India delight: 14. - Agonda (Goa)

(Zsuzsa)

Ejjel arra ebredtem, hogy zuhog az eso. Mint akit bolha csip ugrottam ki az agybol, hogy bementsem a lepcso elott hagyott szandaljainkat, amik tegnap csiccsre aztak, leven a viz a masodik lepcsofokig ert, annyi esett.

Reggel van. Meg mindig esik. Nem igerkezik tul izgalmasnak a nap. Tegnap este se jott a zsemlearus, ma reggel sem. Csak a varjak karognak renduletlen.

A tegnapi tortenetnek termeszetesen utana jartunk. Meg erkezesunk elott olvastam a konyvben, hogy Agonda volt az a telepules, minek lakoi a legtovabb tartottak magukat, s alltak ellen a turistasitasnak. Az akkori miniszterelnok fia, Radzsiv Ghandi akart ide epiteni egy hatalmas, tobb csillagos szallodat es golfpalyat, a lakok viszont addig lazadoztak es tuntettek, hogy az epitkezest felbe hagytak, s bar ez az eset az 1980-as evekben tortent, a per ma is birosagon van. Rettentoen kivancsi lettem volna, hogy nez ki ma az epitkezes, hol vannak a romok, mit terveztek... Nos, ezt talaltuk meg tegnap. Igy megkaptam a valaszt kerdeseimre. A papucs gazdaja pedig az a biztonsagi or, aki azota is ott lakik, es orzi a romokat. Elkepeszto. A dzsungel gyomraban, egy elfeketedett betonhalom toveben, egy bananlevelekbol osszetakolt kalyibaban, tokeletesen egyedul. Hat na. Ezt meg elkepzelni is meredek kicsit.

Egy uszas, es egy kiados reggeli utan ujra utra keltunk. Ha fel nem is szaradtak az utak, legalabb nem esett. A levego paras a vegtelensegig. A ket napja szaradni kiteritett ruhak egyre nedvesebbek, es a szaguk is eleg pikans. A szobaban az osszes textil nedves tapintasu. Pedig par napja meg tikkasztoan szaraz hoseg volt. El sem tudom kepzeli, hogy zajlik itt az elet, mikor hat honapig esik az eso. De nem csak az eso miatt. A masik, hogy a szezon idejere eso el, europai es indiai turistak, nepali es egyeb teruletekrol erkezo vendegmunkasok be. Minden mozgasban van. Emberek nyuzsognek az utcakon. Milyen lehet, mikor csak a helyi lakosok vannak itt, es semmi bevandorlo?

Elindultunk csak ugy, minden cel nelkul, hogy szegyenszemre megse a szallas teraszan ucsorogve teljen az utolso napunk Agondan. Menet kozben eszunkbe jutott, hogy tehetnenk meg egy kiserletet, s megkereshetnenk azt a csodat, amit a rejtelyes idegen emlegetett. Iranyt valtottunk, s lebanduloktunk a tengerpartra. Azon vegig, mignem eljutottunk ujra arra a helyre, ahol annao rakmegfigyelest folytattunk. Csak most tovabb mentunk egeszen addig, mig a partnak vege nem szakadt, mert oriasok altal odahordott hatalmas kavicsok alltak utunkat. Elobb nekialltunk megmaszni oket, de mivel jottunkre sok-sok tenyernyi fekete rak rebbent szet, visszafordultunk. Tudom, artatlan joszagok (nem, nem tudom, csak feltetelezem), de akkor is eleg felelmetesnek tuntek igy nagy tomegben. Ket tizeneves forma fiuba botlottunk, kik lyukat astak a pati homokba. Kerdesunkre, mit keresnek, azt valaszoltak, csak ugy asnak. Jatekbol. Ok viszont (velunk ellentetben) sejthettek, mit keresunk, mert felajanlottak, hogy mutatnak egy utat. Jatszi konnyedseggel ugaraltak elottunk gumi strandpaucsukban a koveken, at a tocsakon. Vizszintes, fuggoleges nem okozott nekik problemat. Mi, feleannyi izomzattal, dupla annyi cokmokkal megrakodva igyekeztunk veluk lepest tartani. Vegulis sikerrel. Athaladtunk a halaszok lepakolt hajoi, haloi kozott, mit tisztogattak, keszitve a kovetkezo bevetesre. A vizszintes talaj vegehez erve minden lepesnel szoltak, melyik szikladarab csuszik, ok melyiket javasoljak kovetkezoul. Fent a hegyen tapssal jeleztek, hogy erkezunk. Igy igyekeztek elijeszteni a majmokat. Ha tudnak, nekunk mekkora elmeny majmot latni, nem tettek volna. Vegul elertunk oda, amirol az oreg hippi beszelt. A lenti oriaskavicsokbol jutott ide a magaslatra is nehany, mik szelere ulve a semmibe logathatta az ember a labat, egy gyonyorkodhetett a napban, ahogy bucsut vesz a vilagtol. Ettol a feletol legalabbis. A teljes igazsgahoz tartozik, hogy ezen elmenyt a maga teljes gyonyorusegeben nem csodalhatttuk meg, de az a par napsugar, ami kiverekedte magat a felhok mogul sejteni engedte, milyen lehet a latvany teljes pompajaban. Azert igy sem voltunk csalodottak.

