India delight: 19. nap - Kannur (Kerala)

(Laci)

Ma nem harangok keltettek hanem siman csak a telefonom, de azert hatterkent ott zugott a tenger szakadatlan. Mar mar zavaro. Jo hangos, es nem olyan mint az utcazaj, hogy majd egyszer elcsendesul hanem folyamatos. Allando. Na jo nem panaszkodom.

A reggelit 9-re kertuk, mert ugye most elokelo helyen vagyunk. Tegnap is csak egy csotannyal talalkoztunk. De ez nem azert van mert koszos, hanem az itt ugy van. Nem sok vizet zavar, csak ugy van azt kesz. Most kivetelesen jol a esett a sima piritos-vaj-lekvar kombo. Egy kicsit mar sok masala dosat ettunk az utobbi idoben. Zsuzsa azt mondta, soha eleteben nem evett meg ilyen finom lekvart. A haziur meg elozo nap megigerte hogy utananez mikor lesz aznap a Theyyem, ami nem mas mint egy ritualis tanc, beoltozott, transzba esett emberkekkel, aldassal meg minden joval. Kerala easzki reszeben ez divik. Azt nem tudjuk hogy barmi koze van-e a hindu vallashoz. Valoszinu, de biztosra nem tudjuk. Van egy varos nem messze tolunk, Parassinikadavu, (ezt kb 5 percig gyakoroltuk mire ki tudtuk mondani egy levegovel) es ott allitolag minden nap van egy szertartas, uhogy ott tuti lathatunk. Ez volt a terv mara, az egyik fo indok amiert itt megalltunk Keralaban.

Mivel maga az esemeny csak delutan kezdodott es a varoska csak 30 percre van, addig ugy gondoltuk megnezzuk Kannur varos (ja, most itt vagyunk) eroditmenyet ami a tengerparton talalhato. Fogtunk az uton egy riksat es elrobogtunk a varos masik csucskebe. Itt nagy multra tekinthet vissza a katonasdi, ugyanis van itt katonai korhaz, itt talalhato az indiai vedelmi miniszterium (valszinu) egyik kirendeltsege es hat ugye az eroditmeny, es a toszomszedsagaban levo katonai kikepzotabor. Az erod nem volt tul nagy de azert elidoztunk jopar orat. Egy kis tori. Az erodot, ami kozvetlen a tengerparton talalhato, az 1500-as evek elejen epitettek. Kozponti baziskent uzemelt amig Vasco de Gama meg nem jelent. Itt lepett egyebkent partra eloszor Indiaban. Szoval marhara megtetszett neki ez az erod dolog, uhogy gyorsan meg is szerezte maganak. Aztan jottek a hollandok 1600 korul, merhat mi az hogy a portugaloknak van erodje Indiaban, aztan meg a brittek jottek kb ugyanezen apropobol, uhogy vegul az ovek lett az egesz hobelebanc. Persze mindenki epitett hozza vmit, igy mindenfele epiteszeti stilus megtalalhato itt. En mondjuk nem lattam kulonbseget, de azt mar tudjuk hogy epiteszet teren sem vagyok tul jo. Szoval a 20. sz. elejeig a britteke volt, aztan mivel mar eleget uralkottak errefele, visszaadtak az indiaiknak, es most arheologiai terepkent uzemel. Jo volt setalni a hatalmas falak kozott (es rajtuk, mivel nem volt semmi elkeritve nyugodtan lehett boklaszni barmerre), kozben gyerkocok nevetgeltek, valoszinu rajtuk mert meg mindig foattrakcionak szamitunk errefele. Egy feheret egyedet se lattunk miota itt vagyunk.

Azonban tortent egy kisebb tragedia, ami miatt kicsit szomorkas vagyok. Vagyis voltam, mert mar meggyogyultam. Nem volt semmi bajom, csakhat a Goan szerzett, igencsak csale kalapom ugy dontott, hogy eddig s nem tovabb. Elhagyott feluton. A cipofuzobol keszult pantja ami azert volt felelos hogy a nyakamban tartsa a kalpagot ha nincs a fejemen, megadta magat, igy kioldodott es elszokott. A nap elejen meg meg is jegyeztem hogy nem tart rendesen. Valoszinu meghallotta es kihasznalta az adando alkalmat. Most mar mas utakon jarunk, de eddig jo szolgalatott tett ugyhogy koszi kalap.

