra. Egy csengetes elore, ketto hatra. Nem sokat beszelnek melle. De siman megertik egymast. Zokkeno nelkul atertunk a tulpartra. (Mondjuk visszafele egy kicsit megkoccoltuk a partot, de hat akkor mar sotet volt.) A szigetre aterve eloszor tapasztaltuk milyen is az igazi turista ovezet. Itt mar a bennszulottek szamitottak kisebbsegnek. Busznyi francia, nemet, meg talan svedek. Amerre mentunk mindenhol feherekbe botlottuk. De az ettermeken, a szallodakan es az arusokon is latszott hogy itt a turizmusrol szol az egesz. Am ennyire tomeny kiadasban meg nem talalkoztunk e jelenseggel Indiaban. A hajorol lelepve jobbra fordultunk. (Holnap balra fogunk.) Egy riksakkal megtomott ut vezetett Fort Cochinba (cochini erod) akik folyamatosan jobbnal jobb ajanlatokkal probaltak becsalogatni minket a riksaikba. Eleg ramenosek voltak. Par perc seta, es jopar az utcan kergetozo kecske utan beerkeztunk a kozpontba. Elsodleges celunk egy szinhazi eloadas megtekintese volt, uhogy be is tertunk egy szinhazba, ahol megmutattak a termet, ismertettek hogy mi a programterv es hogy ezert mennyit kernek. Kb pont olyan mint Londonban a broadway ahol minden nap ugyanakkor van egy musical es csak turistak ulnek be ra. Itt mondjuk csak egyfele eloadast lehet megnezni, ami vegul megiscsak kulonbozo minden este, mert masfele torteneteket adnak elo, de mivel ugyanaz a mondakor, lenyegeben megiscsak hasonlo. Valasztani is csak a szinhaz belseje alapjan lehet, mert az egyikben muanyagszekek, masikban fonott szekek vannak, az egyik faburkolasu es hangulatos, a masik meg muanyag es rideg. Igazabol ahol hamarabb bepalizzak az embert oda megy. Vagy iroda foglalja le es akkor adott. Arban is hasonloak. Az elso jonak tunt, de kicsit steril volt. Tovabballtunk. Kicsivel odebb talaltunk egy masikat, az se volt tul biztato. A harmadik, ami benne volt az utikonyvben es jokat irt rola, viszont megnyerte a tetszesunket uhogy betajoltuk hova ulnenk le szivesen es vettunk ket jegyet az esti eloadasra. A szinhaz elott leultunk hogy merre tovabb, de a sors hozzank zavart egy hajthatatlan riksas.

O is jott a jo kis ajanlataival, hogy csak Rs50-ert elvisz ide meg oda, itt meg itt jo foto, ott meg amott megjobb foto. Pikk pakk megmutat mindent. Probaltunk vele megertetni hogy mi setalni szeretnenk de nem tagitott. Lealkudta sajat magat Rs20-ra csak menjunk vele. Nem akartuk elhajtani, uhogy megallapodtunk hogy 20-ert vigyen el a kikotobe ahol a kinai halaszhalok vannak es pont. Nagy nehezen belement, de azert utkozben csak bepaszirozott egy boltot. Csak szetnezni kell, venni nem kell semmit. Ott alltunk a bolt elott es marmar vitatkoztunk hogy vigyen mar el minket ahova igazabol nem is akartunk elmenni. Csak mondta a maget. Eloszor lettem merges egy riksasra. Egyik se volt meg ilyen agressziv. Persze kellett neki a benzinkupon amit a bolttol kapna utanunk. Mondtuk neki hogy nem vagyunk happyk uhogy vagy elvisz a halokhoz vagy kiszallunk. Nagyduzzogva, de tovabbvitt minket. Nem orult tulsagosan. Mi se. Teljesen felesleges volt mindenkinek ez a ceco. Mindegy.

A halok viszont erdekesek voltak. Nem nagyon ertek a halaszathoz, de megprobalom leirni. Van egy steg-szeru takolmany, azon van egy nagy piramis alakul faszerkezet, egyik vegen egy nagy meritohalo, a masik vegen pedig kotelek es sulyok. Amikor a halo a vizben van akkor nyugi van, nincs nagy porges. Par perc elteltevel, azonban nehany halasz nekiall kiemelni, kotelek huzasaval, a nagy halot, amibe elozoleg beleusztak a halak. Leultunk az egyik kozelebe hogy megfigyeljuk hogyan is tortenik ez az egesz. Mikozben fotozgattunk, odajott ket 30-as ficko ismerkedni. Semmi extra, megszoktuk. Na de ok komolyan vettek a csevegest. En probaltam fotozgatni, de az egyik folyton kerdezgetett. Csak toszavakban valaszoltam, gondoltam majd megunja. Nem unta meg. Csak kerdezett, meg azt is elarulta, hogy o nagyon orul, ogy angliabol jottunk, mert o pl nemetekkel le sem all tarsalogni, mert azok nem beszelik szepen az angolt, o viszont azert akar ismerkedni, hogy feljeszthesse a nyelvtudasat. Jegyzem meg, jobban beszelt angolul, mint en. Erre mondtam neki, mi magyarok vagyunk amugy. Ott allt meg par percig csendben, es vart. Aztan vegul csak latta hogy nem fogok vele bajcsevegni, es elment. Kozben az egyik halasz intett hogy menjunk nyugodtan kozelebb hozzajuk. Kozelebb mentunk.