Miutan felertunk, a ket fiu elbucsuzott tolunk. Nem, nem voltunk magunkra hagyva. Ok ott szokdecseltek a kozeli sziklakon, meg masok is valasztottak esti programul az oriaskavicsokon valo ucsorogest. Mivel ez utobbiak invitaloan mosolyogtak rank, a kozelukbe telepedtunk, s hamar ki is derult, nepali vendegmunkasok, kik valamelyik szallodaban vagy vendeghazban foznek. Erdekes, az osszes eddig kerdezett nepali figura mind Kathmandubol erkezett. Evek ota ide, vagy Keralaba jarnak dolgozni nyaranta. Nem tudom, a helyi lakosok hogy viszonyulhatnak ehhez, hogy idegenek jonnek az o foldjukre. Az idegenek egyik fele munkahelyet teremt azzal, hogy egesz nap csak fekszik es hasat suttet, ha olykor megis labra all, akkor vasarlo uzemmodba kapcsol es vagy ruhat, vagy elelmet vetelez, a masik fele meg elfoglalja e munkahelyeket.

Tavoztukkal visszakaptuk a ket fiucskat, kik beszeltek angolul, helyi nyelven, es egy picit hindiul. Olyanok voltak, mint ket oregasszony. Megallas nelkul kotyogtak, kotkodaltak, egymast tapogattak, lapogattak, mutogattak combizmaikat egymasnak, majd nekunk. Az egyikuk, a beszedesebb focizas kozben tett szert az isteni izomkotegre, a visszahizodobb, finomabb pedig krikett kozben combosodott ki. Egy nap mindketten a sajat sportagukban terveznek hires sportolok lenni. Azt is megtudtuk toluk, h a sziklakat kopogtato asszonyok tobbnyire a halaszok felesegei, s amig a ferj a tengeren gyujti annak kincseit, addg ok a parton kopogtatva teszik ugyanezt. Csak a foma mas. A kikopogtatott puhatestu valamit aztan megfozve fogyasztjak. Az ize allitolag jo, de szagra inkabb budos. Eszik ok maguk is, de sokkal inkabb eladasra gyujtogetik. A beszedesebb fiu meg azt is elarulta, ok is jartak parszor az elhagyatott fekete hotelkezdemenyben, s nekik is felelmetesnek tunt. Olyannyira, hogy mikor eloszor hallottak a biztonsagi or motozasat (akikbol egyebkent ketto van, es valtjak egymast), azt hittek, szellemek lakjak a romot. Nagyon helyesek voltak. Meg probaltak mutogatni a tengert, hogy ott a messzesegben valami kiugro dolgokat lehet olyakor latni, ha nagyon figyel az ember. Nos en majd ot percig meresztgettem a szemem, mire valoban felfedeztem egy ilyen jelenseget. Allitolag delfinek azok a valamik. De ebben ok maguk sem voltak egeszen biztosak, mert, mint a csendesebbik fiu tudomanyosan kifejtette, a delfinek uszonya es a farka nem igy vizszintes/fuggoleges. Szo mi szo, ok sem biztosak benne, hogy delfinek azok a tavoli pottyok. De jol hangzik.