Az erodlatogatas utan, mar mar rutinosan, elfogyasztottunk egy kokuszdiot, aztan fogtunk egy ujabb riksat es kimentunk az allomasra. Itt teljsen mas a palyaudvar mint amit eddig lattunk. Sokkal tisztabb, a buszok is szebbek, szinesebbek. Latszik hogy ez gazdagabb varos. Mi sem bizonyitja jobban mint az egyik, mostmar kedvenc reklamunk, ami egesz varosszerte lathato. Egy pali, akirol azt hittunk hogy valami politikus, vagy Maradona (mer van rola egy kep ahol pont ugy nez ki) aranyarut reklamoz hatalmas plakatokon. Eddig meg rendeben van a dolog, de a szlogen az csucs: Believe in God and Gold! (Higgy Istenben es az aranyban). Nem szarozik, o ebben hisz es ki is mondja. Mondjuk ebben a varosban sok a muszlim, uhogy van aki vegye az ekszereket. Szoval probaltunk megkerdezni melyik busz visz Parassini-izebe, de lattak rajtunk hogy total el vagyunk veszve uhogy az informacional dolgozo pali nagyduzzogva letette az ujsagjat es megmutatta nekunk a jarmuvet. Felpattantunk es par perc mulva mar robogtunk is. A ket jegyunk 24 rupiaba kerult. Ennyi a dij a kozeli varosba, ami kb 20km-re van. Nem is ertem mibol tartjak fenn a buszokat. Vloszinu semmibol. Ez csak amolyan, najolvanfizetekvalamennyit dolog. Mer t ez meg a benzinre sem eleg. Az ut nem volt tul veszes, Zsuzsa feluton bealudt, uhogy en voltam az ugyeletes nezelodo. Eleg gyorsan megerkeztunk, nem volt idom elmerengeni.