Korbevezetett a stegen, megmutatta hogyan mukodik ez a fajta halaszas, meg elkerte e gepemet es csinalt par portret rolam. Vicces volt. Gondoltam ha o kiprobalta amit en csinalok, en is kiprobalom ok mit csinalnak. Nem volt gond. Megfogtam az egyik kotel veget es huztam. Persze a tobbiek is huztak. Nem mondom. Valoszinu nem jarnak gyurni mashova. Elmondasa szerint napi 250-300-szor emelik ki a halot. Reggel 6-tol este 6-ig. Jo kis melo. A pali tenyere egy borkemenyedesbol allt. Persze aztan kiderult hogy nem megy tul jol a halszkodas, keves a hal, az ehes szaj meg sok, uhogy szivesen fogad adomanyt. Megmutatta meg hol tartjak a halakat, de par csoro halon kivul (amiert a sogorom osszetenne kezet labat) egy hinar uszkalt a lada vizben. Nem volt tul nagy kapas ma. Ok se halat halasznak igazabol hanem turistakat. De mivel rendes volt, es meg halaszhattam is, nem ellenkeztem. Kozben persze jott a kovetkezo zsakmany par francia szemelyeben uhogy innen is tovabballtunk.

A parton persze veg nelkul jottek a kepeslap es a varazsdoboz arusok. Csak itt, csak most, nagyon olcso. Mindenhol dragabb. Ismeros. A szinhaz fele vettuk az iranyt, hogy jobban szemugyre vegyuk amit kihagytunk kedves riksasunk jovoltabol. Egy masik celunk a szigeten a konyvesbolt volt. Nos ez nagy hiba. Tobbnyire zsakszamra vesszuk a konyveket, es most ugye hatizsakozunk uhogy csinjan kellett banni a hellyel. Egy vekony papirkotesu keralai szakacskonyv. Max. Persze. Vettun ket szakacskoynvet, egy jogas konyvet es egy indiai gondolkodo, Krishnamurti egyik konyvet, akirol elozo hazigazdank sok jot meselt. A konyvesbolt amugy tele volt jobbnal jobb iromanyokkal. Kar is lenne reszletezni. Annyi az erdekes hogy egyes temakban (pl. joga, ayurveda, vallas stb) ami europan egy-ket polc, az itt egy ket falnyi teruleten volt bongeszheto. Ujabb sulyok gyarapodasa utan kovetkezett a bazar, ahol szinten sikerult megszabadulnuk par rupiatol. Utkozben meg betertunk egy templomba, ahol elvileg Vasco de Gama nyugszik. Legalabbis lattunk a kriptakovet, meg meg jopar korabeli feltehetoleg prominens szemely sirhelyet is.

Nem sok idonk maradt az eloadas kezdeteig, es meg nem ebedeltunk, uhogy betertunk egy gyors(nak hitt) ebedre egy tibeti etterembe. Ilyenben meg nem voltunk. Ujak voltak az etelek. Az etlap fele momokbol allt, a masik fele pedig tesztalevesekbol. Levest nem akartunk, csak valami gyors ragcsat. Zsuzsa kert egy zoldseges valamit, en pedig kiprobaltam a sajtos momot. Fogalmam se volt mit kapunk, de csak 5 darab egy adag, annyit csak benyomunk. Nos. Kihoztak ot hatalmas, tesztabatyuba csomagolt zoldsegkevereket. A momo lenyegeben gomboc, barmivel megtoltve. Lehet csirke, marha, zoldseg. Barmi. Az etterem meg azt is felajanlja, mivel nekik nincs haleteluk, hogyha hozol magaddal valamilyen tengeri kutyut akkor elkeszitik neked. Jopofa. Ha ezt hamarabb tudom, akkor jobban halasztam volna par oraja. Zsuzsae sem sima zoldseg volt, hanem feltehetoleg szojaszoszban parolt es sult zoldsegnudlik. Mindketto nagyon fincsi volt. De haladjunk, kezdodik az eloadas.