Az is helyes volt, mikor ujabb ket nepali fiu erkezett, s egyikuk, mintha csak tapadokorongjai lettek volna talp es tenyer helyett, kozlekedett a sziklakon. A kisfiuk levegot nem veve kommentaltak, micsoda orultseget kovet el ez a fiu azzal, hogy felmaszik az oriaskavicsra, mert felfele meg csakcsak, de lefele sok fejtorest okoz majd maganak. Hol fel-le szaladgaltak, hol mint a Breki es a tobbiek ket oregje ultek, es nemi karoromme figyeltek, mi sul ki a mutatvanybol. Utanozhatatlan ket jelenseg voltak. Tavoztukkor meg a lelkunkre kotottek, hogy ne maradjunk soka, mert ha teljesen lemegy a nap, ottmaradunk.

Ahogy a szikla kiurult, merengtunk meg kicsit, es azon toprengtunk, mekkore lenne osszefutni az oreg hippivel, es elmondani neki, lattuk a csodat. Majd megfogadtuk a tizeneves bolcsek tanacsat, s elhagytuk az oriaskavicsokat.

Hazafele haladva Lacinak megtetszett egy idos, aszott ember, ki derekig a a tengerbe gazolva, kezeben halaszhalot tartva haladt, szemmel lathatoan vacsorara vadaszva. Probalt megfelelo szogbe helyezkedni, hogy lefotozhassa, de az alak egy szikla jotekony rejtekeben huzodott. Sebaj. Ha nem o, kuldott a sors a lencsevegre mast. O is halasz volt. Egy vegtelen aszott emberke, tekinteteben egy husz eves lelek csillogasa es huncutsaga. O maga koszont rank, majd ajanlotta, fenykepezzuk le. Elobb Lacival, majd velem pozolt. Aztan ment aludni. Holnap is nap lesz. Mindezt olyan sebbel-lobbal, olyan termeszetesseggel, mintha ezer eve ismernenk egymast, es most epp csak ot percre osszefutottunk, mar nem kell sokat beszelni, csak puszi puszi, es mindenki robog tovabb.

Ezt egyebeknt szeretem. Semmit nem magyarazanak tul. Nincsenek „megkerdezhetem-e”, „mi lenne ha”, „meg tudja-e mondani” tiszteletkorok. Ha viz kell, annyit mondanak, „viz”. Ha teged kerdeznek, kersz-e vizet, akkor „víz?”-re modosul az imenti.

Itt probaltunk tempot valtani, mert a nap erosen bucsuzkodott, a parton egyre szurkebbek lettek a par perce meg szines hazak, s Laci meg feltetlen akart uszni egy napbucsuztato kort. Erre ki jon szembe velunk?! Igen, az oreg hippi. Ismeroskent udvozoltuk egymast, gyorsan elmenybeszamoltunk a tegnap es a ma latottakrol, o ajanlott meg par rejtett helyet, meg hevenyeszett terkeppel is ellatott bennunket , majd mindenki folytatta utjat.

Ha ezt a lecket sikerul a maradek 4 hetben megtanulni, hogy nem aggodni a dolgokon, de elfogadni azt, ami es ahogy erkezik, nem akarni, nem rohanni, de hagyni, hadd sodorja eled azt az elet, amit sodornia kell, s azzal majd kezdeni valamit, nos, ha ezt sikerulne annyiszor megtapasztalni, hogy termeszetesse, osztonszeruve valjek, akkor ... nem tudom mit is irjak. Azt nem, hogy akkor maris megerte idejonni, mert ezt mar igy is elmondhatom. De teny, ez esetben olyan ajandekot kapnank Indiatol, ami megfizethetetlen.

