India delight: 39. nap - Varkala (Kerala)

-->

(Laci)

Reggel koran keltunk meg kertunk egy robogot a napra, amibol nem akartunk egy percet se elvesztegetni. 9-re meg is jott a robogo, es meg egy rajzolt terkepet is kaptunk a kozeli elefantfarmra, ugyanis az volt a kituzott cel. Ugy tudtuk hogy azon a farmon kozelebbrol is meg lehet csodalni a bohom joszagokat, meg (egy kis penzert cserebe) furdetni es etetni is lehet oket. Nosza, nezzuk meg gondoltuk. En persze a motorozast is nagyon vartam, jo erzes tengerparton robogni. Es nem is panaszkodhatom. Az ut csodas volt. Balunkon a tenger homokos setannyal es palmafakkal, jobbunkon pedig kis mezo tehenekkel majd egy folyo, mogotte pedig suru erdo. El se hittem. Csak csatlakozni tudok Zsuzsahoz. Ez a kornyek a legszebb amivel Indiaban talalkoztunk. En siman elmotorozgattam volna ott egy hetig! A rajzolt terkep sok segitseget nyujtott de igy is sikerult, ha nem is eltevedtunk, de nem megtalalni az elefantfarmot. A varos stimmelt de a farm sehol se volt. Megkerdeztunk par helyi arcot akik valtig allitottak hogy arra 1 km-re van jobb kez felol. par kilomet utan meg mindig 1km-re volt. Aztan amikor mar az ellenkezo iranyba volt 1km-re akkor visszafordultunk, haladtunk 500 metert es ujrakerdeztuk. Igy a ket vegpont kozott ingazva szukitgettuk a lehetseges talalatokat. Vegul talaltunk egy szallodat, ami a farm tulajdonaban volt, igy ott pontosabban belottek e helyet. Ujabb 1 km es par kanyar utan meg is talaltuk a farmot. Nos. Elszomorodtunk. Voltak ugyan elefantok, szam szerint 4, de nagyon szomoruak voltak. Mondjuk en is szomoru volnek ha mind a negy labam le lenne lancolva egy karohoz es a mozgasterem kb 10cm lenne. En megertem hogy az elefantok nagyon veszelyesek, mert ha begorombulnak nincs az a tank ami megallitja oket, de azert ez tulzas volt. Az elefantok elott volt egy hatalmas kupac ennivalo (palmalevel, faronk stb.) amit bekesen csocsalgattak, hatuljukon meg par ora utan jott is ki minden. Eleg lehangolo volt. Probaltuk csak nezni oket ahogy eszegetnek, ahogy legyezgetik magukat es elvonatkoztatni a helyzetuktol, de nehezen ment. Ettol fuggetlenul nagyon helyes allatok, bohom nagyok es latszik hogy konnyeden eltaposnanak. Jatszi konnyedseggel hasitgattak a faronkoket, es hihetetlen ugyeseggel szedtek le a palmaleveleket zold reszeit. Jol bantak az ormanyukkal. Ezen a farmon talalhato india dijnyertes elefantja, ami allitolag a legnagyobb az orszagban. Nem biztos hogy lattuk, de volt egy hatalmas ami siman lehetett. Ezeket az allatokat ugyanis fesztivalokra adjak berbe, vagy barmilyen unnepsegre. Foleg diszallatkent, nem munkaskent tartjak oket, es nagyon dragak. Ha jol ertettuk akkor akar Rs10.000.000-ba (kb. 50m HUF) is belekerul egy jobb peldany. Ezen a farmon 22 elefant el. Lehett volna meg simogatni oket, meg elefantagolni is, de nem szivesen kinoztuk volna tovabb oket igy odebb alltunk. Elmeny volt. Nem a legszebb, de legalabb van fogalmunk arrol milyen lehet itt fogvatartott elefantnak lenni. Mondjuk mindenhol szar ha fogvatartanak valamilyen allatott. De szerintem az allatkertben jobb sorsuk lenne. Ott legalabb tudnak kicsit mozogni, meg nem locsolgatjak oket, furdetes gyanant, locsoloval a hulye turistak.