(Zsuzsa)

Probaltunk Old Kocibol kipreselni valamit, ami maradandobb emleket okoz, mint egy pohar tea elfogyasztasa, este tehat szinhazba mentunk. Nap kozben a tobb kulturalis intezet vegigjarasa soran kaptunk egy szorolapot, ami azt irja, nem konnyu olyan helyet talalni, ahol Kathakali eloadast lathat az ember. Ezt kizarolag Indian kivulre vonatkoztatva irhattak, mert nekunk az okozott volna gondot, ha olyan utcat kellett volna talalni, ahol nem ezt a programot hirdetik. Minden este 6-7:30-ig eloadas, 5-6-ig meg a szineszek sminkelese lathato.

A sminkeles abbol all, hogy a szereplok kiulnek a szinpadra, es elkezdik zoldre, pirosra, vagy sargara festeni az egesz arcukat - ez az alapozas -, majd ra mindenfele csikokat, mintakat. Ezt kovetoen egyesevel lefekszenek a szinpad szelere, hol ul egy kollega, es papirbol vagott felkoroket ragaszt az arcukra, rizs-viz masszaval. Ettol olyan lesz a fejuk, mintha felcsuszott volna a korgallerjuk. Nyilvan nem ma kezdte egyikuk sem a szakmat, de akkor is lenyugozott mozdulataik hatarozottsaga, konnyedsege. Nem volt egy hibas vonal, egy fel percnyi elbizonytalanodas. Olyan szisztematikusan, tupontosan dolgoztak, amire en talan sablont kovetve sem lennek kepes.

Rajtunk kivul volt a szinhazban ket busznyi francia, meg kb egy indiai csalad. Termeszetesen mindenki furtokben logott a szinpad szelen. Szabad volt fotozni.

A Kathakali „tortenet jatszas”-t jelent, festett arcokkal, hatalmas, szines kosztumokben, tobbnyire az indiai mitologia alakjait, isteneit megtestesitve, tobbnyire elo zenevel kiserve. Beszed nincs, mozgas van. A kez es a lab, a szemek mozdulatainak jelentese van. Kicsit ugy mukodik, mint a suketnemak jelnyelve. Ha pl azt akarjak mondani, hogy nap, vagy hold, annak van egy mozdulatsora.

A sminkeles utan volt egy kb fel oras ismerteto az alapmozdulatokbol. Eloszor a szemet forgatta a szinesz hosszu percekig. A feher szemben, amit a kore festett fekete emelt ki, tett hangsulyosabba, meg tisztes tavolbol is jol kivehetoen mozgott a sotet bogar (A voros karakter szemmozgasat kicsit neezebb volt kovetni, mert az voros volt. Ti. eloadas elott ket perccel valami olyan anyagot tesz a szemheja ala, ami bepirositja a szemfeherjet.) osszhangban a zenevel elobb lassan, majd egyre gyorsulva. Aztan volt szemoldok mozgatas, orr es szaj. Ezt kovettek az osszetettebb arcjatekok. Megmutattak, milyen az, mikor valaki szomoru, vidam, bator, felenk... Es erdekes modon a negy terulet kulonbozo alapmozdulataibol remekul osszeallt a megnevezett arckifejezes.

A kulonbozo kezjeleken csak vegigfutottunk.

Majd kovetkezett az egyes szavak prezentacioja, immar testjatekot is bevonva. Csak az alapok, mint ’igen, nem, nap, hold, elefant, en, te, mi’. A szavakat egyszerubb mondatok kovettek, mint ’Gyere be’, kedvesen, invitalon, ugyanez hatarozottan, mintegy parancsolva, illetve mergesen. Majd a ’Menj ki’ ugyanezen harom arnyalata.

Hogy oszinte legyek, nekem ez a rogtonzott szotar resz tetszett a legjobban. Eleg valtozatos volt, tudtam mi kovetkezik, tudtam mit varjak, veluk tudtam haladni. Kicsit ugy ereztem, mint aki bepillantast nyer a szinfalak moge, es titkot lat. Bevonva ereztem magam. Es kicsit azt is megrethettem, mit tanulnak ezen a mestersegen 6 evig. Het evig a zenet, az eneklest, a tancot, a sminket. Tudtam ertekelni ezt az europai erzekeknek oly idegen muveszetet.

Maga az eloadas kicsit sok volt. Elobb a sarga es a zold arcu figura lepett szinpadra, aztan a piros (gonosz) es a zold. A zold termeszetesen megolte a pirosat. Egy kuglibabuval szurta le. Mintha karddal. E ket figura majd fel meteres fejdisszel jelent meg, abroncsos szoknyaban, szorkabatban, hatalmas salakkal. Nem epp mozgasbarat oltozek volt ez. Egyenkent betoltottek a fel szinpadot.