Leszalltunk ahol kellet, es elindultunk az egyik iranyba, ugy nagyjabol arra amerre a tomeg vitt, es biztunk abban ,hogy jo fele megyunk. A buszallomastol egy igen hosszu lepcsosor vezetett valamilyen vizpart fele. Az ut ket szelen vegig vegig piacozok. De nem kajat arultak hanem csecsebecseket, meg emlektargyakat. Mindenki kb ugyanazt. Jo nagy volt a felfordulas.Leertunk a varoskaba, de gozunk nem volt hogy hogyan fogjuk megtalalni a templomot ahol elvileg lathato az eloadas. Errefele nem sok az angol kiiras, uhogy kepek alapjan tajekozodunk. Azt mar megszoktuk hogy a sors mindig jofele vezerel minket. Most is igy tortent. Pont ott tanacstalanodtunk el ahol a templom volt. Megkerdeztunk hogy biztos ez az a hely, es megnyugtattak igen ez az es hogy 3 orakol kezdodik a moka. Addig meg volt kb 1 orank uhogy elindultunk felhajtani valami ennivalo felet. Jarkaltunk korbe korbe de pattogatott kukorican es edessegen kivul nem sok mindent talaltunk. Egyetlen egy hely volt, ahol ugy tunt, ehetot szolgalnak fel, de eleg sotet volt es hat nem gyozott meg minket. Igy utolag tudom hogy azt kellet volna valasztani. Feltunt ugyanis hogy van egy hatalmas fedett ter, amolyan piacszeruseg, ahova ozonlenek be es ki az emberek. Papucsok szazaval hevertek a bejarat elott. Odaosontam es bamban bamultam hogy mi a nyavaja lehet ott bent. Erre egy kedves figura jelezte hogy menjunk csak be jo lesz az. Nem vagyunk beszariak uhogy levettuk a papucsunkat es beleptunk az ajton. Innen nem volt visszaut. Ekkor lattuk csak hogy ez egy ingyen kajalda. Amivel nincs is baj, csakhogy itt az emberkek egy kb 20 centis padon ucsorogtek labuk elott egy bananlevellel, azon rizs es valamilyen szosz amit a jobb kezukkel tomtek magukba. Es voltak legalabb 200-an es csak a csarnoknak igy is csak a negyede volt tele. Ott ultek szepen sorban egymas mellett. En, termeszetesen, bepanikoltam es kerestem a kivezeto utat. Probaltunk egy ures sorba leulni, gondolvan ucsorgunk egy kicsit, es nezelodunk aztan futas, de itt mar nem volt mit tenni. A jatekmester, nevezhetjuk etteremfonoknek is ha nagyon akarjuk, szaporan futtyengetett hogy ne oda uljunk hanem amoda, mert arra nem megy a kaja oszto. En probaltam jelezni hogy az pont jo nekunk ha erre nem jon, de hajthatalan volt. Beindult a gepezet. Fott rizsszemeken atgyalogolva, leultunk meg ket eppen szabad helyre. Mellettem es szemben velem ferfiak, Zsuzsa mellett es vele szemben nok ucsorogtek. (Mi voltunk a ferfi-noi valasztovonal.) A fopincer mindenkinek adott egy egy osszehajthato bananlevelet, Zsuzsa csak egy felet kapott, amit mindenki a laba ele helyezett, varva a fofogast. En ekkor azt hittem almodom. Ez nem valosag. De nem volt idom ezen elmelkedni, mivel jott a „felszolgalo” egy fonott kosarnyi rizzsel amibol egy tanyerral mert mindenkinek egy adag rizst. De olyan gyorsan mintha futoszalag lenne. Akik mar vettek reszt ilyen etetesen, tehat kb mindenki rajtunk kivul, egy kis helyes godrot csinaltak a rizskupacba, varva a szoszt. Jott a szosz. De meg hogy! Egy vodornek latszo edenybol, ami valoszinu vodor is volt, egy masik figura szelsebesen meregette a szoszt. Amikor hozzam ert en finoman megjegyeztem hogy csak kicsit adjon, de leven ez nem egy a la carte etterem, itt ilyenrol szo sem lehetett uhogy kaptam egy rendes adagot. Ezutan mar csak valammi tejszeru lottyot kaptunk a szosz melle. Azt is termeszetesen a rizskupacra. Ezek utan mar nem volt mas hatra mint enni. En megkerdeztem Zsuzsat hogy van-e esetleg kanalunk vagy valami, de mivel lattuk, masnak sincs hasonlo eszkoze es ok is jol elboldogulnak vele, igy mi is nekilattunk kezzel enni.Kicsit osszekavartuk a rizst a szosszal majd harom ujjunkkal meregettunk a cuccot a szankba, mikozben fuldoklottam a nevetestol, mert meg mindig nem tudtam elhinni hogy hova keveredtunk. Es az egesz villamgyorsan tortent. Semmi kecmec, meg finomokdas. Level, rizs, szosz, azt joccakat. Jo etvagyat. Meg kell viszont jegyeznem hogy az ize remek volt, a rizs friss es meleg volt. Semmi baj nem volt vele. Csak ne ugy kellet volna megenni. De igy utolag vicces az egesz. Kezdtek fogyni az emberkek, lassan mar csak mi maradtunk. A csarnok tobbi reszen mar sepregettek a tanyerokbol kicsusszant rizsszemeket az aszonnyok, leven jon az ujabb csapat. Gyorsan osszehajtogattuk a levelet, elsetaltunk a kijarathoz, s mikozben ismet rizsszemeket gyujtogetett a talpunk, kidobtuk a levelet, megmostuk a kezunket es felvettuk a papucsot. Kozben mar tereltek is be a tobbi ehes arcot. Meglett az ebedunk. Kerestunk egy helyet ahol lehet enni. Megtalaltuk. Jol meg is etettek. Ja es hozzateszem, ingyen! Azt hiszem ezek utan nem tudok elkepzelni olyan helyet ahol ne ennek. Lehet hogy lesz ilyen, de jelenleg ez a csucs. Es szerencse hogy nem volt valasztasi lehetosegunk. Elfuthathattunk volna, de azert az megis csak hulyen nezett volna ki hogy elfutunk egy kis ennivalo elol.