Meg kovalyogtunk egy kicsit a kornyeken, nezelodtunk 30km / oraval. Ugy hataroztunk, a vacsora lesz a foetkezes, ebedre csak aprokat eszunk. Talaltunk egy ABC-szerut, ahova betertunk par peksutire meg teara. A bolt abszolut megallta volna a helyet barmelyik nyugati varosban. A legtisztabb, legrendezettebb bolt/etkezde amit valaha lattunk. Semmi legy, semmi hangya a vitrinekben porosodo etkeken, tiszta asztalok, segitokesz eladok. Annyira hogy egy bacsika ottletunk alatt vegig rank (inkabb ram) volt tapadva. Egy percre se hagyott magunkra, vegig ott allt mellettunk, kivansagunkra varva. Kezzel labbal elmagyaraztuk melyik sutibol, kekszbol kerunk mennyit. Nemelyiket el is talalta, masokbol pedig tobbet is adott. Ezek utan belehelyezte a kekszeket egy zacskoba amit szepen be is forrasztott, majd becsomagolta ujsagpapirba a tobbi portekaval egyutt, szepen osszegumizta, majd az egeszet beletette egy feher nylon zacskoba. Az egeszet olyan mugonddal vegezte mintha selyempapirba csomagolna a vilag legdragabb csokolades bonbonjait.

Motorozas kozben talaltunk egy helyes kis oblot ahova kora este visszatertunk egy kis furdozesre. Azt rogton megallapitottuk hogy itt haragosabb a tenger mint Goan. A hullamok nagyobbak, hirtelen alakulnak es gyorsak. Tobbe kevesbe sikerult alabuknom, vagy meglovagolnom de parszor elkapott. A trukk az hogy jo idoben kell a hullmba beleugrani. Meg mielott tarajos nem lesz. Ha koran az a baj, ha keson akkor meg az. Parszor sikerult pont beleugrnom ugy hogy a legrosszab legyen. Ha nem csinalok semmit az is jobb lett volna. Csak ugy porogtem, hompolyogtem es kocogtattam a tengerfeneket. Dobalt mint egy papirkutyat. Vicces volt, de mikor mar tobb sos vizet ittam mint rendesbol egesz nap, ugy dontottem megadom magam az unszolasnak es kimasztam a partra szaritkozni. Tudomasomra hozta hogy itt o az ur, uhogy tunes. De azert bekeben valtunk el. A part itt is homokos, tobbnyire feher/krem szinu, nehol meg fekete, amit eddig meg nem lattam. Tenyleg fekete. Olyan, mint a cukros mak. Vagy mitha leegett volna a tengerpart. Kicsit felelmetes.

Mire hazaertunk mar besotetedett es kezdtunk megehezni. Nem terveztuk hogy mennenk barhova is igy a haziakkal vacsiztunk. Volt egy angol par rajtunk kivul a hazban, akik tortenetesen Londonban laknak, es a srac Manchesterben jart egyetemre, uhogy megvolt a kozos kapocs. Kaptunk egy nagy tal kagylot, amit szo szerint par oraja gyujtottek. Meg lattuk is a fickot aki eladta nekik. Rendben volt, de en jobban szeretem azt a fajtat ami jobban megvan mosva, igy nem kell homokot is ennem, meg egyebb kagylotormeleket. De az biztos hogy ilyen frisset nem ettem meg. Beszelgettunk egy kicsit amibol kiderult hogy a fiatal par mar ket honapja rojja az indiai uttalan utakat, eszakrol indultak es a kovetkezo allomasuk Sri Lanka lesz, onnan Thaifold, majd karacsonyra vissza Goara. A sracnak ez a masodik utja Indiaba, eloszor negy eve volt, ugyanis egyetem elott korbejarta a vilagot. Ez eleg megszokott az angol fiatalok koreben. Csak tudnam a titkukat, mibol, eskuszom, utanuk csinalnam. Aznap estere esett egy fesztival amibol hozzank csak a fenyek jutottak el. Nem tudom pontosan mi az apropoja, de a lenyeg az hogy ilyenkor mindent meggyujtanak ami gyertya vagy mecses. Jo kis hangulatot teremtettek vacsorahoz, meg egy kis teraszon valo uldogeleshez.