Estere jol kiehezve probaltuk ki az utcankban nyilt legujabb etkezot, mik percrol percre nonek ki a foldbol. Aki fogadott bennunket, nagyon kedves volt, nagyon elozekeny, nagyon mosolygos. Minden tiszta volt. A muanyag szekeknek latszott a szinuk, a szalvetatarto csillogott, a teriton nem volt egy pecset sem. El voltunk hulve. Az arak pedig fele voltak a parhuzamos utcaban levo etteremnek. Es jol is foztek. Bar eddig majdnem minden etkezes utan azt mondtam, eddig ez volt a legjobb, amit ettem. (Na jo, Costas ettermeben, meg a nepaliak foztje kivetelt kepez. De a tobbi mind kivalo koszttal szolgalt.) Tortent itt egy nagyon kedves intermezzo. Ma nyithattak, es nagypapanak szerintem nem szoltak, hogy a haz ele epitettek egy ettermet, mert a bacsi torolkozobe tekerve slattyogott at az udvaron at (mi ekkorra az etterem reszet kepezte) a furdobol a lakasba, s kozben nemes es nemtelen testreszeit torolgette, majd alsonadragjat razogatta maga elott, keszitven a fejmagassagban levo cserepekre teregetni (mik ekkorra szinten az etterem belso reszet kepeztek). Aztan valamiert meggondolhatta magat, mert lekapta a tetorol a nacit, es bocsoszogott a lakasba.

Legnagyobb oromomre, mig vartuk az etelt, felhangzott a zsemlearus gumikurtjenek hangja. Szaguldottam a hang iranyaba. Nem messze alldogallt az egyik haz elott. Biciklije csomagtartojara szeleve a hatalmas, fel hordo nagysagu, csak nagyobb atmeroju henger, mit kek nejnollak fedett, s ami tomve volt zsemlekkel. Nem kellett neki sokat magyaraznom, csak mutattam az ujjaimmal, hogy hat, mar vette ki is a nyolcasaval oszesutott bucikat, mart tepte is a kert mennyiseget, majd osszetekerve belegyomoszolte oket egy nejlonba. Lattam, van neki lapos es kerek zsemleje is, de nem adott. Elobb nem ertettuk miert. Laci is probalkozott nala, hatha majd a ferfi mashogy uzletel a ferfival, de o sem jart nagyobb sikerrel. Csak a helyiek kaptak a masik ket formabol. Aztan rajottunk, mert az egyik nenivel kicsit tobbet beszeltek (5-6 szot), s aztan inett Lacinak, hogy megiscsak kaphat 3 lapos zsemlet, hogy a helyi lakosok valoszinu megrendelik, mibol mennyit kernek, s csak ha valakinel hiba csuszik a szamitasba, mint e neni eseteben, ekkor tudja csak a mi igenyeinket is kiszolgalni. Szoval most van zsemlenk. Ket napra valo.

Itthon ket ujab lakotartsra bukkantunk. Az egyik lassan araszolt a falon, de mire tavozasra kertuk volna, eltunt, igy o valahol most is ott van valahol. A masik is maradhatott volna, de vele annyi gond volt, hogy ha eloltottuk a villanyt, esztveszto ciripelesbe kezdett. Laci addig kiserletezett, kapcsolgatta a villanyt fel es le, es hallagtodzott, hogy rajott, a tucsok az agy laba es a fal koze ekelodve muzsikal.Poloba tekertuk, es Laci a szabadban utjara bocsatotta.

Kb ennyi tortnet ma. Most itt ulunk a teraszon, es hallgatjuk a vaksotetben a haborgo teggert, leven a nap folyaman tobbedszer ment el az aram. Korottunk buzolognek a szarado ruhak, es ciripel a szobankbol nemreg kipaterolt tucsok.