A kellemesen elfogyasztott ebed utan lementunk a vizpartra labat mosni, mint itt mindenki, majd beultunk a tempolmba, varva az eloadast. Nem volt tul sok ember ekkor meg, uhogy siman talatunk helyet. Az csak kesobb tunt fel hogy a ferfiaknak es a noknek kulon kell ulniuk, de nem zavarta el senki Zsuzsat. Az eloadas pontban elkezdott. Eloszor csak doboltak, aztan fujtak valami sip szerut aminek eleg sipito hangja volt. Az egesz egy kicsit disszonans volt, de megis volt benne valami ritmus es rendszer. Par perc mulva megjelent egy koverke, sargara festett ficko aki csak egy kendot es valamilyen fejdiszt viselt. Megallt egy kis szentely elott es mormogni kezdett. Azt hittem majd kijon valami, minimum felisten de csak egy felmeztelen pasi jott ki, ujjai kozott aprora vagott bananlevellel, amit, mikozben korbejarta a helyet dobalgatni kezdett. Aztan visszament odujaba, majd felgyujtott valamit, diobott megint par agacskat. Kozben a sargara festett pocakos hapsi neha neha tancol egyet, jelezve hogy erzi a ritmust. Volt naluk kard meg neha ij is, azzal hadonasztak, es kozben aldasokat oszottak a jonepnek. Igazabol fogalmunk sincs mi tortent, de legalabb lattunk valami erdekeset. A nagy transzbaeses elmaradt. Amit eddig errol olvastam, az kicsit maskeppen irta le az esemenyeket. Tulsagosan felkeszitett minket egy amolyan vallasi ritualera amitol az ember kikeszul es atlep egy masik dimenzioba. Mi maradtunk a sajat letsikunkon. Mondjuk a felenel ugy tunt hogy az egyik pali szivogat meg iszik valamit. Lehet hogy abban volt vmi varazsero, de nem nagyon jott at mi is lenne az. Az eloadas vegen a nezok elozonlottek a terepet, hogy aldast kerjenek. Kb olyan lehet ez nalunk mint az aldozas a keresztenyeknek. Szepen egyenkent mindenki megkapta ami jar neki. Ja de volt egy furcsa resz a vegen. A teremben korben urnak, penzgyujtok voltak, ahova adomanyokat lehett bedobni. Na az eloadas vege elott par segito felpattintotta az egyik ilyen ladat, es a sarga pasi elkezdte szetosztani a penzt a dobolok es a tobbi segito kozott. Olyan volt mintha kifizetne oket. Koszi, jo voltal, itt a penzed. Csinalhattak volna egy kicsit diszkretebben is. Miutan mindenki megkapta a gazsit, a tobbit zsakokba gyujtottek. Lehet hogy pont elcsiptuk az evi uritest, de legalabb 10 zsakkal vittek a lovet. Ha ez csak napi, vagy heti adag volt, akkor mar ertem miert hajlando valaki sargara festetni magat. Mielott leleptunk volna, egy enyhen italos indiai telepedett mellem penzt kunyeralni. Gondolom kedvet kapott. Egy szavat se ertettem de jol elvihorasztunk. Aztan kicsit aggreszivkodott hogy adjak mar neki mert szomjas. Par perc mulva meg odajott ket fiatal srac beszelgetni. Szepen korbevettek, kicsit beszoritottak. A sracok nem akartak semmit csak beszelgetni. Ok arrol faggattak mit ettunk ebedre, a reszeg meg hogy adjak neki penzt innivalora. Jol eltarsalogtunk. Aztan a ficko tovabballt, nekunk meg be lett mutatva az egesz csalad. Egy masik ficko csak ugy odajott hozzam es kezet fogott velem, mormogott valamit aztan elment. Ha belegondolok, kicsit olyan voltam mint a sarga pasi.

Ezek utan nem sok minden tortent. Visszafele meg vettunk nekem egy szep piros-sarga salat, hamar kalapom nincs legyen salam felkialtassal. Megkerestuk a buszallomast es hazfele vettuk az iranyt. Beultunk meg egyet netezni, es szallast keresni mert holnap mar tovabbutazunk a dzsungelbe egy kis turara. Probaltunk meg vacsizni is, de nagyon bizonytalanok voltunk hogy hova es mit egyunk. Szerencsere ez nagyon is latszott rajtunk uhogy egy ficko csak ugy ajanlott egy helyet, sot el is kisert hogy biztosan megerkezzunk. Mondhatni ide is betereltek minket, mint az ebedhez, de itt a masik veglet fogadott. Ez egy nagyon elokelo szalloda nagyon elokelo etterme volt. Mondjuk nem ugy kell elkepzelni mint a budapesti 5 csillagos Grasham palota ettermet, de itteni viszonyokhoz kepest ez itt az volt. Kellemes barzene, meg a vizet se nekem kellett kitoltenem, lestek minden ohajunkat. Arban viszont teljesen atlagos volt, izben se volt extra, de izletes volt. Jot ettunk. Sikerult megtapasztalnunk a ket vegletet egy napon. Es ez is pont jo igy. Lassan minden pont jo lesz itt.