Az eloadas utan talaltam egy angolul irt szoveget, minek eredeti celja a nezo segitese volt, hogy az eloadas soran konnyebben tudja kovetni a cselekmenyt. Ezt kesobb elolvasva orommel konstataltam, hogy ket dolgot megertettem. Az egyik, hogy a voros ehes volt - a hasat simogatta, paskolgatta es uvoltott. A zold meg, hogy - a tenyeret nyalogatja, meg mintha poharat emelne, majd le - etkezik. Ja, meg a gyilkossag. Az eleg egyertelmu volt.

Az eloadas tobbi tesze olyan volt kicsit, mint mikor hireket hallgat az ember. Hallom, hallom, aztan egyszerre azon kapom magam, hogy csak a duruzsolas van, de az ertelem nem jut el, mert elkalandoztam. Hol a zeneszeket figyeltem, akik masfel oran keresztul tartottak a derekukon egy dobot, es vertek azt szakadatlan, hogy hogy nem faradnak el; hol az eneklo, kezicintanyerozo, minikarmonikazo ferfit, aki a narrator szerepet is betoltotte, hogy tiszta olyan, mint Rudolf Peter, csak kicsit indiasitva. Dobbenetes volt a hasonlosag.

Felidoben az indiai csalad tavozott. Mi, europai turistak illendoen vegigultuk, es tapsoltunk a vegen, meg vakuval fenykepeztek, akik, holott ez az egy volt az, amire megkertek a nagyerdemut, hogy mellozni legyen szives.

Hat igy szinhazaztunk. Elmenynek jo volt, mert elfelejteni nem fogom, de nagyon mas, idegen, nehezen ertheto nekem. A gonosz pl sokkal inkabb volt szannivalo, vicces, mint felelmetes. Helyes volt, hogy mikor a szinesznek nem volt ’szovege’, nem o mozgott, hanem a masik, olyankor ugy viselkedett, mintha nem egy isten megtestesitoje lenne, hanem mint a legcivilebb civil a takarasban. A salja vegen levo tukorben ellenorizte a sminkjet, igazgatta a meretes fejdiszt, furkeszte a kozonseget. Aztan a masik reszerol ’vegszo’, mire ujra vicsorog, horog es toporzekol.

Az eloadas vegen hirdetes, hogy reggel van joga, este ujra eloadas, mas figurakkal ekkor es ekkor, meg klasszikus zenei program. Erdekes, hogy nekem, aki azt terveztem, hogy itt majd ejjel-nappal joga orakra fogok jarni, a fulem botja sem mozdult a hir hallatan. Nem volt az, hogy enisenisenis jonni akarok. Miota Indiaban vagyunk, eszembe se jutott jogazni. A nyugalmat es harmoniat megtalalom a hetkoznapokban, az utcan. Amire otthon hasznalom, arra itt nincs szukseg. Itt anelkul is egyben vagyok. Olyannyira, hogy az otthon jellemzo ’itt recseg, ott ropog, itt akadt be, ott nem mozdul’-nak meg nyoma sincs. Nem akarom elkiabalni, mert meg masfel hat hatra van, de eddig osszessegeben jobban vagyok Indiaban, mint barmikor eletemben. Szeretem, hogy jarhatok mezitlab, hogy magam ala szedett labakkal ulhetek az etteremben, hogy meleg van es nem kell hat reteg ruhat hordanom, de konnyu anyagu, szines textileket, szeretek kezzel enni, szeretem amit es ahogy foznek, szeretem, ahogy nem magyaraznak tul mindent, nem futnak tiszteletkoroket, nem tuzgelnek tele mindent tilto tablakkal azon a cimen, hogy rad vigyaznak, hisz akinek van egy csepp jozan esze, ugysem tesz meg dolgokat. Sokkal eletszerubb itt az elet. Meglepodtem, hogy allnak hozza a keregetokhoz. Itt ha koldus jon, valodi koldus, oreg anyoka vagy bacsi, az emberek nem elfordulnak, de szo nelkul nyitjak a penztarcajukat, es adnak neki penzt. Az etterembe bemennek, esznek, fizetnek es mennek. A legszegenyebb is cipeli fejen a vackaibol, ures kolas dobozokbol, papirfecnikbol, szakadt papucsokbol allo pakkjat es gyujtogeti a muanyagot, vagy amit, es nem ul a feneken. Haladnak, mozognak, elnek. S mindezzel tokeletesen megfer a masik polus, amikor annak van ideje, a megallas, ucsorges, szemlelodes. Nem erzek semmi gorcsot. Talan ezert szabadulok meg itt en is a sajataimtol.